Óriási feladat vár Mario Draghi olasz miniszterelnökre és kormányára, amelynek februárban szavazott bizalmat a parlament. Draghi az előző évtizedben az EU jegybankját (ECB) vezette elnökként, és valószínűleg nem véletlenül jelölte a jelenlegi tisztségre az államfő. Olaszországban ugyanis az új típusú koronavírus okozta járvány súlyos következményei és a gazdaság tengernyi gondja mellett pénzügyi problémákat is el kell hárítani.
A szakértőkből és hat párt politikusaiból összeállított kormánykoalíció radikális reformokra is készül több területen. Ennek keretében számítani lehet a költségvetés és az adórendszer (jelentős) átalakítására.
Csodákra az új kormány sem lesz képes, de sokan mégis abban reménykednek, hogy Draghi vezetésével sikerül életet lehelni a hazai gazdaságba, amely a harmadik legnagyobb az Unióban. És már régóta alig döcög. Ráadásul letaglózta a koronavírus-járvány. A bajt csak tetézi, hogy az államadósság óriási, ezért Olaszországot gyakran az EU súlyos beteg tagjaként emlegetik.
A helyi vállalatok eladósodottsága szintén magas. Tavaly már elérte a bruttó hazai össztermék (GDP) 75 százalékát, ami jelentős változás az előző évhez képest, hiszen akkor ez az arány még „csak” 69 százalék volt.
Az EU vezető hatalmai azt szeretnék, ha a helyzet mielőbb megváltozna, jobbra fordulna Olaszországban is, mert egy esetleges (ottani gazdasági-pénzügyi) összeomlás megrengetné az egész közösséget. A járvány gazdasági hatásainak ellensúlyozását szolgáló uniós mentőprogramból (vagyis az összesen 750 milliárd eurós újjáépítési alapból) Róma nem véletlenül kap horribilis összeget, azaz csaknem 209 milliárd eurót.
A Draghi-kormány legfontosabb feladata tehát nemcsak a koronavírus egészségi hatásainak mérséklése lesz, hanem a gazdaság felélénkítése, illetve növekedési pályára állítása, és az EU-tól – a cél megvalósítása végett – érkező 209 milliárd eurónak az elosztása, amire áprilisig sort kell keríteni.
Nehéz munka lesz ez még akkor is, ha Draghi gazdag válságkezelői tapasztalatokkal rendelkezik; legutóbb (ECB-elnökként) éppen az eurót mentette meg az összeroppanástól.
Hazája gazdaságát azonban évtizedek óta nyilvánvaló szerkezeti problémák, tartós növekedési gondok gyötrik. A fejlett országok közül alighanem itt húzódhat el leginkább (akár 2024 elejéig is) a koronavírus-válság keltette gazdasági megrázkódtatások időszaka.
Nagy kérdés, hogy sikerül-e fellendíteni a növekedést, hiszen hosszú ideje igen szerény. A múlt évtized második felében alig érte el az évi egy százalékot, miközben a munkaerő-állomány (évente) mindössze 0,3 százalékkal nőtt átlagosan. Ráadásul az aktív korú népességnek csak kétharmada dolgozott 2019-ben. Ezen belül a nők foglalkoztatottsági aránya mindössze 57 százalék volt, 12 százalékkal alacsonyabb, mint az euróövezet átlagában. Szakértők szerint így szinte lehetetlen számottevő növekedést elérni. A változáshoz mozgósítani kellene a munkaerő-tartalékot is. És persze minél nagyobb költségvetési összegekkel kell támogatni a gazdasági tevékenységeket.
Ahhoz, hogy az olasz gazdaság hosszú távon növekedni tudjon – állítja több elemző is –, elsősorban meg kell növelni az állami beruházásokat, amelyek azután majd beindítják a magánberuházásokat is.
