Gyakran találkozhatunk olyan emberekkel, akik mindig világosan és pontosan látják a dolgokat, megosztják másokkal véleményüket – úgymond – megmondják a tutit, a biztosat, a helyeset. Egy adott pillanatban érvelésük olyan meggyőző lehet, hogy az ember felületes gondolkodással hajlamos elhinni, valóban megdönthetetlen tényeket hall. Ilyen „gondolkodók” kikerülnek a magasan képzett és az alulképzett rétegekből is. Kiemelkedő tudósok, kutatók körében is felfedhető ez a típus. Vannak, akik az élet bizonyos területén komoly eredményeket értek el, ennek ellenére egyes eszméik, felfogásuk, egy-egy véleményük csődöt mond, kiderül, hogy téveszméről van szó.
AZ ALTERNATÍV ENERGIAFORRÁS
A klímaváltozással és a fosszilis eredetű energiahordozók kimerülésével kapcsolatban is számos, a tudományos körökből is egymással szöges ellentétben álló véleményeket olvashatunk. Azokban az években, amikor az időjárás kedvezően alakult, a kőolaj ára pedig (folyamatosan) emelkedett, sokan a bioüzemanyagok termelésében látták a szebb jövőt. Olcsó, környezetkímélő energiaforrásnak tűnt, míg a gyakorlat meg nem mutatta, mi is a valóság ezzel kapcsolatban. A kőolajellátás szempontjából importfüggő országok a függőség csökkentésének egyik eszközét is látták a belföldi termőterületeken termelt növényekből előállított üzemanyag termelésében. A fejlett országban az utóbbi húsz évben jelentős állami támogatásban részesítették a bioüzemanyagok előállítását. A logika szerint a helyben megtermelt mezőgazdasági termékeknek így biztos felvevőpiaca lehet, s ezzel erősíthetik a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességét, egyben pedig munkahelyeket is teremtenek. A külkereskedelmi mérleget és a stratégiailag fontos energiaellátás biztonságát is javítani lehet a bioüzemanyagok termelésével. Az volt a vélemény, hogy még a károsanyag-kibocsátás is jelentősen mérsékelhető, hogy környezetvédelmi szempontból is előnyös, ezért államilag is támogatni kell az ilyen jellegű projektumokat. A kőolaj világpiaci árának ingadozása mindig erősítették, illetve gyengítették a mezőgazdasági terményekből készülő üzemanyagok melletti érveket és ellenérveket. Amikor megugrott a kőolaj ára, mindig többet beszéltek a bioüzemanyagok gyártásának előnyeiről.
Az egyik alternatív üzemanyagként használható energiaforrás a bioetanol, amit elsősorban kukoricából, búzából, és tritikáléból nyernek. A legújabb kutatások azonban azt mutatják, tévedtek, akik azt propagálták, a bioetanol a jövő energiaforrása. Egyrészt több kutatás is igazolja, környezetvédelmi szempontból – mindent összevetve – az etanol termelése ártalmasabb, mint a kőolaj felhasználása, az aszály pedig arra döbbentett rá bennünket, azoknak lehetett igazuk, akik arra figyelmeztettek, az élelmiszer-termelésre rendelkezésre álló területeken felelőtlenség más célú termelésre átállni. Nemcsak nálunk, de pl. Észak-Amerikában is aszályos az esztendő. Így kerültek ismét előtérbe a bioüzemanyagok termelésével kapcsolatos aggályok.
HASZNÁLT PELENKA MINT LEHETSÉGES MEGOLDÁS?
