Miközben Horvátország már 30, Szlovénia pedig több mint 50 hagyományos termékét levédte, Szerbia mögöttük kullog a hagyományos és tájjellegű termékek európai bejegyeztetésével. Pedig fontos lenne, akárcsak a földrajzi eredetigazolás, hiszen azok a termelők, akiknek az áruja már védett terméknek számít, arról számoltak be, hogy a védjegy megszerzése után több mint 20 százalékkal nőtt a forgalmuk, nemkülönben emelkedett a termék ára. Az uniós terméklevédéshez pillanatnyilag a Fruška gora-i hársméz, az ariljei málna és a piroti kačkavalj (sajt) áll legközelebb. A certifikátum megszerzésének költségeit maguknak a termelőknek, illetve egyesületeknek kell állniuk, de az állam utólag megtéríti a kiadás 65 százalékát.
– Maga a terméklevédési eljárás az Európai Unióban 12 hónapig is eltarthat, az eredetigazolásig vezető út azonban ennél jóval hosszabb – mondta Branislav Raketić, a szerbiai agrártárca illetékese.
A minisztérium rendelkezésére álló adatok szerint a szerbiai Szellemi Tulajdonvédelmi Intézetben eddig 79 terméket védtek le, ebből 46 élelmiszeripari és mezőgazdasági cikket. Raketić szerint nem igaz az az állítás, hogy külföldiek némely szerbiai márkaneveket (Kosovo polje, car Lazar stb.) felhasználva védtek le bizonyos termékeket, egyébként pedig Szerbiának, noha nem tagja az EU-nak, joga van panaszt nyújtani be az egyes termékek levédési kísérlete ellen. Szerbia például nem védheti le az ajvar elnevezést, mivel ezt a terméket nemcsak nálunk, hanem Macedóniában és Bulgáriában is előállítják, arra azonban joga volt, hogy a hagyományos szerbiai paprikakrémre, a leskovaci ajvárra (leskovački ajvar) földrajzi eredetigazolást kapjon. Hasonlóan jár el a šumadijai szilvapálinka (šumadijska šljivovica) esetében is.
Violeta Jovanović, a Nemzeti Gazdaságfejlesztési Tömörülés igazgatója elmondta, a szerbiai gyakorlat azt mutatja, hogy a földrajzi eredetmegjelölésre körülbelül két évet kell várni, a hazai certifikátumra pedig egyet. Gyorsabban is mehetne az eljárás, ha az állam elegendő személyt jelölne ki erre a feladatra.
– Úgy tűnik, még mindig nem ismertük fel az eredeti termékek értékét, ezek értékesítésének kifizetődőségét. Sok terepi munkára lenne szükség ahhoz, hogy az embereknek elmagyarázzuk, miért érdemes a hagyományos termékek előállításával foglalkozniuk – mondta Jovanović.
