A világgazdasági hírek jelentősen megbolygatták a mindennapjainkat, így többen az élelmiszer-tartalékok feltöltésén gondolkodnak, vagy a benzinkutaknál várakoznak, hogy megtöltsék a tankjukat, többen pedig éppen a megtakarításukat féltik, eurót vásárolnak. Milan Kovačević közgazdász beszélgetésünk során elmondta, a többi európai országhoz képest Szerbiában stagnál az infláció, egyedül az áruszállítás és az energiahordozók okozhatnak nagyobb fejtörést az országnak.
A szakértővel a dinár stabilitásáról, a lehetséges inflációról, illetve a takarékosság fontosságáról beszélgettünk.
– Jelenleg a dollár értéke nő, míg az euró stagnál. Jobb gazdasági lehetőségek vannak Amerikában, hiszen az általános helyzet is jobb náluk, ott nincs háború. Az inflációt illetően egy különleges jelenséget figyelhetünk meg, a koronavírus-járványt követően több ország pénzt bocsátott ki. Ebből is látjuk, hogy a probléma több rétegű. Az infláció növekedése mindenekelőtt az élelmiszer és az energiahordozók terén figyelhető meg, ami a fogyasztói kosár legnagyobb százalékát képezi. Ha a dinár értékét vizsgáljuk meg, ami jelenleg stabil, el kell mondani, mi sem vagyunk különbek, a többség sorsán osztozunk. Az infláció is és a gazdasági növekedés stagnálása is folytatódni fog, ugyanis a járvány óta az egész világon egymás után szakadnak meg az áruszállítási láncok, egyre nehézkesebbé és bonyolultabbá válik a transzport. A járvány hatása még érződik, az ukrán válság pedig tovább mélyítette. Ha a háború eltart Ukrajnában, az Európa és Kína közti logisztikai kötelék fenntartása – amin keresztül jelentős kereskedelmi folyamatok bonyolódnak le – még nehezebbé válik, az üzemanyaghiány miatt pedig a légi áruszállítás is drágább lesz. Mindezek miatt számíthatunk arra, hogy az importált termékek ára emelkedni fog.
Szerbia, illetve a Szerbiai Nemzeti Bank készen áll arra, hogy ezekre az áremelkedésekre reagáljon?
– Jelenleg az ország mikrogazdasági helyzete nem rossz, sőt sokkal jobb, mint más országokban, hiszen rendelkezünk devizatartalékokkal. Az utóbbi időben növeltük az aranytartalékot is, aminek az értéke is nő, ennek köszönhetően az egész devizatartalék értéke szintén nő. Habár a kivitel és a behozatal bizonyára lelassul, mégis jelentős külföldi beruházásra számíthatunk, vagyis a külföldi tőkebeáramlás biztosítva van, hiszen már most vannak olyan beruházások, amelyekre leszerződött az ország, folyamatban, illetve megvalósítás alatt vannak. Illetve olyan külföldi beruházásokról is beszélhetünk, amelyek megkövetelik a behozatalt és a kivitelt is, ami stabilizálhatja a kereskedelmi forgalmat.
Ne felejtsük el, hogy a lakosság jelentős része külföldön keresi meg a bevételét. A diaszpóra is fontos az ország pénzügyi stabilitása szempontjából.
Szerbia az energia területén a legérzékenyebb. Amellett, hogy a világban az energiahordozók nagyon megdrágultak, a nagyhatalmak eszközévé váltak. Itt már nemcsak a piaci igények diktálnak, hanem stratégiai megfontolások is. Éppen ezért az országnak a legnagyobb fejtörést az energia okozza. A múlt év végén szembesültünk először a villanyáram-előállítás, a szénbeszerzés problémájával. Villanyáram-kiszállítóból, villanyáram-beszállítóvá vált Szerbia, éppen akkor, amikor a villanyáram ára is emelkedett. Kétszeresére nőtt ezzel a kár, hiszen felhasználtuk a tartalékainkat, miközben jelentős összegeket költünk azok feltöltésére.
