A bolondos április meglehetősen megkeseríti a zősök életét. Egyre nehezebben viselik a kínzó tavaszi fáradtságot meg ezt a vacak időjárást: reggel hideg, délután meleg, este meg jöhet a fejfájás! Zerencsére az ifjú egyetemisták nem ilyen nyavalygósak, és a héten megindultak Strasbourgba drótszamáron, hogy felhívják a nemzetközi közösség figyelmét a zerbiai eseményekre, felkeressék egyes európai intézményeket, nem utolsósorban tanúbizonyságot tegyenek eltökéltségükről az igazságosságért folytatott küzdelemben.
– Hallod, Tegyula – piszkálóda az öreglány –, mindig azt szoktad mondogatni, hogy oda, ahová nem lehet eljutni biciklivel, el sem kell indulni. Lám, ha egy kicsit nekidurálod magad, akár még Franciahonba is el lehet jutni két keréken!
– Csak az állandó mehetnék beszél belőled, Tematild – legyinte a fater –, attól tartok, hogy 15 kilométer kerekezést se vállalnál be, mert a térded így meg úgy, képzelem, hogy a közel 1500 kilométert mennyire élveznéd!
– Félreértesz, Tegyula, én csak a lehetőségekről beszélek – pontosíta amama –, például, hogy ne legyen többé akadály egy párizsi kirándulás megszervezése: te elmész biciklivel, a Pisti meg én pedig átugrunk repcsivel. Szelaví!
– Valóban ilyen az élet, Tematild – bólogata az öreg – Meg kell hagynom, ezt jól kiokoskodtad.
– Különben pedig bicajozzanak csak a fiatalok – így a muter. – Az övéké a jövő, rájuk marad a világ.
– Ha egyáltalán marad még belőle valami addig – nyugtalankoda atata.
– Az a lényeg, hogy ezek az elszánt fiatalok egész Európába elviszik a hírét az itteni történéseknek – magyaráza az öreglány –, és az ottaniak első kézből tájékozódhatnak a honi helyzetről!
– Nekem úgy tűnik, hogy ebben a változó világban errefelé már egyre kevésbé szeretjük Európát – vakará a fejét a fater –, különben meg bizonyos értelemben mi is első kézből informálódunk: a kimutatás szerint Vučko az idén 90 nap alatt 141-szer szerepelt a tévében. Csak márciusban 61-szer!
– Szerintem bármikor bekapcsolja a zember a készüléket, valahol ott lesz, merthogy az említett szerepléseket ismétlik is ám! – jegyzé meg az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Furcsállom, hogy ennyi szereplés után még nem jutott eszébe benevezni egy monodráma-fesztiválra – gondola bele amama.
– Nem tudom, a sok szereplésnek lehet-e köze hozzá, de a Crta szerint március folyamán 1643 tiltakozó megmozdulás volt az országban – ismerteté az öreg.
– Minden napra jut valami, néha alig győzöm kapkodni a fejemet – hüledeze a Zacsek. – Az akadémiai közösség és a zegyetemisták a héten például kérelmet nyújtottak át az EU küldöttségének, hogy a Jadar projektumot ne nyilvánítsák stratégiai jelentőségűnek.
– Úgy vannak vele, hogy a tiszta vízhez, földhöz, levegőhöz, vagyis a környezethez és az egészséghez való jognak a profit felett kell állnia – részletezé a muter. – Magyarán: ne foglalkozzanak Zerbiában lítiumkitermeléssel!
– Zegény Vučkónak csak a baja van ezekkel a zokosokkal – élcelőde atata. – Mindenben keresztbe akarnak neki tenni!
– Nehogy végül még megszüntesse a zösszes egyetemet! – zörnyülköde az öreglány.
– Alakít majd helyettük másikokat – nyugtázá a Zacsek –, vagy létrehoz egy össznemzeti akadémiát, mint március 15-én a Pionír parkban, amelyen jelen lesz a haladó értelmiség színe-java.
– Láttam élőben is meg felvételeken is több városban támogatásgyűjtést a Vučkónak – számola be a fater –, és arra figyeltem föl, hogy mindenhol sok volt a rendőr, néhol szinte több mint az aktivista. Pedig tudtommal a haladó pártnak rengeteg tagja van, anno 700 ezer párttagról szóltak a hírek. Hová tűnt hirtelen ez a rengeteg ember?
