Az utóbbi időben sokat bírálják a globális világgazdasági rendet. A meglévő gazdasági rend növekedésfüggő, ezért korunk közgazdászainak többsége mindenre a további bővülés és terjeszkedés szempontjából tekint. A növekedés azonban az utóbbi – válságos – években vérszegény, a legtöbb helyen elmarad, vagy éppen recesszióba torkollik.
A tőzsdék, a piacok elsősorban a klasszikus értelemben vett nyugati világ, valamint az ázsiai és dél-amerikai feltörekvő országok mutatóit figyelik, miközben egy egész kontinens akár impozánsnak is nevezhető adatairól alig beszélnek. A tavalyi GDP-adatokat elemezve megállapítható, hogy a világ húsz legdinamikusabban fejlődő országa között jó néhány elmaradottnak hitt afrikai államot fedezhetünk fel. 2011-ben a Kongói Köztársaság 9, Zimbabwe szintén 9, Botswana 8,5, Etiópia 8, Nigéria pedig 7,5 százalékos GDP-növekedést jegyez. Azonnal meg kell jegyezni, hogy az impozáns növekedési adatok mögött nem utolsósorban az alacsony bázis áll. Ezeknek az országoknak a gazdasága azért növekedhet ilyen szédületes tempóban, mert fejlődésük a múltban elképesztően lemaradt a világ más részeihez viszonyítva. Országonként természetesen hatalmas eltérések és különbségek vannak, mégis a kontinens egésze évek óta a világátlagot meghaladó 5 százalék feletti GDP-növekedést jegyez.
Afrika egyik nagy előnyeként tartják számon, hogy nyersanyagokban rendkívül gazdag. A föld mélye hatalmas kőolajkészleteket, színes- és nemesfémeket, gyémántot rejteget, bolygónk termőterületeinek nagy része is Afrikában található. A világ aranytartalékának durván a fele, a gyémántkészleteknek körülbelül a harmada Afrikában van. Mindezeket hatalmas rézlelőhelyek, nyugaton pedig rengeteg olaj egészíti ki. Afrika demográfiai mutatóit sokan fontosabbnak tartják a mezőgazdaságban és a bányakincsek kitermelésében rejlő lehetőségeknél, bár a kettő nyilván nem választható el egymástól. Az afrikai lakosság több mint a fele 25 évnél fiatalabb. Erre az adatra a lakosság elöregedésének problémáival naponta szembenéző ókontinens lakosai nyilván felkapják a fejüket.
Adott tehát egy hatalmas kontinens, természeti kincsekkel és több száz millió fiatal és munkaképes lakossal. A befektetők azonban továbbra is csak óvatosan tapogatódznak, a tőkebeáramlás viszonylag alacsony. Ennek egyik fő oka a politikai instabilitás. Összességében azonban ebből a szempontból is biztató folyamatok kezdődtek el az utóbbi években, noha bizonyos válsággócok tartósnak mutatkoznak. Hosszú távon Afrika egészen biztosan komoly befektetésekre számíthat, kérdés azonban, hogy rövid távon – éppen a politikai bizonytalanság miatt – mennyire lesz népszerű. Ezenkívül egyszerre jelenthet előnyt, de hatalmas kockázatot is a nyersanyaggazdagság, hiszen a világpiacon a nyersanyagárak komoly ingadozásra hajlamosak. A jövőben egészen biztosan komolyabb szerep jut a kontinens mezőgazdaságának, mert a világ folyamatosan növekvő népességének élelmezése egyre nagyobb kihívást jelent. A hatalmas afrikai termőterületeken a termelés hatékonysága még mindig rendkívül alacsony. Az új technológiák bevezetése jelentős hatékonyságjavulással kecsegtet.
