Gyakori, lényegében még azt is mondhatnánk, kedvelt téma mostanság a szárazság következményeivel foglalkozni, annak kapcsán pedig a nyersanyagárak emelkedését emlegetni, ami (nálunk) valóban megfigyelhető irányzat. Kérdés azonban – mint mindig – hogy milyen perspektívából szemléljük a történéseket, valamint, hogy a rövid távú mozgások hogyan illeszkednek a hosszú távú trendekhez.
A hazai körülmények között megfigyelhető mozgások az árak tekintetében részben a dinár árfolyamával pozitív, másrészt a rugalmas kereslet miatt negatív korrelációt is mutatnak. Az elmúlt évek elemzéseinek leggyakoribb – esetenként már közhelyessé vált – megállapítása, hogy az olcsó energiahordozóknak és élelmiszernek befellegzett, a (sötét) jövőkép pedig rohamosan terjedő éhínséggel és energiahiányos időkkel riogat. Amikor az ember elolvassa az ilyen borúlátó előrejelzéseket – melyekben egyértelmű logikai megállapításokon alapuló tényekkel alátámasztva ecsetelik, hogy a növekvő népesség (arányaiban is) növekvő fogyasztása a Földbolygó kimerülőben lévő készletei és eltartó képessége nem növelhető a végtelenségig –, valóban egyértelműnek tűnik a fenyegetettség. Vannak azonban olyan – szintén tényekkel alátámasztott elemzések –, amelyek szerint éppen ellenkezőleg, a jövőben a nyersanyagárak lassú, de biztos leépülése várható. Csupán néhány év, vagy esetleg 1-2 évtized adatainak elemzése valóban – esetenként – téves megállapítások, eredetileg nem is létező ok-okozati viszonyok felfedéséhez vezethet. Ha viszont a számokat és egyéb adatokat elkezdjük vizsgálgatni az évszázadok tükrében, kiviláglik, hogy a nyersanyagok, közöttük pl. a mezőgazdasági termékek ára, de még maga a termőföld árának emelkedése is csak rövid időszakokra korlátozódik, összességében jóval hosszabb az olyan időszak, amikor az ár stagnál, illetve csökken. Ez egyben figyelmeztetés lehet azok számára is, akik most – döntéshozó pozíciókba kerülve – a hosszú távú stratégiákat arra alapozzák, hogy tartósan magas szinten maradnak a nyersanyagárak.
ÚJABB LUFI
Az utóbbi évtizedet tényleg a nyersanyagárak ingadozásokkal tarkított, de mégis folyamatosnak nevezhető emelkedése jellemezte. Elsősorban Brazília, Oroszország, valamint még néhány közép-ázsiai és dél-amerikai ország volt ennek a folyamatnak a haszonélvezője. A hatalmas és viszonylag könnyen szerzett bevételekkel azonban nem ritkán – úgymond – felelőtlenül gazdálkodtak, aminek a jövőben, szinte törvényszerűen, negatív következményei lehetnek. Globálisan szemlélve a dolgokat, nem várható komolyabb keresletbővülés. Európa máris recesszióban van, Kína gazdasági növekedésének lassulása van kilátásban, felvevőpiacként Amerika sem a régi már, hiszen szerény növekedési trendeket prognosztizálnak. Talán túlzás azt állítani, hogy a nyersanyagárak felfúvódása csupán egy újabb kipukkanás előtt álló lufi a súlyponteltolódásból eredő betegségekben szenvedő világgazdaságban, de egy ilyen jellegű meglepetés sem zárható ki, hiszen az egész globális gazdaság egy állandóan változó, fortyogó, képlékeny valami, melynek folyamatait és törvényszerűségeit még a legragyogóbb elmék is tévesen értelmezik. A spekuláció valószínűleg egyidős a kereskedelemmel, vele együtt alakult és fejlődött. Szokás negatív jelenségként feltüntetni, valóban vannak is erkölcsi és más szempontokból elítélhető vonásai, ugyanakkor már azt is kimutatták, hogy hosszú távon hozzájárulhatnak a piacok kiegyensúlyozásához. Ahhoz, hogy egy árufajta spekulatív ügyletek tárgya lehessen, meg kell felelnie bizonyos kritériumoknak. A spekulánsok tulajdonképpen három dimenzióban is összekapcsolják a piacokat. Térben, időben, valamint a kockázatok átvállalása szempontjából is kapocsként működnek. Bizonyos szempontból egyszerűen csak közvetítőként tekinthetünk rájuk, akik természetesen abban érdekeltek, hogy olcsóbban vásároljanak és drágábban adjanak el, ami természetes törekvésként fogható fel. Kimutatható, hogy a spekulánsok elősegíthetik a különböző földrajzi térségek, időszakok, ezeken belül a jó és a rossz termések közötti árkülönbségek kiegyenlítését. Azokkal az árucikkekkel lehet könnyen spekulálni, melyeknek az adásvétele viszonylag egyszerű, és nagy tömegben szabványosítható minőségben jelennek meg a piacokon.
SPEKULATIV KERESLET
Érdekes megfigyelni egy új jelenséget is. A gabonafélék, a kőolaj, az olyan gyakran használt, ebből kifolyólag keresett fémek mint a platina, réz, vagy a nikkel, a korábbi időszakokban ténylegesen is nyersanyagként jelentek meg a világpiacon. Azt tapasztaljuk azonban, hogy ezek az árufajták mára spekulatív befektetések tárgyává váltak, az elsődleges – ipari nyersanyag – funkció pedig kezd háttérbe szorulni. A gabonával, nyersolajjal vagy a fémekkel folytatott kereskedelem értéke mára már többszörösen felülmúlja az ipar valóságos szükségleteinek értékét. Mi más lehet ez, ha nem valamiféle lufi. A lufikra pedig az jellemző, hogy ha túlságosan felfúvódnak, végül kipukkadnak. Sokan figyelmeztetnek éppen most, hogy feltehetően elértünk egy olyan tízéves ciklus végéhez, melyre a nyersanyagárak emelkedése volt jellemző. A napi vagy heti ingadozásokat leszámítva azonban most arra lehet következtetni, hogy a ciklus a végéhez közelít. A világgazdaságban uralkodó trendek és állapotok szintén arra utaló jeleket mutatnak, hogy a következő néhány évben nem lehet a kereslet jelentős bővülésére számítani. Egyrészt azért, mert a világ egyes térségeiben recesszióra, más térségekben a növekedés lassulására van kilátás, másrészt mindinkább terjednek az energia- és nyersanyag-takarékos technológiák és módszerek. Nem (csak) azért, mert ez most a „módi”, hanem elsősorban anyagi megfontolásokból. Az alternatív energiaforrások terjedése szintén hozzájárul majd bizonyos nyersanyagok, főképp az energiahordozók árának alakulásához. Ami a hazai körülményeket illeti, nyilvánvaló, hogy a világgazdasági folyamatok előbb-utóbb hozzánk is begyűrűznek. Elsősorban a nyersanyagok kivitelére alapozott exporttevékenységünk szempontjából nem sok jóval kecsegtetnek a fejlemények, máfelől könnyítést jelenthet az energiahordozók árának csökkenése. Az ipar szempontjából nélkülözhetetlen egyéb nyersanyagok olcsóbbá válása pedig akár lendületet is adhat az ország – sokak által elengedhetetlenül szükséges – újraiparosításának. Ha azonban mindez így is történne, kérdés, hogy tudnánk-e élni vele, vagy ahogyan sok minden mást, ezt is lazán elpolitizálnánk.
