Mire az írás megjelenik – korunk hatékony és gyors információáramlásának köszönhetően – már megjelennek valamiféle előzetes számadatok a londoni ötkarikás játékok pénzügyi mutatóira vonatkozólag. Az olimpia azonban olyan rendezvény, mely esetében a ráfordítások és a hozadék nehezen számszerűsíthető, hiszen olyan vetületei is vannak, melyek pénzben nehezen mérhetők. A mögöttünk álló két hétben a brit fővárosban 205 nemzet 10 500 sportolója 32 sportág 302 versenyszámában mérte össze erejét, rátermettségét, felkészültségét és tudását. A felsorolás nem teljes, hiszen emellett számos tényező – pl. a szerencse – is megemlíthető, ami befolyásolhatja az eredményeket. Gazdasági elemzők viszont azon vitatkoznak, milyen hatással van olimpiai játékok megszervezése az ország gazdaságára nézve.
A NAGYOK KIVÁLTSÁGA
Kétségkívül megállapítható, hogy a házigazda szerepe a nagyok kiváltsága, hiszen egy kis ország még stabil, jól működő gazdasággal sem lenne képes a mai kornak megfelelő színvonalon szavatolni egy ilyen rendezvény lebonyolítását. Ezenkívül itt van még a tény, hogy a zárás utáni napokon a kiadási és bevételi oldalak összehasonlításán túlmenően a játékok megrendezésének vannak hosszú távú hatásai is. Ez talán a megépített infrastruktúra további hasznosításával szemléltethető legékesebben, de a társadalmi hatásokról is külön tanulmányokat lehet írni. 1908 és 1948 után ez volt a harmadik alkalom, hogy a brit főváros adott otthont a játékoknak. Az 1896-ban megrendezett első újkori olimpia költsége a ránk maradt adatok alapján 448 000 dollárt tett ki. Anyagi szempontból pedig az 1984-ben Los Angelesben megrendezett ötkarikás rendezvény volt az első, amely nyereségesnek nevezhető. A britek nem titkolták, úgy tervezték, többszörösen is profitálnak majd. Cameron miniszterelnök még július elején kijelentette: „Nehéz időket élünk, de az olimpia megrendezése mégsem luxus. Éppen azért, mert a mostani egy nehéz időszak, és minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy a játékok megrendezésével ösztönözzük a munkahelyteremtést és a gazdasági növekedést. Bízok abban, hogy az olimpia csaknem 13 milliárd fontos hasznot hoz majd a brit gazdaságnak a következő négy évben.”
Az alaposságukról és komolyságukról ismert brit elemzők már azt is kiszámították, hogy az olimpia olyan lökést ad a brit gazdaságnak, hogy a harmadik negyedév GDP-adatai megfordítják a trendeket, és a recesszióban lévő brit gazdaság legkevesebb félszázalékos GDP-növekedéssel zárja majd az évet. Ezzel ellentétben az angol sajtó gyakran idézi Tessa Jowell volt miniszter asszony egyik nyilatkozatát, amely szerint: „Ha pályázáskor tudtuk volna, amit most tudunk, biztosan nem licitálunk az olimpia megrendezésére.” A puszta pénzügyi dimenziókon kívül Jowell játékok előtti nyilatkozatát nyilván a forrongó szakszervezetek állásfoglalása is befolyásolta. Sztrájkokat helyeztek ugyanis kilátásba, ha a brit kormány megszorító intézkedéseket vezet be. Az egyik szakszervezeti vezető kilátásba helyezte a tömegközlekedés megbénítását a játékok idejére, mondván: „Rongyrázásra, úgy tűnik, mindig találnak pénzt, tőlünk meg a kevésből is elvennének! Ezt nem engedhetjük meg!”
MENNYI AZ ANNYI?
