Különböző korokban különféle elképzelések léteztek azzal kapcsolatban, milyen lesz majd a szebb jövőnk. Természetesen eltekintenénk a számos vallási és ideológiai megközelítéstől, a szebb jövő alatt a munkavégzés körülményeit vizsgáljuk. A műszaki fejlődés, a találmányok sokban hozzájárultak ahhoz, hogy az ember hatékonyabban tudott dolgozni, a puszta fizikai erő helyett értelmét használja, ami lényegében megkülönböztet bennünket állítólagos állati ősünktől.
Közismert tény, nem kell külön megmagyarázni, mekkora „forradalmat” jelentett például mikor a távoli őseink rájöttek a tűz használatára, a kerék vagy az ék alkalmazására, és egyéb „áttörésekre” a múltban. Természetesen a dolgok folyamata mindig magában hordozta az ellentmondásokat is. Gondoljunk csak a – nem is olyan távoli – ipari forradalomra, amikor a gépek alkalmazása soha nem látott mértékben növelte a termelékenységet, ugyanakkor azonban arányaiban csökkentette az élőmunka részét. Ekkor jelentkeztek olyan reakciók, hogy a munkások a gépekben látták a „tisztességtelen konkurenciát”, minden bajuk forrását. Volt példa, hogy meg is rongálták azokat, bennük látva a munkanélküliség és az elszegényedés okait. Az akkor kialakuló, máig több változáson átesett kapitalista rend azonban nem tudott volna kialakulni és fennmaradni nagyszámú munkanélküli és elszegényedett társadalmi rétegek mellett, hiszen a megtermelt árut el is kell adni, a puszta termelés ugyanis még nem eredményez profitot. Tudjuk, hogyan vezetett a nem mindig egyenesnek nevezhető út a fogyasztói társadalom kialakulásáig, hogyan automatizálódott a termelés, hogyan alakult ki a globális piac és milyen előnyeit élvezzük most, illetve milyen hátrányait és következményeit kell elviselni. Már 50-100 évvel ezelőtt megjelentek az akkor még futurisztikusnak nevezett elképzelések, miszerint eljön majd az emberiség történelmében az a kor, amikor a munkát – ami az embert emberré tette – teljesen átveszik a gépek. A homo sapiens szerepe pedig a konkrét munkavégzésről áttevődik az irányítás és ellenőrzés tevékenységére – ami bizonyos kritériumok szerint még mindig munkának számít – de merőben különbözik a klasszikus értelemben vett fizikai igénybevételtől.
SZEBB JÖVŐ?
Gyakran találkoztunk a múltban is olyan éles meglátású jövendölésekkel, hogy a jövő embere otthonról végzi majd munkáját a technika fejlődésének és a korszerű kommunikációs eszközök gyors elterjedésének köszönhetően. Ma ez már sokak számára valóság, bár részarányát tekintve, a távmunka továbbra is csak mint alternatív munkavégzési forma jelenik meg. Ilyenkor a munkavállaló a munkaadója székhelyétől, telephelyétől elkülönült helyen, leggyakrabban az otthonában informatikai eszközök útján végzi el a munkát, melynek eredményeit elektronikus eszközökkel továbbítja. Kétségtelenül számos előnye van annak, ha az ember otthonában dolgozhat. Nem kell utazni, ami jelentős költség-, és időmegtakarítást jelent. Rugalmasabb lehet az időbeosztás is, hiszen otthonról (talán) könnyebb összehangolni a magánéleti és a munkából eredő kötelezettségeket. A földrajzi akadályok és az abból eredő veszteségek is megszűnnek. Azok számára is nyitottak az ilyen munkalehetőségek, akik nem élnek a nagyvárosokban, sőt, az ilyen jellegű munkakapcsolatok kontinensek között is létrejöhetnek. Sok, kutatásokon és felméréseken alapuló vélemény szerint, az emberek többsége optimálisan és jobban használja ki energiáit az otthoni környezetben végzett munka alkalmával, ami a hatékonyság növekedéséhez vezet. Stresszmentes az ilyen munkavégzési mód, hiszen nem kell mindennap megjelenni pl. egy zsémbes főnök, vagy esetenként idegesítő/zavaró munkatársak előtt. Ezek azonban csak a vélt és valós előnyei az otthoni munkavégzésnek, a hátrányai – mert ilyenek is vannak – viszont akkor mutatkoztak meg, mikor már ismertté váltak a gyakorlati tapasztalatok is. Az otthoni munkavégzés a hatékony és gyors elektronikus úton történő kommunikáció ellenére az elszigetelődés veszélyét hordozza magában. A kommunikációs eszközökkel történő kapcsolattartás nem helyettesítheti minden esetben és kizárólagosan a valódi és közvetlen emberi kapcsolatokat. Az otthon dolgozók bizonyos helyzetekben nehezen tudják különválasztani a munkát a magánéletüktől. Gyakran megy ez a munkában elért teljesítmény rovására, emellett a magánéletre is rányomhatja bélyegét a munkafeladatokból eredő teljesítési kényszer. A gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy bizonyos esetekben az emberek rosszul teljesítenek magánéletükben és munkájukban is az ilyen jellegű keveredés miatt.
