Véget ért a davosi Világgazdasági Fórum. Az alpesi üdülőhelyen 1971 óta évente megrendezett találkozón a világgazdaság aktuális helyzetét vitatják meg vezető politikusok és gazdasági szakemberek. A 2008 óta tartó válság eközben Európában éppen újabb mélypontjához ért. Ez nyomta rá a bélyegét a davosi fórum hangulatára. Egyrészt, senki sem várt új ötleteket, újabb áttörést, a válságkezelést illetően, hisz nyilván attól, hogy beszélnek a gondokról, azok még nem oldódnak meg. Másrészt gyakran egymásnak ellentmondó vélemények hangzottak el a válság kezelésére vonatkozó programok helyességével kapcsolatosan. Érdekes megfigyelni, hogy mára már jóformán senki nem foglalkozik a válság valódi okainak feltárásával. Pedig sokáig volt alapvető hozzáállás a „gyökerek” kutatása. Mostanra viszont már „természetes”, hogy válság van. Mintha csak szükségszerűen be kellett volna következnie.
Az idei évi davosi fórum témamegjelölése hivatalosan a következő: A nagy átalakulás: új modellek kialakítása. A résztvevők szinte egyöntetű véleménye volt, hogy hosszú, és rövid távon egyaránt nagy átalakulás előtt áll az egész világgazdaság. Ez lényegében teljesen közhelyként hangzik, és az olyan tények is önmagukért beszélnek, hogy pl. a kínai küldöttség, vagy az USA elnöke idén távol maradt. A milliárdosok közül viszont mintegy hetvenen megjelentek. Az európai adósságválság témája uralta a Világgazdasági Fórumot, de ezzel a világgazdaság nem került közelebb – és vele együtt az emberiség – az olyan megoldásokhoz, amelyek a jövőben az ellentétek feloldását és a megoldások kereteit körvonalaznák.
Klaus Martin Schwab, a fórum elnöke és szellemi atyja már köszöntőjében definiálta az alaphangulatot, amikor a gazdaság kiégés szindrómájáról beszélt. Keserű, de találó humorral jegyezte meg, hogy a válság kezelésére a legalkalmasabb helyen vannak a megjelentek. Davosban ugyanis korábban szanatóriumok működtek. Merkel német kancellár elutasítóan beszélt az 550 milliárd eurósra tervezett Európai Stabilitási Mechanizmus további bővítéséről, holott előzőleg Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgató javasolta azt. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a meghatározó, döntéshozatali pozícióban lévő személyek is merőben másként képzelik el a megoldásokat. Az Európai Központi Bank olasz elnöke, Mario Draghi szerint továbbra is komoly hitelszűke van a kontinensen, ami hátráltatja az előrelépést. Soros György ismert magyar származású üzletember, akit nemes egyszerűséggel csak tőzsdeguruként szoktak emlegetni, keményen bírálta Németország hozzáállását, mondván, hogy olyan gazdasági szigort akarnak Európában bevezetni, ami az egész közösséget adósságspirálba taszítja. „Németország úgy viselkedik, mint a szigorú pénzügyi fegyelem hajcsára, amivel olyan gazdasági és politikai feszültségeket gerjeszt, melyek szétszakíthatják Európát. A németeket sokkolta az infláció, és nem értik, milyen veszélyek fenyegetnek a defláció miatt. Az európai hatóságok nemigen látják be, hogy a pénzpiacok miként is működnek valójában. Minden, amit eddig tettek, rossz volt” – mondta Soros, aki meglepően nyíltan kritizálta a kapitalizmus mostani formáját, mely szerinte is ilyen eltorzult formájában összeomlásra van ítélve.