A világon megtermelt bioüzemanyag túlnyomó része első generációs terméknek minősíthető. Előállításuk élelmezési vagy takarmányozási cél érdekében termesztett növények felhasználásán alapszik. Az első generációs etanol elsősorban kukoricából készül. A közelmúltban az Egyesült Államokban kifejezetten támogatták a kukorica ilyen jellegű felhasználását. Az élelmiszerpiacon éreztette hatását, hogy mind nagyobb területeken etanol előállítására termesztettek kukoricát. Nem mellékes, hogy a kukoricából készült etanol hatékonysága messze elmarad a hagyományos kőolaj-alapú üzemanyagokétól, azaz jóval nagyobb mennyiségre van belőle szükség, így egyre nagyobb területeket vetnek be csak kukoricával, ami drasztikusan csökkentheti a biodiverzitást is. Fontos tényező az időjárás szerepe a termelési ciklusban. Amennyiben a hozamok valamivel az átlag alatt alakulnak, a kukoricából készített etanol jó esetben is nullszaldós lesz, illetve mínuszba csaphat át, amennyiben a kukoricatermelés során felhasznált hagyományos benzin vagy dízelolaj mennyisége megegyezik, vagy éppen meghaladja azt a mennyiséget, amennyit az etanollal (utólag) helyettesíteni lehet.
Mind többen vélik úgy, tévút, téveszme volt, miszerint a bioüzemanyagokkal helyettesíthetők lesznek a fosszilis eredetű energiahordozók. Megint mások azt állítják, mégiscsak ez a helyes irány, de az úgynevezett második generációs bioüzemanyagok előállítása jelentheti a megoldást. Nem abból kell üzemanyagot gyártani, ami emberi fogyasztásra vagy takarmányozásra is alkalmas, hanem a melléktermékekből, mint amilyen a szár, faforgács, egyéb növényi maradványok. Ezzel viszont ma még az a gond, különleges technológia és drága vegyszerek szükségesek ahhoz, hogy a növényi maradványokban található lignocellulóz etanollá alakuljon át. A bioüzemanyagok helyzete várhatóan csak új generációs üzemanyagok megjelenésével oldódik majd meg. Az új generációs termékekkel kapcsolatos kutatások lendületet kaptak, és arra irányulnak, hogy az étkezési célra is használható termények helyett, mezőgazdasági hulladékokból a cellulóz lebontásával állítsanak elő környezetbarát hajtóanyagot. Az új típusú bioüzemanyagok elterjedésével megszűnhetne, legalábbis mérséklődhetne a konkurencia az élelmiszeripar és olajipar között, minek következtében csökkenhetnének a világ népességének élelmezési kockázatai. Hogy ez pontosan mikor következhet be, még kérdéses, de számos biztató projektumon és eljáráson dolgoznak a kutatók. Rövid távon azonban biztosan nem várható lényegi áttörés. Az Egyesült Államokban 2022-re neveztek meg konkrét célkitűzést a második generációs bioüzemanyag-termeléssel összefüggésben, az Európai Unió pedig még nem dolgozott ki ilyen típusú terveket.
Az új típusú, második generációs megoldások tehát most vannak kialakulóban, lehet, hogy mostani felfogással nézve egészen elképesztő ötletek lehetnek a nyerők. Az ilyen típusú extrém kezdeményezések közül érdekes lehet megemlíteni, egy kanadai cég azzal kísérletezik, használt babapelenkákból állítson elő üzemanyagot. Az ötlet azon alapszik, a pelenkában lévő műanyagok és rostok üzemanyaggá alakíthatóak. Merész terveik szerint évi 180 millió (használt) babapelenkából 11 millió liternyi dízel-üzemanyagot állítanak majd elő. A használt babapelenkák piacán ennek nyomán lehet, a konjunktúra időszaka következik. A hazai demográfiai trendeket figyelembe véve azonban, országunk külkereskedelmi mérlegét nyilván még az sem javítaná meg jelentősen, ha az összes használt pelenkát kiszállítanánk. Vajdaság viszont a második generációs bioüzemanyag-gyártás jelentős központjává válhat. Csak szervezés, egy kis tőke, megfelelő technológia kell majd hozzá, és a szármaradványokból profitálni is lehet majd. Ma viszont még ott tartunk, a gazdák jó része a tilalom ellenére is a tarlón égeti el a jövő üzemanyagát.
