Az időjárás csúnyán megtréfálta az idén a fákat. Az enyhe november és december után a növények azt „hitték” megérkezik a tavasz, csakhogy a február és az április elrontotta a számításokat. A gyümölcstermelőkét is, a fogyasztókét is.
Komoly fagykárok vannak a gyümölcsösökben, szőlőkben. Kajszi- és őszibarack az idén még mutatóba sem lesz. Az almásokban is baj van. Például az Idared fajta esetében, mert a korábbi virágzású fajtáknál 95–100 százalékos, míg a későbbi fajtáknál, mint amilyenek az Arany delisesz és a Granny Smith 60–70 százalékos a károsodás. A szőlőkben egyes helyeken a tőke kifagyott, de ha nem, a fagy megtizedelte a szőlőfürtök számát.
A gazdák azt állítják, hogy sok gyümölcstermelő tönkre fog menni, mert nem lesz termés, nem lesz mit eladni. A fákat pedig ettől függetlenül ápolni kell, permetezni, ami nem kevés pénzbe kerül. Egy hektár gyümölcsös növényvédelme mintegy 3000 eurós kiadást jelent. Ennyi pénzt viszont nehéz előteremteni, ha nincs mit kivinni a piacra.
A rendezett országokban fagykár esetén a dolog úgy működik, hogy a gazdáknak az agrártárca kisebb-nagyobb mértékben megtéríti a kárt. Azok a gyümölcstermelők, akik biztosították ültetvényüket, még ezen felül is várhatnak anyagi jóvátételre. De nem így nálunk. Eddig az állam nem lépett, semmilyen támogatásról nem biztosította a termelőket. Másrészt viszont nálunk ritkaságszámba megy azoknak a termelőknek a száma, akik biztosították gyümölcsösüket. Ezt nemcsak azért teszik, mert nincs biztosításra pénzük, hanem ezért is, mert az előző évek során megingott a biztosítókba vetett hit. Utóbbiak ugyanis nem térítették meg a várt arányban a keletkezett kárt... legfőbb gondjuk az volt, hogyan fejjék meg a gazdákat...
A múlt héten a Vajdasági Szövetkezeti Szövetség arról tájékoztatott, hogy a termelőknek kedvező feltételek mellett volt alkalmuk biztosítani a termést, hiszen a szövetség a biztosítókkal egy keretegyezményt kötött, mellyel enyhítettek a biztosítási feltételeken, magyarán hozzáférhetőbbé tették a gazdák számára a biztosítást. Csakhogy ezt senki sem használta ki. Pontosabban nagyon kevesen.
A gyümölcstermelőkről tehát teljesen megfeledkezett az agrárpolitika. Igaz, a minisztérium mentegetőzhet azzal, hogy a kár pontos megállapításához a szakembereknek meg kell várniuk a terméskötődést. Sok helyütt nincs szükség szakemberekre, terméskötődésre, hisz még a kezdő termelő is világosan láthatja, hogy a fákon a bimbók nagy része megbarnult, lehullott és nincs termés.
Pedig a baj nem az április 10-ei fagyokkor kezdődött, hanem még előbb. Februárban, amikor Vajdaság-szerte –27 fokig is süllyedt a hőmérő higanyszála. Tehát volt elegendő idő arra, hogy az illetékesek reagáljanak az előállt helyzetre.
Mint ahogyan más termékek esetében is, a gyümölcs esetében sem lesz kivétel: Úgy tűnik a fogyasztónak kell majd megfizetnie a méregdrága végterméket. Mert ha hazai gyümölcsösökből nem is lesz kajszi- vagy őszibarack, majd hozunk be külföldről.
A fagykár pedig nem vajdasági sajátosság, hisz végigsöpört az egész térségen. Például Magyarországon is, ahol a gazdáknak máris felhívták a figyelmét: mielőbb jelentsék be az elszenvedett károkat. Tehát előbb-utóbb pénzt is fognak kapni a következmények enyhítésére... Magyarországon tavaly sem maradt el az effajta társadalmi hozzájárulás...
A gyümölcs eddig sem volt olcsó. A gyümölcstermelők jól tudták, hogy munkájuk árát hogyan kell kamatoztatni. Nem úgy, mint a gabonatermelők, mert ők vajmi keveset szólhatnak bele az árak alakulásába. Vonatkozik ez elsősorban a kenyérgabonára, mely szociális kategória, és melynek ára mindig alacsony marad, függetlenül attól, hogy károsítja-e a termést jég, szárazság vagy betegségek. Mert búzából mindig „lesz elegendő”, éppen annyi, amennyi kell a mindennapi kenyerünk sütéséhez. De nem így a gyümölcs, amely mindig is „luxuscikknek” számított. Ebből kifolyólag a termelők annyit kérhettek portékájukért, amennyit akartak. Így lesz ez az idén is.
