A címben azért éltünk az Újvidéki Színház egyik sikerelőadása címének parafrázisával, mert a szóban forgó színműnek és a taglalt filmnek legalább két közös vonása van. Az egyik a táblás nézőtér, a másik a kúpcserepeket is berezegtető tapsvihar. Különböző műfajokról lévén szó, a további párhuzamkereséstől eltekintünk.
A mindössze húszperces film narrátora a hal. Egy dunai galóca, amely túlélte a Drinát szennyező méreganyagot; emberi kéz mentette át tiszta vízbe; ugyanez a kéz időszakosan elveszi ivartermékeit, és biztosítja utódlását.
A hal angolul beszél, a felirat szerb, a képsorok a világ minden nyelvén sokatmondóak és érthetőek. A zenei aláfestés Aleksandar Dujin műve. Az egyharmad órás film anyagát a szerzők – Jovana Milanko és Dušan Brković – másfél éven át gyűjtötték, és rakosgatták össze. A galócaszaporító telepet, a halasított folyószakaszt, a környező hegyeket-völgyeket minden évszakban többször is bejárták, a folyót keresztül-kasul végigbúvárkodták. Akár esett, akár fújt. Még jég alatt is filmeztek abban a vízben, amely nyári kánikulában is dermesztő.
Vállalták mindezt annak ellenére, hogy tudták, ez nem hoz pénzt a házhoz. Mindketten megszállottjai a témának, akárcsak a galócsaszaporítási program három megmaradt tagja – Sipos Sándor, Aleksandar Bajić és Ljubomir Pejčić –, akik napokon belül negyedszer is belevágnak a műveletbe.
Nem (csak) a filmről, nem csupán a kedvtelésből és meggyőződésből keményen dolgozó fiatalok remekéről van szó. A vetítést követően ugyanis beszélgetésre került sor, melynek során a szorgalmasokra jellemző szűkszavúsággal és a lelkesedők elragadtatásával a témáról a három galócaszaporító szakemberen kívül dr. Branko Miljanović rendkívüli egyetemi tanár és Vladimir Vanja Grbić egykori röplabdázó, a galócaprogram megálmodója és életrehívója is felszólaltak.
Előrebocsátották, politikáról nem lesz szó.
Grbić: A legnehezebbjével kezdtük, mert ha ezt végigcsináljuk, bebizonyítjuk, hogy mindenre képesek vagyunk.
Sipos: A tetőtől kezdtük építeni a házat; most már a falakat is felhúztuk; hogy működőképessé váljon a dolog, még csak az alapokat kell kirakni.
Pejčić: Kutató halszakértő és horgászként álmom, hogy a galóca rendszeres zsákmánnyá váljon.
Bajić: Nem árt tudni, hogy az álló hónapig is eltartó ikrakelés idején a munka napi huszonnégy óra.
Miljanović: A törvényeket tiszteletben kell tartani, rendnek lennie kell. Adott esetben azonban a vonatkozó rendeletek meg a szabályozások messze lemaradva a galócaszaporítás mögött kullognak. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a galócaprogram csak kezdet, a többi pisztrángféle szaporítása csak ezután lendül be, és ezzel párhuzamosan a vajdasági őshonos mocsári fajok szaporításának is meg kell kezdődnie.
Politikáról nem volt szó. Csupán beékelt töltelékmondatok utaltak arra, hogy a negyedik szaporítási idény kezdetekor immár a harmadik kormány megalakulása várható; a galócakorszak ideje alatt mindegyik kormányban három-négy tárca volt illetékes az ügyben; az előző kormányok egyik minisztere megszüntette azt az alapot, amely a programot pénzelte...
Záporoztak a kérdések, a húszperces filmet másfél órás beszélgetés követte. A Művelődési Központ hozzávetőleg százötven férőhelyes mozitermében több mint kétszázan zsúfolódtak össze. Bár szép számban voltak javakorabeliek, nem sikerült „elrontaniuk” a harminc év alatti átlagéletkort. Minden különösebb hírverés nélkül – lapunkból anyagtorlódás miatt maradt ki a beharangozó –, ennyien futottak össze. Élettanilag megpatkolt, természetközpontú gondolkodással megáldott, tennivágyó ifjoncok. Van remény!