– Egy részük biztos a kerekező egyetemistákat várja valahol az osztrákoknál meg a németeknél – évőde amama.
– Másik részüknek pedig lehet, kínos a szereplés – spekulála a Zacsek. – Itt már nem a pénzről, tisztségről vagy hatalomról van szó, hanem az értékekről: mi a jó és mi a rossz?
– A harmadik részük pedig biztos várja a meghívót a jövő hétvégén esedékes banzájra Belegrádban – trollkoda az öreg.
– A résztvevők majd biztos kapnak valami böjti finomságot így húsvét előtt – találgata a muter.
– Ez lesz az első összejövetel, amelyet a napokban bejegyzett mozgalom a népért és az államért szervez – fűzé hozzá a Zacsek.
– Nahát! Van itt minden! A hírek szerint Vidovdanig, azaz június 28-ig pedig még a Vučko tankönyve is elkészül arról, hogyan győzte le a színes forradalmat Zerbiában – emlékeztete atata. – Úgy tudni, a kötet nyárára a legolvasottabb bestseller lesz a világon, Kínában több tízmillió példányt fognak eladni belőle!
– Nem is értem, mikor érkezik még azzal is foglalkozni – csodálkoza az öreglány. – A napokban a kormányalakítási tárgyalások is megkezdődtek. Megfelelő miniszterek kerestetnek!
– A rossz nyelvek szerint – csipkelőde a Zacsek – az adott társadalmi helyzetben egyes szakemberek úgy menekülnek a felkínált bársonyszéktől, mint a zördög a kereszttől!
– Szükség esetén majd jönnek szakemberek külföldről – ötletele a fater.
– A Vučkónak biztos az a mottója, hogy mindig mindenre van megoldás – szögezé le amama.
– Erről sokat tanulhat a Tramplitól – közlé a Zacsek. – Azt olvastam, hogy az elkövetkező két hónap folyamán még az amcsi főseriffel is találkozhat hiperaktív államfőnk.
– Amióta a sárga siskás vezeti, meglehetősen megváltozott Ámerika viselkedése és megítélése a világban – töprenge az öreg. – Nekem úgy tűnik, hogy a Vámember vezetése alatt az USA globális pandúrból univerzális bajkeverővé lépett elő: mintha kereskedelmi világháború kirobbantásán ügyködne. Aztán emlékszünk Panama, Kanada, Grönland megkörnyékezésére...
– E heti hír, hogy Grönland inkább távol maradna a Tramplitól – mondá a muter.
– Az amcsi főseriff szerint katonai erő bevetése nélkül is megszerezhető a világ legnagyobb szigete – taglalá a Zacsek –, de szükség esetén bármilyen módszer alkalmazására is sor kerülhet.
– Érdekes, hogy a Trampli nem hisz a globális felmelegedésben, de bízik annak következményeiben – csóválá a fejét atata –, mármint abban, hogy az olvadás következtében könnyebben hozzá lehet majd férni a grönlandi hó és jég alatt lapuló kincsekhez.
– Vannak emberek, akik nagyon egyzerűen működnek – fejté ki az öreglány –, abban hisznek, amiből hasznuk származik, az összes többivel pedig nem foglalkoznak.
– Ilyesféle szerzet lehet az a piaci kofa is, akitől évekig vásároltam az almát – messélé a Zacsek –, egészen addig, amíg egy alkalommal ki nem fejtette, hogy ő arra a pártra fog szavazni, amelynek az aktivistáitól a legszebb hémijszkát kapja. Így nevezte az örökírót, amit magyarul igazából tollnak hívnak, holott egyáltalán nem madártól származik, hanem csak egy fránya írószer.
– Maga, zomzéd egy igazi hős, az elvei miatt lemondott a fincsi almáról – veregeté vállon a Zacsekot a fater. – Az én e heti hősöm pedig egy jenki demokrata szenátor, aki 25 órán és 4 percen keresztül ostorozta a Tramplit azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az ámerikai történelem súlyos pillanatára. Szónoklata során részleteket olvasott fel választói leveleiből, verseket szavalt, sportról beszélt, és még a kollégái kérdéseire is válaszolt.
– Képzelem, milyen lehet zegény feleségének – sóhajta amama.
Pistike, bicajozó szónok
