A labdarúgó-Európa-bajnokság izgalmai némileg feledtették gazdasági gondjainkat, még úgy is, hogy „saját” csapatunk nem jutott el a záró küzdelmekig. Közben azonban zajlott egy más típusú Európa-bajnokság is, az uniós csúcson előterjesztették a válságkezelés új eszközrendszerét, újabb „csomagról” döntöttek, melynek a célja a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás bővülésének az ösztönzése. A kilátások alapján, az év végéig elkészülhet az Európai Központi Bank felügyeleti funkcióira vonatkozó javaslat, ami a központosítás egyik első lépése lenne, és a pénzügyi fegyelem megszilárdulást kellene eredményeznie.
Az unió gazdaságilag legerősebb állama, Németország szerepének megítélése továbbra is vita tárgyát képezi. A német kancellár meghatározó és jellegzetes figurájává vált az európai eseményeknek, szinte nem találunk olyan jelzőt, amivel az utóbbi időben, az európai események kapcsán ne illették volna már. A görög és az olasz tüntetők Hitlerként ábrázolták pannóikon, de újságokban is jelentek meg hasonló célzattal karikatúrák, gúnyrajzok. Egyesek azt róják fel neki, hogy túl kemény és tántoríthatatlan, mások – éppen ellenkezőleg – azt állítják, túlzott rugalmasságával károkat okoz saját nemzetének, az Európai Uniónak, és alapjaiban rengeti a világgazdaságot is. Nem ritkán emlegetik Terminátorként is.
Legújabb jelzői, „titulusai” a vaslady és a guminő. Előbbi jelzőt – amit eredetileg természetesen Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök asszony birtokolt – a német kancellár azzal érdemelte ki, hogy a gazdasági nehézségekkel küszködő európai országokban megszigorítások bevezetését kényszeríti ki, melyek bevezetése ellen nem ritkán tömeges utcai tüntetésekkel tiltakoznak. A közös európai kötvények kibocsátásáról hallani sem akar, annak ellenére, hogy ezt nem csak a tagországok, de még az Egyesült Államok is kívánatosnak ítélik meg. Egyes elemzők szerint a német kancellár hajthatatlansága és makacssága az egyedüli oka annak, hogy az unió még nem tette magát túl a válságon. Az uniós hiánycélokkal kapcsolatos merev álláspontja – bizonyos elemzők szerint – már egyenesen az európai stabilitást és egységet is fenyegeti. A híradásokból azonban általában csak a kancellár külpolitikai és uniós tevékenységéről értesülhetünk, ilyen esetekben pedig valóban inkább vaslady benyomását kelti.
MINŐ GUMINŐ
Más dimenzióból szemlélve a dolgokat, világossá válik, hogy a német kancellár is csak országa egyik választott tisztségviselője, akinek a belpolitikai történésekre legalább úgy oda kell figyelnie, mint arra, mi történik a világban és Európában. Gondoljunk csak a francia exelnök esetére, aki a német kancellár mellett nemrég még Európa egyik legbefolyásosabb és legtöbbet emlegetett politikusa volt, még közös mozaikneve (Merkozy) is volt már a két politikusnak. Aztán a választásokon elszenvedett veresége után ma már csak azzal tudja felkelteni a sajtó érdeklődését, hogy felesége (megint) terhes. A téma jelentőségének és súlyának megfelelően azonban erről már csak a bulvárlapok, női magazinok írnak részletesebben, a gazdasági és politikai témájú médiumok Sarkozyt már nem is említik. Ha a német kancellár nem szeretne az ő sorsára jutni, a belpolitikára is figyelnie kell, a már előzőleg említett guminő „titulust” éppen a német ellenzéktől kapta, mely szerint viszont az uniós és világgazdasági kérdésekben nem elég határozott, nem mutat kellő keménységet, álláspontja a helyzettől függően rugalmas, – így lett guminő.
NEM MERT KIMENNI?
Érdekes momentumok (véletlen) egybeesését figyelhettük meg az elmúlt pénteken, amikor egyidejűleg Európa-bajnoki elődöntőt játszott a német labdarúgó-válogatott az olaszok ellen, és maratonira nyújtották az uniós csúcstalálkozó hivatalos közös vacsoráját. Az olaszok ezen az estén a pletykák és megfogalmazások szerint kettős győzelmet arattak. Nemcsak Balotelli duplázásával diadalmaskodtak az elődöntőben, hanem az olasz miniszterelnök is le-, vagy inkább (csak) meggyőzte a német kancellárt. A pénzügyi mentőcsomag technikai részleteit sikerült letisztázni, az olaszok és velük együtt a spanyolok is úgy juthatnak majd friss pénzhez, hogy (talán) nem kell a görögökéhez hasonló megszorításokat bevezetniük. Ahogyan Balotelli az említett mérkőzésen nem hagyta ki a ziccert, úgy az egyik olasz napilap sem. Címoldalán ugyanis olyan fotómontázs jelent meg, melyen a ghánai származású olasz középcsatár, második gólját labda helyett a német kancellár fejével lövi (be). Érdemes azonban odafigyelni arra is, amit például a német ellenzék állít, az euróövezeti megoldásokkal kapcsolatban. Vannak olyan vélemények, hogy az eurokötvény kapcsán kialakult vita csupán tettetett, vagy színlelt diskurzus, hiszen az Európai Központi Bank közvetve vagy közvetlenül már számos bajba jutott európai államot finanszíroz, minek kapcsán Németországra mintegy 400 milliárdos garanciavállalás hárul, amivel nyakig benne van már a mentőcsomagok finanszírozásában. Nyilván túlzás azonban azt állítani, hogy mindent előre lehetett tudni, hiszen a német kancellár a szokásától eltérően nem volt ott a német–olasz elődöntőn, sőt, bizonyos sajtóorgánumok – nyilván kicsit eltúlozva az eseményeket – arról számoltak be, hogy még rövid időre sem merte elhagyni a termet a péntek éjszakai maratonira sikerült hivatalos vacsora közben, nehogy olyasmi történjen, amivel nem egyezik. Ennek reális alapja azonban állítólag csupán annyi, hogy a lengyel kormányfő a tanácskozás előtt tréfásan figyelmeztette a futballrajongóként ismert német kancellárt: jól tenné, ha a meccs miatt nem távozna egy percre sem az ülésteremből, mert a távollétében a többiek esetleg gyorsan megszavaznának valamit, ami nem lenne ínyére.
Németország az olaszoktól, Balotelli hathatós közreműködésével elszenvedett veresége után, már nem lehet Európa-bajnok a labdarúgásban. Bizonyos elemzések, számítások és statisztikák szerint viszont, mindennek ellenére az Európai Unió és a közös pénz bevezetésének egyik fő haszonélvezője. Mindent összeszámolva és figyelembe véve: nem nettó befizető, hanem nettó nyertes, azaz az egészből több haszna, mint kára származik még így is. Ha fociban nem is, gazdasági szempontból Németország továbbra is toronymagasan Európa-bajnok.
A péntek esti események között, a német –olasz párharc árnyékában szinte mellékes hírként jelent meg: jóváhagyták az európai uniós tagországok állam- és kormányfői azt a döntést, amelynek értelmében megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások Montenegró és az EU között. És mi? Közeledünk, vagy távolodunk? Menjünk Montenegróba nyaralni? Akkor közelebb érezhetjük magunkat Európához, mint ha itthon maradnánk? A politika, a gazdaság és a labdarúgás már csak ilyen! Néha furcsaságok történnek, és végül nem mindig az esélyes a nyertes.