TELEFONOS (KIS)ÜLÉS
Sokféleképpen csoportosíthatóak az előnyök és a hátrányok, és azok mindegyikét, akár külön témaként is fel lehet dolgozni. Röviden az előnyök közé sorolható tehát a nagyobb szabadság, a kevesebb stressz, az egészségesebb és biztonságosabb környezet, az időben és pénzben mérhető megtakarítások, míg a hátrányok közül az elszigetelődés, a magán- és munkaszféra szétválasztásának nehézségei, a karrierkilátások csökkenése emelhető ki. A hátrányok közül külön kiemelhető a távmunka ma még nagyon hézagos és hiányos jogi és munkaügyi szabályozása. Ez nem csak a hazai körülményekre, de az uniós szabályozásra is érvényes. Gil Gordon, a távmunka nemzetközileg is ismert és elismert szakértője az előnyökre és a buktatókra hivatkozva fogalmazta meg ma már sokszor idézett mondatát, ami szerint: „Az otthon végzett munka, még ha csak alkalmanként végzed is,lehet életed legszebb álma,de legszörnyűbb rémálma is.” Az előnyök és a hátrányok kétségeket kizáró létezése miatt sokan javasolják a kombinált megoldást, amikor a munkavállaló heti néhány napot otthonról, néhányat a cég telephelyén dolgozik. A kombinált megoldás mellett szól az a tény is, hogy a világ fejlettebb részében sem vált dominánssá, az igazi áttörés még nem következett be. A közlekedési nehézségek, az üzemanyagárak drasztikus emelkedése azonban önmagában is hozzájárulhat a távmunka további elterjedéséhez. A világháló hemzseg az olyan hirdetésektől, melyben távmunkára kínálnak lehetőséget. Sajnos, ezek egy része enyhe jóindulattal is szélhámosságnak nevezhető. Vannak azonban kiemelkedően jó lehetőségek is, de a pszichológusok csak olyanoknak ajánlják a munkának ezt a formáját, aki jól viseli az elszigeteltséget, szét tudja választani a munkát a magánéletétől, képes a feladatokat fontossági sorrendbe állítani, valamint megvan a kellő koncentrációs képessége.
Előző kormányunk tagjai is részben távmunkát végeztek. Gyakran találkoztunk a hírrel, hogy ilyen, vagy olyan döntés született a kormány telefonos (!) ülésén. Nem tudjuk pontosan milyen mértékben, de részben lehet, ezzel is magyarázható, hogy az ország (potenciális) munkavállalóinak nagy része most otthon van. Sajnos ezen belül kisebbik rész, mely azért, mert otthon dolgozik. A nagyobbik rész ellenkezőleg, épp azért, mert (sehol) nem dolgozik. Meglátjuk, az új kormány is átveszi-e a távmunka stílusát, a telefonos ülések gyakorlatát. A bejelentés szerint szakítanak (ezzel) a hagyománnyal. Az igazi áttörést azonban az jelentheti, ha csökken azok száma, akik nem azért maradnak otthon, mert ott van a munkahelyük.
