Fodor Oszkár ismert egykori vállalatvezető és gazdaságpolitikus, jelenleg a gazdaságtudományok professzora, értékelte lapunknak az arra jogosult lakosságnak kiosztott ingyenrészvények körül kialakult újdonságokat, a dinár árfolyamának növekedését és a sztrájkfenyegetéseknek a gazdaságra gyakorolt hatását.
– Már amikor emlegetni kezdték az 1000 eurós ingyenrészvényt, kérdezgettek bennünket, idősebb közgazdászokat, hogy mi a véleményünk erről. Én akkor megmondtam, hogy a kétszer kettő sehogy se lehet öt, és az ingyenrészvényekből 1000 eurót nem fog kapni senki sem. Láthatjuk, hogy annyi lett, amennyi, most legutóbb a 600 dináros repülőtéri részvényt meg az azelőtti 500 dináros olajiparit ha összeadjuk és beszorozzuk a részvények számával, az összeg még akkor sem éri el az 1000 euró egytizedét. S már nem sok elosztanivaló maradt hátra.
Mit szól ahhoz, hogy a Gaspromnjeft tőzsdei kereskedésen kívül előre meghatározott összegért vásárolja fel az ingyenrészvényeket?
– Tudtuk előre, hogy így lesz, mert szerződéskötéskor feltétel volt, hogy két év elteltével kötelesek lesznek egy részvényátvételi ajánlatot benyújtani, és ha átveszik, akkor bizonyos idő után felajánlani azt a kisrészvényeseknek, hogy ugyanazon az áron adják el, amilyenen átvették az államtól a részvénycsomagot. Ez a két év lejárt, ők megtették a kötelességüket, s szerintem ezúttal várakozó álláspontra helyezkednek, várják azt a pillanatot, amikor ők lesznek a hangadó gazdái a Gaspromnjeftnek.
Mit ajánl, mit csináljunk ingyenrészvényeinkkel?
– Vannak, akik pénzért adnak tanácsot a részvények ügyében, őket kell megkérdezni, én a közgazdaság tudományok professzora vagyok, engem kötelez a tudomány arra, hogy ne adjak senkinek rossz tanácsot. Nálunk a tanyán valamikor az az átok járta, hogy mindenkit a saját keze verjen. Ezért mondom én, hogy mindenki döntse el, hogy ilyen ügyekben mit tesz, azért, hogy utána ne hibáztasson senki mást. Ne jajveszékeljen, hogy miért csináltam így, miért nem amúgy, azért, mert az a bizonyos valaki ezt mondta. Akinek szüksége van most az 500 vagy a 600 dinárra, az adja el, akinek nincs, tartsa meg. Valószínűleg akinek türelme van, az fogja a részvényét és félreteszi vagy a fiókba, s ha valamikor jobb idők lesznek, az ország fellendül, akkor értékesíti.
De mikor jönnek el ezek a jobb idők?
– Nem valószínű, hogy 2014 előtt bármi is lényegesebben változni fog. Ezért mondom, hogy akinek most szüksége van az 500-600 dinárra, hogy megvehessen egy zsák krumplit a piacon, az adja el az ingyenrészvényét. Most megteheti, van rá kereslet, van rá ajánlat. Lesz egy időszak – ha majd a Gaspromnjet megkapaszkodik –, amikor nem vesz többé senki sem részvényt. Akkor lépnek majd akcióba a kis spekulánsok, a tőzsdei üzletelők, akik kis mennyiséget vásárolnak fel, és megpróbálnak a különbségből hasznot húzni, játszadozni a tőzsdén. Őket csak a haszon, a provízió érdekli majd, s biztos, hogy keresni fognak ezen. Ide juttatott bennünket a privatizáció, hogy a belföldi tajkunok sorra felvásárolták a vállalatokat, csődbe juttatták, a dolgozók után nem fizettek se nyugdíjjárulékot, se egészségügyi biztosítást, s most ott tartunk, hogy 300 szerződést bontottak fel. Az új tulajdonosok nem is azért vásárolták meg a vállalatokat, hogy fellendítsék a termelést – hiszen manapság nálunk alig-alig foglalkoznak termeléssel –, aminek az lett a következménye, hogy a szerbiai gazdaság a felét produkálja annak, amit 1989-ben megvalósított. A 20 évvel ezelőtti állapotoknak a felét. Ameddig nem változik meg a gazdaság, addig állandóan fenyegetően lép fel az infláció.
Talán ebből kellene kiindulni a dinár mostani árfolyamának kérdését boncolgatva. Vajon mivel magyarázható, hogy az utóbbi egy hónapban folyamatosan nőtt a dinár értéke?
– Igen, ez a logikus gondolatmenete a dolognak. Az euró árfolyama a tőzsdén ingadozik, le- vagy felmegy az ára, attól függetlenül, hogy a Szerb Nemzeti Bank beavatkozik-e vagy sem. A központi bank intervenciója lényegében csak azoknak a kezére játszik, akik spekulációval foglalkoznak. Mivel a Belgrádi Értéktőzsde világviszonylatban nem sok vizet zavar, egy teljesen lényegtelen kis tőzsde. Így nálunk kis spekulánsok kis pénzekkel játszanak, s ez bizony nyomot hagy az árfolyamon. A nemzetgazdaság folytonosan iker-deficitben szenved, ami a fizetési mérleg deficitje, ami abból áll, hogy nagyobb a behozatal, mint a kivitel, ezenkívül közvetlen következménye a dolognak az is, hogy a takarékbetétek összege kisebb, mint az évi adósságok nagysága. Ez életveszélyes, ezt a kettőt a tudományban úgy hívják, hogy iker-deficit. Márpedig aki ebben az iker-deficitben szenved, az olyan, mintha egy beteg a kórházban a sokkszobába kerülne. Mi most itt tartunk.
Talán a helyzetet súlyosbítja a folytonos sztrájkfenyegetettség.
– Igen, ha lesznek idő előtti választások, ha valaki elindítja a megállíthatatlan tűzvészt a sztrájkokkal, az nagyon veszélyes lesz. Egyébként ezek csak mondvacsinált sztrájkok, inkább politikai megmozdulások az egészségügy, az oktatás és a rendőrség berkeiben. Az egésznek az a hátulütője, hogy alig foglalkozik valaki termelőmunkával ebben az országban. Mindenki az eddig megtermelt javakból akar magának egy részt szakítani. Ha valaki elindítja ezt a lavinát, annak az lesz a vége, hogy előbb-utóbb inflációba torkollik a dolog. Az infláció pedig növeli az árakat, s ebből egyértelműen következik, hogy a dinár ára esni fog. Pillanatnyilag felerősödött a dinár, mert a jelenlegi árfolyam a tőzsdén javult, de az igazság az, hogy szó sincs arról, hogy erősebb valuta lett a dinárunk, ez inkább a tőzsdei játszmáknak az eredménye. Kimondottan a tőzsdei ügyködésen múlik, hogy az euró ma 104 vagy 110 dinárba kerül. A dolog közvetlen következménye az lett, hogy aki euróban takarékoskodott, most nem tud annyi dinárt kapni a valutájáért, amennyire számított, mert a dinár időközben felértékelődött.
