A tudomány és a technológia fejlettségi szintje egy évszázaddal ezelőtt még messze elmaradt a mostaninál. Mégis olyan időszak volt az, amikor a felfedezéseknek köszönhetően a tudományos és a technológiai, valamint a gazdasági fejlődés egymásra gyakorolt kölcsönhatása megteremtette a fogyasztói társadalom kialakulásának feltételeit, melynek alapja, hogy az embereket folytonos vásárlásra késztetik. A fejlődés viszont olyan eredményeket hozott, hogy a gyártók képessé váltak szinte elnyűhetetlen, vagy nagyon hosszú ideig tartó termékek előállítására. A két dolog azonban ellentmondásba került egymással.
Egy terméknek jó reklám ugyan, ha tartós és megbízható, ugyanakkor, ha valaki ilyet vásárol, hosszú ideig nem fog újat venni. Nyilvánvalóan ez a felismerés vezette el a vállalkozókat a XX. század elején a tervezett elavulás ötletéig. A fogalom villanykörte összeesküvés néven vált ismertté, mert a jelenség tipikus példájaként azt a közel százhúsz évvel ezelőtt gyártott villanykörtét emlegetik, ami a kaliforniai Livermore tűzoltóállomásán azóta is folyamatosan ég. A gyártók azonban hamar rájöttek, milyen jó reklám, de egyben rossz üzlet olyan égőt gyártani, ami nem ég ki. A múlt század elején a világ vezető villanyégő gyártói állítólag megegyeztek abban, hogy piaci megfontolásokból kiindulva szándékosan csökkenteni fogják az általuk piacra dobott villanyégők élettartamát. Az 1929-es nagy gazdasági világválság újabb lökést adott a felfogás terjedésének. Sokan vélték akkor már úgy, hogy a válságot is lényegében a gyártási technológia fejlődése generálta. A fogyasztók túl sokáig tudtak használni egy-egy jó minőségű tartós fogyasztási cikket. Úgy vélték, a gazdasági növekedés és a munkanélküliség megszüntetése úgy érhető el, ha a termékek viszonylag gyorsan elromlanak vagy elavulnak, ami az új termékek biztos piacának a feltétele.
A DIVATRA LEHET ÉPÍTENI
Annak ellenére, hogy még mindig vannak kétkedők, olyanok is, akik a tipikus példaként emlegetett villanyégők esetében is tudományos magyarázatokkal szolgálnak, biztosak lehetünk abban, hogy a tervezett elavulás egy létező felfogás, egyben vezérelv. Logikussá vált ugyanis, hogy a tőkeigényes kutatási beruházásokat igénylő termelés csak akkor tarható fenn hosszú távon is, ha a termék viszonylag gyorsan elavul, tönkremegy. A „biztonság” kedvéért legjobb, ha a termékek várható élettartamát tudatosan befolyásolják. A befolyásolásnak – a módozatok és a típusai alapján – három területe azonosítható. Az első a funkcionális elavulás. Ilyenkor a régi típusú termékek helyett olyan újak jelennek meg, melyek többet nyújtanak. Amikor pl. a fekete-fehér tv-készülékek mellett megjelent a színes, a réginek nem kellett okvetlenül tönkremennie ahhoz, hogy új típusúra cseréljék. Számos tartós fogyasztási cikk esetében jelenik meg az igény, hogy idővel újabb funkciókra legyen képes, minek nyomán kialakulnak az igények és elvárások. Ilyenkor a régi készülék elromlása, használhatatlanná válása nem okvetlenül feltétele annak, hogy lecseréljék. A termék élettartamának másik befolyásolási módja a minőségi elavulás. Egyszerűbb termékek, pl. lábbelik, vagy ruházati cikkek esetében viszonylag könnyű megtervezni, hogy mennyi idő alatt kopjon el annyira, hogy újat kelljen venni. Összetettebb, főleg műszaki cikkek esetében már bonyolultabb tervezésre van szükség ahhoz, hogy az egyes alkatrészek körülbelül egyszerre menjenek tönkre. Ha ugyanis csak egy-egy alkatrész romlik el, fennáll a veszély, hogy megjavítják. Másrészt a drága, későn romló alkatrészek beépítése még plusz költséget is jelent a gyártónak. A téma alapos ismerői szerint az alkatrészek tervezett elavulását, és körülbelül azonos ideig történő felhasználhatóságát a japán autógyártók fejlesztették tökélyre. A divat a termékek élettartama befolyásolásának a harmadik leggyakrabban használatos eszköze. Nagyon sok termék esetében ugyanis a funkcionális és a minőségi elavulás is csak korlátozott lehetőségeket jelent. A divatra alapozó tervezett elavulás a fogyasztókat pszichológiai módszerekkel befolyásolja. A lényeg ilyenkor a vásárlók fejében zajlik. Amikor a (potenciális) vevők meglátják az új terméket, pl. egy új vonalú, vagy meglepő színkombinációkkal tervezett ruhát, gondolataikban úgy érzik, a régi már nem illik a személyiségükhöz, sőt még a társadalmi megítélésük is megváltozik, amennyiben nem ez újabb modellekben mutatkoznak, annak ellenére, hogy a régi ruha még tökéletesen betölti azt az eredeti funkcióját, jól véd az időjárás viszontagságaitól.
