Szerbiában az állattenyésztőknek csőddel kell szembenézniük, amennyiben az államvezetőség úgy dönt, hogy területeinken is alkalmazza az Európai Bizottság által támogatott End the Cage Age elnevezésű javaslatot. A polgári kezdeményezés értelmében ugyanis a gazdaságoknak fokozatosan meg kellene szüntetniük a ketreces állattartást, a tiltást pedig kiterjesztenék a tojótyúkokra is – hozta nyilvánosságra az Agrosmart portál és a Vajdasági Kutató- és Elemző Központ (VOICE) közös közleményét a Beta. A hírportál felkereste a szerbiai illetékes állami szerveket is, amelyek egyelőre nem foglaltak álláspontot a tenyésztők és az állatvédők által felvetett problémával kapcsolatban.
A ketreces tartás korának végét egyébként egy polgári csoportosulás indítványozta, a javaslatukat pedig Európa-szerte egymillió lakos támogatta. Ez a hatodik ilyen jellegű kezdeményezés, amelyre pozitív válasz érkezett az Európa Bizottságtól is. A brüsszeli testület bejelentette, hogy 2023-ig előterjesztik a jogalkotási javaslatot is.
Többek között a tojótyúkok ketreces tartásának fokozatos megszüntetését is szorgalmazzák, és 2027-ig előreláthatólag be is tiltják. Az EU-s tagállamok már saját dátumokkal is előrukkoltak arra vonatkozólag, hogy mikorra tudnák alkalmazni az új, még el nem fogadott rendelkezéseket.
ÉVTIZEDES LEMARADÁS
Szerbiában jelenleg arra kötelezi az állattenyésztőket a törvény, hogy a tojótyúkok esetében a ketreces, kereskedelmi célokra szánt tenyészetről fokozatosan térjenek át az úgynevezett „gazdagított ketrecekre”.
A rendelkezések szerint ezekben a ketrecekben legkevesebb 750 négyzetcentimétert kell biztosítani tojónkét, amelyből 600 négyzetcentiméternyi terület „hasznosnak” számít az állat számára. A zárkáknak ettől a hasznos élettértől minimum 20 centiméter magasabbnak kell lenniük, és mindehhez legkevesebb 2000 négyzetméternyi padlóterületet kell biztosítani. A fészek mellett olyan tiszta és száraz földborítást kell használni, amely lehetővé teszi a kapirgálást. A szabályozás tojónként 15 centiméternyi ülőkéket és 12 centiméternyi etetőhelyeket is előirányoz, de rendelkezik a sorok közötti legkevesebb 90 centiméternyi távolságról, illetve arról is, hogy a padlótól számítva minimum 35 centiméter magasra kell kiemelni az első ketrecréteget.
A „gazdagított ketrecek” használatára a tenyésztők a 2020 és 2023 közötti időszakban kötelesek áttérni – jelentette be a szabályozás jóváhagyását követően a mezőgazdasági minisztérium. A szerbiai gyakorlattal ellentétben az Európai Unióban ugyanezeket a rendelkezéseket még 2012-ben érvényesítették, az organikus termelés előtérbe helyezésével viszont mára már teljesen háttérbe szorult az alkalmazásuk – hangsúlyozzák a szakemberek.
A TYÚKNAK JOGA VAN… ÉS A TERMELŐKNEK?
A Semmisítsük meg a ketreceket! szerbiai megmozdulás képviselője, Jelena Disić teljes mértékben támogatja az európai kezdeményezést. Az állatvédő ugyanis pozitívan értékel minden olyan rendelkezést, amely gátolja az állatok kizsákmányolását. Szerbiába is eljön az a pillanat, amikor meg kell változtatni a haszonállatok jólétéről szóló szabályozást – véli Disić.
A hazai tenyésztők elsősorban azért nem térnek át a „gazdagított ketrecek” használatára sem, mert ezek az eszközök hozzáférhetetlenek számukra – állítja Zoran Kojić állatorvos. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az „embertelen körülményekben tartott tyúkoknál sokszor tapasztalnak táplálkozási zavarokat”.
A Baromfitenyésztők Közössége elnevezésű üzleti egyesülés igazgatója, Rade Škorić ugyanakkor kiemelte a tojók ketreces tartásának pozitív állategyészségügyi szempontjait is: szerinte a zárt tér ellenőrizhetőséget biztosít, és ezáltal meggátolható az olyan járványok terjedése mint a madárinfluenza, de kontroll alatt lehet tartani a rágcsálók által terjesztett fertőző betegségeket is.
A gazdák ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a tenyésztés módjának megváltoztatása a termelés csökkenéséhez vezet. Radoslav Brkić szerint a rendelkezések bevezetésével a szerbiai tenyésztők nem tudnának elég tojást termelni ahhoz, hogy ellássák az ország igényeit – mondta a háromezer tyúkot tartó gazdaság tulajdonosa. Az organikus tenyészetet alkalmazó Ana Karanović szerint viszont a vevők is egyre inkább becsülik az egészséges terméket: hajlandóak többet fizetni a kapirgáló csirkékért és a tyúkok tojásaiért, így a természetes állattartás is lehet jövedelmező.
A ketreces állattartás megszüntetését ösztönzik az IPARD alap pályázatai is, amelyek 65 százalékban támogatják a gazdaságok kiépítését és felszerelését. Ezek a kiírások kizárólag azokat a tenyésztőket segítik, amelyek áttérnek a „gazdagított ketrecek” alkalmazására. A szépséghibájuk viszont az, hogy a teljesen szabad állattartást egyáltalán nem ösztönzik, így az organikus tenyésztők nem juthatnak támogatáshoz.