Mlađan Dinkić miniszterelnök-helyettes, gazdasági miniszter szerdán a nagybecskereki Radijator fűtőtestgyárban és a Pompes harisnya- és alsóneműgyárban tett látogatása során jelentette be, hogy megtalálták a csődbe jutott ugyancsak nagybecskereki Udarnik harisnyagyár stratégiai partnerét. Akkor csupán annyit árult el, hogy komoly befektetőről van szó, amely majd újraindítja a gyárat.
Már márciusban megteszi az első lépéseket ebben az irányban. A hírt nagy meglepetéssel fogadták a Béga menti városban. Nemcsak azért, mert éppen egy másik harisnyagyárban hangzott el, hanem mert a város textilipara romokban hever, és éppen a gazdasági minisztérium kezdeményezte a csődeljárást, miután arra a megállapításra jutottak, hogy a nagybecskereki harisnyagyárnak nincs jövője. A jelekből ítélve változott a helyzet.
Közben elkezdődött a találgatás, hogy ki lehet a potenciális vásárló. Egyes híresztelések szerint a horvátországi Čakovec harisnyagyárról van szó. A „horvát kapcsolatot” erősíti, hogy az Udarnik termékeit egykor Robert Prosinečki ismert horvát labdarúgó is hirdette. A tervek szerint a beruházó új gépeket szerel be és felújítja a gyárat, a következő három évben pedig ötszáz dolgozónak biztosít munkahelyet. Az önkormányzatban persze örülnek a bejelentésnek. Goran Kaurić alpolgármester szerint a jó nevű gyár újraindítása lendületet ad majd a város textiliparának.
Az Udarnik magánosítása még 1991-ben elkezdődött és 1993-ban a gyár 292 dolgozójának, illetve nyugdíjasának a kezébe került a részvények csaknem száz százaléka. Ezt 1997-ben megerősítette a Legfelsőbb Bíróság is. Egészen 2005-ig magánvállalatként dolgoztak, mivel a Gazdasági bíróság jegyzékében az Udarnik részvénytársaságként volt nyilvántartva. Aztán 2005-ben megsemmisítették a harisnyagyár privatizációját, és az új vagyoni viszonyok szerint a kisrészvényeseknek a gyár vagyonának csak a 4,3 százaléka jutott. A többségi tulajdon újra az állam kezébe került, amely azonban rossz gazdának bizonyult. A csődeljárás 2009-ben kezdődött el, a dolgozók átlagosan ötezer eurós végkielégítéssel távoztak. Közben a 76 százalékos állami tulajdonban levő gyárat a Privatizációs Ügynökség ötször próbálta eladni, de a 400 millió dináros árat senki sem volt hajlandó kifizetni érte. Miután a hitelezők közül senki sem kínált fel átszervezési tervet, az illetékesek megállapították, hogy az Udarnik harisnyagyárban nincs esély a termelés újraindítására. Ennek egyik oka az elavult technológia, ugyanis a gyár felújítására évtizedek óta nem fordítottak egy dinárt sem.