EZ MENTI MEG A KAPITALIZMUST?
A tervezett elavulással illetően kétségtelenül megállapíthatjuk azt is, hogy a témával kapcsolatban számos eltúlzott, esetenként pánikkeltő hangulatú összeesküvés-elmélet is napvilágot látott. Az is logikusnak fogható fel azonban, hogy a gyártó profitját és azzal együtt a hosszú távú fennmaradását csak az tudja garantálni, ha a vevő gyakrabban vásárol, régi dolgait rövidebb időközönként cseréli le újra. Ezért nyilván egyetlen gyártótól sem áll távol az a megfontolás, hogy az elavulási folyamatot megfontoltan megtervezzék, rejtett és ügyes trükkökkel befolyásolják. Az árucikkek esetenkénti – mind gyakrabban tapasztalható – gyors elhasználódása felébreszti az emberekben a gyanút, hogy mindez mégsem lehet a puszta véletlen műve. Vannak azonban esetek, amikor csupán arról van szó, hogy bizonyos alkatrészek azért romlanak el gyorsan, mert a gyártási költségek csökkentésének szándéka miatt az olcsóbb, de nem a jó minőségű változatot építik be. Az internetes vitafórumok azonban tele vannak olyan vásárlói tapasztalatokkal, mely szerint egy-egy árucikk – érdekes módon – röviddel a garanciális idő lejárta után hibásodott meg. A cikk írójának, de bizonyára az olvasók közül is sokaknak vannak hasonló tapasztalatai. Ahogyan minden más témával kapcsolatban, úgy a tervezett elavulás elméletét illetően is esetenként eltúlzottak a mellette szóló érvek, de a kritikák is. Vannak olyan vélemények, hogy a tervezett elavulás az egyetlen használható eszköz a kapitalizmus azon negatív tulajdonságának a kiküszöbölésére, hogy ciklusosan krónikus depresszióba kerülhet. A tervezett elavulás módszerei ugyanis mindig lökést adnak a bevételeknek, azzal együtt pedig a foglalkoztatásnak, majd a tovagyűrűző hatásoknak köszönhetően egyben az egész gazdaságnak. Több gyártó egyébként egyszerűen azzal érvelt a tervezett elavulásról szóló vita hevében, hogy a divat és a változások követése a legtöbb ember egészséges belső igénye. Ezen túl pedig mindenkinek egyénileg kell megadni a döntés szabadságát arról, hogy követik-e a divatot, vagy nem. A fogyasztás ilyen módon történő felpörgetésének legnagyobb kritikusai a környezetvédelmi szempontokat emlegetik, ami egyáltalán nem mellékes. Erről már számos több száz oldalas tanulmány készült. Annak ellenére, hogy a napokban felröppent a hír, hogy a Marson a közeljövőben kolóniát létesítenének, nyilván korai lenne még bolygónk tervezett elavulását tervezgetni.
