A Global Times című, angol nyelven megjelenő kínai lapban egy nagyon találó, sokatmondó karikatúra jelent meg az Európai Unió mindenképpen egyik legbefolyásosabb személyének, Angela Merkel német kancellárnak a Kínában tett látogatása idején. A karikatúrán a kínai nagy fal kapuján kopogtató német kancellár a közös európai valuta kezét fogja.
Az euró pedig kicsiny, beteg, ápolatlan, borostás, fáradt, megtört emberkeként van ábrázolva, aki tekintetét szégyenlősen lecsapva kalapot tart a kezében, ami utalás a „kalapozásra”. A német kancellár pedig szigorú arccal várja a megértő bebocsáttatást, a könyörületet, a valós és szimbolikus értelemben még mindig létező kínai nagy fal másik oldalától. A „nagybeteg gyermekén” ugyanis lehet, hogy csak a „kínai gyógymód” segíthet. Nyilván a karikatúra azért karikatúra, mert humoros megközelítéssel felnagyítja a dolgokat. Ennek ellenére a rajz a valóság lesújtó tükörképe is.
Angela Merkel valójában nem kizárólag „koldulni” utazott el Kínába, már ötödik alkalommal, mióta kancellár. Az elemzők óvatosabban és finomabban fogalmaznak, ugyanakkor az időzítést nem tartják véletlennek, hiszen a látogatás közvetlenül az Európai Unió válságkezelő döntéseinek elfogadása után történt. Európában egyébként már régóta emlegetik, hogy a hatalmas tartalékokat felhalmozó Kína eurókötvények vásárlásával segíthetne stabilizálni a közös európai pénzt, ugyanakkor ezzel saját tartalékait is diverzifikálná, ami válságos időkben mindenkor ajánlatos. Az EU már régóta bízik a kínai segítségben, Peking azonban közismerten nem kapkodja el a dolgokat, bölcsen kivár, hiszen tudja, az idő neki dolgozik. A kínai lapokban megjelent elemzések szerint Peking nem fog jelentősebb összegeket Európába irányítani, míg ott nem garantálják, többi között a pénzügy fegyelem szigorításával és a pénzügyi rendszer egységesítésével az adósságok kordában tartását. Szokás bírálni a Nemzetközi Valutaalapot, hogy kölcsöneit szigorú feltételekhez köti, de nyilván mások is hasonlóan viselkednek, hiszen ez logikus. Egy magánember sem ad szívesen kölcsön olyannak, akiről tudja, többet költ, mint amit képes megkeresni, hiszen ilyen esetekben az adósság törlesztése bizonytalan.
Az európai lapok kiemelték, hogy Merkel asszony nem elsősorban „kéregetni” ment, hanem elő szeretné mozdítani a német–kínai kapcsolatokat, de egyben követelte Kínától a szellemi tulajdon eddiginél határozottabb védelmét, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását. Tudjuk azonban, hogy a diplomáciában egy-egy kijelentés nem mindig annak szól, akinek mondják. Egyébként is alapszabály, hogy amikor az ember pl. nagyfülűtől szeretne valamit kapni, vagy kölcsönkérni, nem feltétlenül ajánlatos a látogatást azzal kezdeni, hogy a fül hibáit hangsúlyozzuk.
„Nem a valutánk van válságban, hanem adósságválsággal és a versenyképesség válságával szembesülünk” – mondta Merkel a Kínai Társadalomtudományi Akadémián elmondott beszédében. Kínában azonban az utóbbi időben hangos kétségek hangzottak el arról, vajon az euró túléli-e az egyes országok adósságválságát. Kína nem sieti el döntéseit, hiszen több adu is nála van ma már. Olyanok is, melyekről keveset cikkeznek.
Kínai ritkaföldfém-monopólium
Angela Merkel a sajtóbeszámolók szerint kínai látogatása során kevés szót ejtett a ritkaföldfémekről. Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa a közelmúltban felszólította Pekinget, hogy exportpolitikáját, beleértve a ritka földfémekre vonatkozó rendelkezéseket is, hangolja össze a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival. Egy elismert frankfurti intézet tavalyi év végi tanulmányában 52 nyersanyag közül 13 esetében ítélte meg a jövőbeni európai ellátottságot kritikusnak, vagy nagyon kritikusnak. A kritikusnak minősített nyersanyagok elsősorban ritkaföldfémek. Az indium, a wolfram, a gallium, palládium, a króm és az ezüst. Kína látja el a globális piacot a ritkaföldfémek 95-97 százalékával. Az utóbbi években pedig folyamatosan csökkenti az export mennyiségét. Olyannyira, hogy már 1-1,5 éven belül reális esély van a ritkaföldfémek világpiacának teljes összeomlására. Nem csak Kínában vannak ritkaföldfém-lelőhelyek. A gond viszont az, hogyha most elkezdenék megnyitni a világ elhagyott bányáit, vagy újakat nyitni, azok nem tudnák rövid időn belül helyettesíteni a kínai exportot. Ezért ki kell mondani, hogy a világ hitech iparának Kínán kívüli része a számítástechnikától az autógyártáson át az elektronikáig nagy sebességgel a szakadék, a megszűnés felé tart, hiszen Kína kezében van nyersanyagforrás, amit a jövőben okosan, nyilván csak késztermékként akar értékesíteni. Annál is inkább, mivel most jött el az idő, hogy Kína nekiálljon kihasználni a pár évtized alatt kialakult monopolhelyzetet ezen a területen (is).
Más szemszögből nézve, nem csak a világ elektronikai iparát, de a katonai erőviszonyokat is nyilván felforgatja a következő egy-másfél évtizedben az a néhány különleges nyersanyag, amelyek kereskedelmét Kína évek óta korlátozni próbálja. A Sony, a General Electric, a Hitachi és más elektronikai cégek vezetőin kívül az amerikai védelmi minisztérium képviselői is a fejüket fogják, hiszen hagyták, hogy Kína váljon a ritkaföldfémek egyedüli előállítójává. A ritkaföldfémek nélkül a modern technika vívmányai, így a korszerű fegyverek közül jóformán semmi nem gyártható. Olyan adu ász ez Kína kezében, ami nyilván erősebb, mint az olcsó munkaerő és más sokat emlegetett előnyök. Nyilván az euró is hamarabb meggyógyulna ritkaföldfém-injekcióktól, mint a kötvényvásárlásoktól, melyek rövid távú javulást előidézhetnek ugyan, de hosszú távon nyilván csak károsak lehetnek.