Szerbia lakossága még magán viseli a kilencvenes évek traumáit. A rossz emlékek által vezérelt tartalékfelhalmozás, legyen szó élelmiszerről, üzemanyagról vagy éppen euróról, befolyásolhatja az inflációs folyamatokat?
– Mindehhez hozzá kell adni azt is, hogy mi tapasztalhattuk meg a kilencvenes években a legnagyobb hiperinflációt is, és az akkor jelentkező gondoktól mind a mai napig a lakosságnál megfigyelhető egy általános félelem. Sajnos a választások előtti politikai aktivitások ezt még meg is erősítették. Egyes pártok éppen a félelemkeltéssel biztosítanak szavazatokat maguknak. Sajnos az államfő is megemlítette az éhséget, amit reményeim szerint régen a hátunk mögött tudhatunk már. Ugyanakkor sajnos az árutartalékok körüli eseményekkel is megerősítette a hatalom a lakosság bizonytalanságát. Kereskedelmi oszcillációt vált ki, hogy most az emberek többet vásárolnak a kelleténél, az eladók és az ipar örömére, ám idővel a tartalékokban felhalmozottból fogyasztanak majd, így a vásárlókedv egy kicsit visszaesik majd, ez azonban hosszú távon nem okoz nagyobb inflációt, mint amit a világban tapasztalunk. A világban éppen az energiaválság lesz az, ami meghatározza a helyzetet.
Számolhatunk újra hiperinflációval?
– A kilencvenes években a hiperinflációval mi rekordokat állítottunk fel. Reményeim szerint olyan nagymértékű inflációval nem kell számolnunk. Attól tartok ugyanakkor, hogy az élelmiszer ára egy ideig még emelkedni fog az egész világon. A közgazdászok között két irányzat van, az egyik szerint az egyenletes, mérsékelt infláció hozzájárulhat a gazdaság fejlődéséhez, én nem vallom ezt. Szerintem a gazdasági stabilitás hasznosabb a gazdasági növekedés szempontjából, illetve a polgárok életszínvonalának növekedése szempontjából.
Takarékoskodnunk kell?
– Mindenképpen. Már a járvány elején rámutattam a Szerbiai Közgazdászok Tudományos Társaságánál (Naučno društvo ekonomista Srbije – NDES) megjelent szövegemben arra, hogy nem lenne szabad költeni a pénzt, hiszen a járvány eltarthat, vagyis nagyobb figyelmet kellene fordítani a takarékosságra, különösen meg kell fontolni, mire költjük a pénzt, hiszen ezáltal a gazdaság működését segítjük. Sajnos az elmúlt két évben, és én ezt rovom fel mindenekelőtt a hatalomnak, számos észszerűtlen lépés történt. Az, hogy minden polgárnak kifizettek az állami költségvetésből egy bizonyos összeget, nyilvánvaló, hogy a választási népszerűség növelését szolgálta. Ez ugyanis szociális szempontból sem volt célravezető, hiszen nem csak azok kaptak, akiknek szüksége lett volna rá, gazdasági szempontból pedig csak kidobott pénz volt, ami hozzájárult az inflációhoz is.
Mi a helyzet a polgárokkal, ők is takarékoskodjanak? Euróban tegyék? A bankban?
– A bankrendszert sikerült szerencsére jó helyzetbe hozni. A központi bank pedig 15 milliárd eurós tartalékkal rendelkezik, és időnként növeli is azt. Ebben a helyzetben még most az események nincsenek nagy hatással a devizatartalékokra. A lakosság tartalékai ugyanakkor nem képeznek olyan nagy mennyiséget, amely megingathatja a devizatartalékok mozgását. Mi sajnos korábban is euróban takarékoskodtunk, most viszont azok váltják át a dinárt euróra, akik nem hisznek a dinár stabilitásában, pedig jelenleg stabil. A félelem sokszor pénzügyi lépéseket von maga után. Az ukrán válság, illetve a nukleáris erők bevetésének emlegetése sajnos még plusz bizonytalanságot vált ki. A jelenlegi helyzet azonban, azt kell mondjam, nem olyan rossz, hogy indokolttá tegye a lakosság nyugtalanságát.