ALTERNATIV VILÁGFÓRUM
A davosi Világgazdasági Fórummal egy időben, már tizenkét éve megrendeznek egy antikapitalista tanácskozást. A World Social Forum – Szociális Világfórum, vagy más fordítások szerint Társadalmi Világfórum nevű alternatív fórum szervezői civil mozgalmak és nem kormányzati szervezetek. Azért hozták létre, hogy a világtársadalom kirekesztett másik fele is elmondhassa véleményét. Az „ellenfórum” leggyakoribb színhelye a brazíliai Porto Alegre, de megrendezték már az indiai Mumbaiban, a kenyai Nairobiban, Dakarban, és egyszerre több helyszínen is.Porto Alegre arról nevezetes, hogy itt működik a még 1989-ben bevezetett úgynevezett „részvételi költségvetés”. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a városi költségvetés egy részéről, az infrastrukturális, a közlekedési, egészségügyi, oktatási, sport- és gazdasági fejlődést szolgáló kiadásokról közvetlenül a lakosság dönt. A több fázisban lefolytatott lakossági fórumokon mindig sok ezer ember vesz részt, akik egyben döntenek a rendelkezésükre álló pénz felhasználásáról. A döntéseket a Porto Alegre-i városi tanács nem változtatta meg még sosem. Megvétózhatná ugyan, de erre még sosem került sor. A részvételi költségvetés egyelőre egy viszonylag jól működő mechanizmus. Kísértetiesen emlékeztet az egykoron tájainkon honos munkás-önigazgatásra, valamint az egykori önigazgatási érdekközösségekre.
Az idei Szociális Világfórum jelszava a következő volt: Lehet más a világ – „Another world is possible!” ami egyben válasz Margaret Thacher híres, a liberális gazdaságpolitikát szentesítő kijelentésére, amikor azt mondta: „There is no alternative” – nincs alternatíva.
Az alternatív világfórum a válság közepette egyre népszerűbb, mégsem rendelkezik igazi politikai erővel. A Porto Alegre-i fórumozókat a másik tábor globalizációellenesnek titulálja. Ellentmondást látnak még abban is, hogy a mozgalmak jórészt éppen az interneten és mobiltelefonon szerveződnek. Pedig nyilvánvalóan arról van szó, hogy a globalizációval járó, és immár a davosi világgazdasági fórum előkelőségei által is elismert, hatalmas egyenlőtlenségek és igazságtalanságok azok, amiket nemcsak, hogy az alternatív mozgalmak, de Föld lakosainak többsége is elutasít. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az emberiség sok mindent köszönhet a kapitalizmusnak, és a fejlődése során kibontakozó globalizációnak. Érdekes megfigyelni, hogy sok dologban hasonló megállapításokra jutottak az idei évi davosi konferencia és a Porto Alegre-i alternatív konferencia résztvevői. Ha ugyanis a következtetéseket megpróbáljuk megtisztítani az ideológia, öncélú és politikai indíttatású burkától, rájövünk, hogy mindkét fórum résztvevői ráébredtek, hogy a jelenlegi elosztási rendszer fenntarthatatlan. Az alacsony jövedelmű rétegek és a munkanélküliek milliárdos serege ugyanis nem elegendő a keresleti oldalon, hogy a gazdasági növekedést biztosítsák.
Végezetül egy idézet: „Ami mindenkit összeköt ma a világon, az a gazdasági és egzisztenciális bizonytalanság, a jövedelmi és vagyoni különbségek növekedése, a szegénység és a pénzügyi válság munkaerő-piaci következményei. Ezért többek között a szakszervezetek és a munkások hatalmának erősítésére, kevesebb megszorításra és a gazdagok megadóztatására van szükség, különben világméretű komoly zavargásokra kell felkészülni.” Nincs benne semmi különös, de nyilván mindenki egyből arra tippel, hogy ez Porto Alegre-ben hangzott el. Pedig Davosban, az egyik panelbeszélgetés összefoglalójaként mondták ki nyilvánosan. Ekkora a baj? Megijedtek az urak? Vagy csak belátták, hogy ez már valóban nem mehet így tovább? Mikor ébredünk rá, hogy mindannyian egy hajóban evezünk?
