Gúti a harcsával, és Szollár Adán véget ért a kuttyogatási versenyidény. Beigazolódott, hogy szeptember második felében a harcsa fogásában immár nem a kuttyogatás a legcélravezetőbb módszer. Ha szőrszálhasogatók akarnánk lenni, azt is mondhatnánk, hogy csupán egy olyan méretű harcsa esett zsákmányul, amelyet kicsinyítő képző nélkül kell kimondani. De nem a mekkorán, hanem a mennyin volt a hangsúly, ezért azt kell mondani: sok harcsa került horogra.
Takács és Dobó akcióban
A vánszorgó Tisza olyan tiszta vízzel várta a versenyzőket, amilyenre még talán a legöregebb Tisza-partiak sem emlélkeznek, és melynek áttetszőségét hegyi patak vagy tengerszem is megirigyelné. A harcsa viszont kitérő válaszokra berendezkedett bűnözőként viselkedett.
A versenyt nagy iramba kezdte a magyarkanizsai Takács–Dobó páros. Záporoztak a kapásaik, gyűjtögették az apraját, aztán harmadnyi versenyidő után olyan kapáscsend állt be náluk, mintha a harcsa kiment volna a világból. Az apró harcsák kacérkodása arra kényszerítette az adai Sóti Jánost, hogy ezekre rendezkedjen be. Amikor alulszerelt cuccal ráhajtott ezekre, befutott neki egy akkora, amely rendszerint elmegy. El is ment. Ekkor azonban híre ment a pályán, hogy a helybeli Gúti Attila és Szollár Károly a többihez képest nagyot fogtak. Végül ez a nagy a maga 6,7 kilójával maradt a verseny legnagyobb hala, összesítésben elég a második hely megszerzéséhez. Ugyanakkor kevés hiányzott ahhoz, hogy a futaki–karlócai mesterpáros, Prišić és Jovičić, megismételje moholi teljesítményét, amikor annyi harcsát fogott, mint a többiek együttvéve. Most huszonöt harcsát fogtak meglehetősen kis átlagsúlyban. Versenytaktikájukkal, önzetlenül megosztott ismereteikkel a közeljövőben még foglalkozunk. A harmadik helyet – dekákon múlott – az új versenytárssal, Szabó Imrével fellépő péterrévei Koliger János szerezte meg. A rokonszenves és közkedvelt versenyzőnek ez volt idei első dobogós helyezése, és ha a fülünk nem csalt, neki zúgott legtovább a taps.
Állnak: Szollár, Gúti, Fenyvesi Nándor halőr, Prišić, Jovičić, Bata, guggolnak: Sóti, Koliger és Szabó