A GLOBALIZÁCIÓ GYŰRŰJÉBEN
Afrika gazdasági növekedésének egy másik – belső – potenciálja lehet a fogyasztói középréteg erősödése. Nyugati mintára szédületes tempóban terjed az internet és a mobiltelefonok használata, bevásárlóközpontok épülnek, és a gyarmati korból fennmaradt pénzügyi infrastruktúra is rengeteget fejlődött az elmúlt 1-2 évtizedben. Élhetnek még az elmaradott országok egy másik nagy előnyével is. Gazdasági fejlődésükön hatalmasat lendíthet, ha lehetőségük volna – a befektetések függvényében – a világon fellelhető legmodernebb technológiát alkalmazni. Kezdetben a viszonylag fejletlen gazdaságok kis befektetésekkel is komolyabb növekedést érhetnek el, hosszú távon azonban a jelentős fejlődéshez már komoly tőkére lesz szükség.
A világviszonylatban még mindig szerénynek nevezhető tőkebeáramlás oka nyilván a komoly kockázatokban és kihívásokban rejlik. A nemzetközi tőke odacsábításának versenyében rendezni kellene a politikai problémákat, de javítani kell a képzés szintjét is, hiszen hiába a nagyszámú fiatal munkaerő, ha a mai korszerű termelési technológia már nem elsősorban a fizikai munkavégzésre épül. Szintén kockázati tényezőként fogható fel, hogy a pusztán idegen tőkére alapozott fejlesztés mennyire eredményezheti bizonyos országok újabb kori gyarmati függőségét. A belső megtakarítás viszont továbbra is elenyésző, és a kilátások szerint ebből a szempontból rövid idő alatt nem várható jelentős változás. Tény viszont, hogy az afrikai országok külföldi eladósodottsága az elmúlt egy évtizedben jelentős mértékben csökkent. Ez azonban nem annyira a tudatos és szigorú költségvetési politika eredménye, nagyban hozzájárultak a nemzetközi adósságelengedő és adósságleíró programok is. A befektetőket az említettek mellett az egész kontinensre jellemző rendkívül magas korrupció is távol tartja. A kedvező demográfiai mutatókat pedig beárnyékolja, hogy az etnikumok sokszínűsége miatt – ami egyébként tudományosan pozitív érdekesség – a lakosság töredezett, egy-egy régión belül is számos népcsoport van, ez viszont a globális tőkeberuházások szempontjából kedvezőtlen.
Afrikával kapcsolatban a szakértők véleménye gyakran élesen megoszlik. Elemzők többsége a mesés kincsek ellenére az emberiség bölcsőjét csak hosszú távon tartja kiemelkedő befektetői célnak. Összehasonlítással élve, Afrika sokak szerint ott tart most, ahol Kína mintegy 30 évvel ezelőtt. Mások ezzel szemben úgy vélik, Afrikában semmi sem lett jobb, sőt, a civilizáció mára már azt is tönkretette, ami a maga érintetlen és természetes valóságában nemrég még a legnagyobb kincsnek számított. A globalizáció azonban a jövőben várhatóan megjelenik az emberiség bölcsőjének tartott hatalmas és izgalmas kontinensen, a maga pozitív és negatív hatásaival. A magas kockázatok megléte mellett biztosan extra jövedelmet jelent majd azoknak a befektetőknek, akik az elsők között próbálkoznak ott a pénz fialtatásával. Akinek tehát befektetni való pénze van és szereti az egzotikus kihívásokat, érdemes már a közeljövőben próbálkoznia. Kapocs lehet az olyan afrikaiakkal kötött egykori ismeretség, ami még az egykori Jugoszlávia el nem kötelezett múltjában gyökerezik, amikor tömegesen tanultak nálunk az afrikai egyetemisták, akikből talán sokan most olyan pozíciókban vannak, hogy segíthetnének is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy Afrika nagy kihívás lehet még a balkáni üzleti életben különleges tapasztalatokat szerzett „balkáni menedzsertípusnak” is. Aki pedig csak az afrikai életszínvonalat szeretné megtapasztalni, arra itthon is lehetősége nyílik. Nem okvetlen azért, mert mi oda süllyedünk, hanem azért. mert lassan ők is közelítenek hozzánk…