A többnyire pontos elemzéseiről ismert Bank of England – az Egyesült Királyság központi bankja szerint – 0,5 százalékos növekedést köszönhet majd a brit gazdaság a játékoknak. Az is az optimista beállítottságú elemzőket látszik igazolni, miszerint a brit munkanélküliek száma a játékokkal kapcsolatos tevékenységek révén 65 000-rel csökkent. A bevételi források legfontosabb tételeit a jegyek és a közvetítési jogok eladása, valamint a szponzorokkal kötött szerződések képezték. Az erre vonatkozó számadatok nyilván napokon belül összegzésre kerülnek. A nem közvetlen bevételek kategóriájába tartozó, a sporteseményekre látogató külföldiek által elköltött fogyasztási kiadásból mintegy 800 millió fontos bevételre számítottak. Ennek túlnyomó része a turizmushoz közvetlenül és szorosan kapcsolódó ágazatokban, a kereskedőknél, szállodáknál, a különféle profilú szórakoztató- és vendéglátó-ipari egységeknél jelenik meg pluszbevételként. A helyszínek egy részének kiválasztása is tudatos gazdasági megfontolások alapján történt. Kelet-Londont, vagy a Lea völgyet például kifejezetten azért választották, hogy a beruházások által gazdasági lendületet nyújtsanak a kevésbé fejlett régióknak. Komoly és jelentős fejlesztéseket hajtottak végre az elavult tömegközlekedésben is, melynek jövőbeni hozadéka szintén vitathatatlan. A legtöbb elemző azonban a foglakoztatás növekedésében látja a legfontosabb pozitívumokat. Az olimpiai játékokkal kapcsolatos infrastrukturális fejlesztések nyomán csak az építőiparban 2,8 millióan dolgoztak. A kritikusok azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy ennek jelentős része külföldi vendégmunkás volt, miközben sok hazai nem jutott álláshoz.
Bizonyos dolgokat nehéz egyértelműen kiszámítani, és sokszor még nehezebb a már kiszámított adatokat értelmezni. London 2005-ös pályázati anyagában az olimpia megrendezésének költségét 2,75 milliárd fontra becsülték. Azt is fegyelembe kell venni, hogy akkor még nem volt válság. Az összeget 2007-ben már a többszörösére, 9,3 milliárd fontra növelték. Hivatalos források szerint a sportesemény költségei végül 11 milliárd fontra duzzadtak. Más források úgy becsülték fel, hogy már régen túllépték a 13 milliárd fontot. Nem mellékes tény viszont, hogy a játékok rendezéséhez közvetlenül nem kötődő úthálózat-fejlesztési beruházások mintegy 8 milliárd dollárt tettek ki, melynek része pl. a Londont megkerülő autópálya, melyet teljes egészében magántőkéből újítottak fel.
Az elemzők nem kis izgalommal várják a következő évek fejleményeit, amikor kiszámíthatják, mennyiben járult hozzá az olimpia a brit gazdaság fejlődéséhez. Sohasem lehet azonban a ráfordítások összes hozadékát pontosan számszerűsíteni. Tény, hogy az olimpiai játékok sikeres megszervezése mindig jelentősen javítja az ország imázsát, és vonzóbbá teszi a külföldi befektetők számára. Az egyik legtekintélyesebb brit gazdasági hetilap kolumnistája viszont az elszámoltathatatlan sportolói elit fényűzésének nevezte az olimpiát, melynek hozadéka inkább a britek (lankadó) önbizalmának helyreállításában, mintsem a gazdasági előnyök kiaknázásában leledzik. Az olimpiák szervezésével kapcsolatban a politikusok is (mindig) megosztottak. Míg egyesek takarékoskodnának, mások szerint a történelmi pillanatot ki kell használni – járjon akár anyagi veszteséggel is. A játékok előkészületeiből profitáló brit cégek pedig máris azt kalkulálgatják, milyen megrendelésekre számíthatnak a következő, a 2016-os Rio de Janeiró-i ötkarikás rendezvénnyel kapcsolatban.
