Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) közelmúltban nyilvánosságra hozott adatai szerint januárban 2 százalékkal emelkedtek a globális élelmiszerárak az előző havihoz képest. A FAO által havonta megállapított élelmiszerár-indexet a gabonafélék, olajos magvak, tej- és hústermékek, valamint a cukor árának változásából számítják ki. Az adatokból, több évre visszatekintve, a szezonális oszcillációk megléte mellett megállapítható, hogy az árszint folyamatosan emelkedik. A világ növekvő népessége egyre nagyobb keresletet generál az alapvető élelmiszerek irányában, nő a kereslet a bioüzemanyagok iránt is, ezért nem nehéz megjövendölni, hogy az irányzat a jövőben is folytatódik. A mind szélsőségesebb időjárás, valamint a termelési költségek emelkedése hozzájárul ahhoz, hogy a mezőgazdaságban a kibocsátás lassabban növekszik, mint régebben. Az OECD és a FAO tanulmányaiban 2020-ig a gabonafélék átlagosan 20, a hús pedig 30 százalékos áremelkedését várják, ami idényjellegű ingadozásokkal fokozatosan, de folyamatosan valósul meg. A FAO indexe szerint ugyanakkor a globális élelmiszerárak most közel 10 százalékkal alacsonyabbak, mint a tavaly februári csúcs idején, amikor az index, a gabonaárak drasztikus emelkedésével elérte eddigi rekordját. Előtte az index 2008-ban járt a csúcson, minek következtében a fejlődő országokban éhséglázadások törtek ki.
A napokban is tapasztalhatjuk, mennyire szélsőségessé vált az időjárás, ami az élelmiszer-termelést döntően befolyásolja. Az olcsó élelmiszerek korszaka véget ért, ez biztosra vehető. Részben rossz üzenet ez mindannyiunk számára. Másrészt egy hatalmas lehetőség vállalkozóink, termelőink, az egész országunk szempontjából, hiszen padlón lévő gazdaságunkat lehet, hogy egyedül ez a kínálkozó lehetőség mozdíthatja előre. Vannak, akik a helyzet megoldását az úgynevezett „újbóli iparosításban” látják, másrészről viszont az ötlet nyilván nem lehet több utópiánál. A szendrői (smederevói) acélművekkel pl. az amerikaiak sem tudtak zöld ágra vergődni. Az autóiparban rejlő lehetőségeinkről pedig nyilván sokat hallunk majd a küszöbön álló választási kampányban, holott komoly tanulmányok szerint már öt éven belül senki sem tud versenyben maradni a feltörekvő kínai autóiparral szemben. Ha boldogulni akarunk, bizonyos szolgáltatási ágazatok mellett valóban nem marad más lehetőségünk, mint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar.
KERESNI KELL A RÉSEKET
Van egy olyan felfogás, hogy a piacokat a multinacionális társaságok uralják. Az állítás részben igaz, részben nem. A világ ugyanis tele van folyamatosan feltűnő „niche” piacokkal, azaz réspiacokkal. A réspiacokat kihasználó cégek általában kis- és középvállalkozások, melyek egy-egy helyi természeti, vagy kulturális előnyre alapozzák tevékenységüket. Komparatív előnyeinket nyilván a gabona-, zöldség- és gyümölcstermesztésben, az állattenyésztésben, valamint az ezekre ráépülő ipari-feldolgozói kapacitásokra alapozva tudnánk megtalálni és jövedelmezően kihasználni. A meglévő, mind könyörtelenebbé és élesebbé váló folyamatos versenyhelyzetben a kis országok kis- és középvállalkozásai kizárólag a réspiacok megszerzésére törekedhetnek. A réspiac lényegében nem más, mint a vállalkozás alapvető céljainak figyelembevételével kialakított, a legtöbb esetben homogén, megfelelő méretű és megfelelő profitot hozó piaci részesedés. A piaci rés betöltésére törekvő, úgymond, a résekben meghúzódó vállalkozás, a piac adott szegmensére koncentrálva mindenki másnál jobban megismerheti, így mindenki másnál jobban kielégítheti a piaci szereplők igényeit, majd testre szabhatja szolgáltatásait és termékeit a piaci résben előforduló vevőkör számára. Fontos szempont, hogy az adott résre specializálódó cég ártöbbletet érvényesíthessen a költségei felett, amit az adott piaci szegmens értékítélete tartósan kész elfogadni. Általában ugyanis a résekre, kisebb piaci szegletekre specializálódó cég csak valamivel magasabb árrés megléte mellett tud tartósan fennmaradni, míg a tömegpiacra termelő „multik” a termelés magas volumenéből húznak hasznot.
A CÁPÁKAT KÖVETVE
Gazdasági helyzetünk gyakran már kilátástalannak tűnik. Pedig sok olyan réspiac van, ahol sikereink lehetnének. Egy-egy kis rés betöltése az egész gazdaság szempontjából csekély jelentőséggel bír, de sok kicsi, sokra megy. Nyilván, hogy a réseket a vállalkozóknak kell megtalálni, és betölteni. Ez nem az állam feladata. Az állam csak segíteni tud. Arra viszont szükség lenne. Kedvező hitelekkel, pénzbeli támogatással, szakmai tanácsadással sokat lehet(ne) lendíteni az érintett vállalkozások versenyképességének fejlesztésben. Talán érdemes lenne megfontolni pl., hogy az utóbbi időben állítólag sikert sikerekre halmozó diplomácia részben egy világméretű piackutató hálózattá alakuljon. Ha vállalkozóink számára közvetlen megrendeléseket nem is, de első kézből származó, megbízható és szakszerűen feldolgozott információkat szállíthatnának. Talán sokkal hasznosabb tevékenység lenne ez, mint a gyakori utópisztikus álomkergetés.
Az organikus termelési mód egy hatékony eszköze a réspiaci stratégiát követő gazdaságoknak. Az alapanyagok organikus eredetén kívül jó, ha a termék rendelkezik még valamilyen különleges tulajdonsággal. A réspiac meghódítása a különleges tulajdonságok hangsúlyozásával tehető hatékonyabbá. Az organikusan termesztett alapanyagokon kívül a különlegesség eredhet még az előállítás egyedi módszeréből, de helyhez is köthető, az előállítás helyének valamilyen különleges jellemzőjéhez, ami lehet akár egy, a helyhez kötődő legenda is. Ez egy olyan dolog, amiben lehet, hogy jók lennénk, hiszen már legendásan jók vagyunk különböző mítoszok, hitregék gyártásában. Esélyeinket tehát a továbbiakban nyilván a rések megtalálásában kell keresnünk. Szem előtt kell tartani, hogy a réspiacok fogyasztói különleges elvárásokat támasztanak a termékek iránt. A termékek, és szolgáltatások különlegességét hatékonyan kell kommunikálni a célcsoport irányában, ha eredményt akarunk elérni.
A piaci rés sikeres betöltése a természetből merített példával jól szemléltethető. Ha a cápát tekintjük nagyvállalkozónak, vagy multinak, akkor az őt kísérő kalauzhalak (Naucrates ductor) a kisvállalkozók. A cápa erős, gyors és kegyetlen. Legyőzni nem lehet. A kalauzhal nem próbál vele versenyezni, de mellette úszik, és figyeli, mi jut neki. A cápa a nagyragadozó, de a kalauzhal is megtalálta a saját „réspiacát”. Nem versenyez a cápával, így az nem bántja, nem akarja megenni. Évmilliók óta élnek így összhangban. Megfigyelések szerint a cápa a kalauzhalat még a szájába is beengedi, hogy az a fogait megtisztítsa…
