Tüntetés Szabadkán

A demonstrálók a Harcosok Sorakozója lakótelepen gyülekeztek, majd 17 órától a Belgrádi úton vonultak a Fasizmus áldozatainak teréig. Az útvonalat a rendőrség biztosította, a menet élén és végén traktorok haladtak. Az egyetemistákhoz, a tanügyben dolgozókhoz, valamint a mezőgazdasági termelőkhöz postások és motorosok is csatlakoztak. A Fasizmus áldozatainak terénél tamburások várták a tüntetőket.

A demonstrálók közölték, hogy követeléseik egy újabb ponttal bővültek. Ötödik követelésként a március 15-i belgrádi tüntetés kivizsgálását sürgetik, különös tekintettel arra, hogy a hatóságok alkalmaztak-e hangágyút a békés tiltakozók ellen.

Tóth Zsuzsanna, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatója szólalt fel először. Mint mondta, egy olyan időszakban élünk, amikor a hallgatás veszélyesebb, mint valaha, egy olyan országban, ahol az igazságtalanság mindennapossá vált, de a tüntetők nem fogadják el ezt a világot.

– Sajnos nagyon sokan vannak még, akik továbbra is hallgatnak, mintha ez nem az ő harcuk lenne, mintha nem ebben az országban élnének, mintha a jövő, amit most formálunk, nem az ő jövőjük is lenne. Én a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatója vagyok, egy olyan közösség tagja, amely a passzivitás mellett döntött. Nagy szomorúsággal nézek végig a közvetlen környezetemen, mert azok, akik majd egy nap a mi gyerekeinket fogják nevelni, beletörődnek a jelenlegi helyzetbe. A gyerekek nevelése tiszteletre és becsületre méltó dolog, de kérdem én, ki szeretne egy olyan országban gyereket nevelni, ahol az emberi életekre nem vigyáznak, ahol a korrupció erősebb az igazságnál, ahol a hatalom mindent megtesz, hogy elhallgattassa azokat, akik kiállnak az elveikért? Hogyan tudják majd a gyerekeket becsületre és igazságosságra nevelni, ha a világ, ami körülveszi őket, arrogáns, erőszakos, hazug és igazságtalan? – tette fel a kérdést az MTTK hallgatója.

Igor Bem, a szabadkai Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola tanára elmondta, hogy a tanárság egy hivatás, ami szeretetből fakad és ezt nem végezheti akárki. Ez egy olyan hivatás, amelyben a tanároknak lehetőségük van hatással lenni a jövőre, a következő generációkra. Kiemelte, hogy az elmúlt évtizedek során az oktatás teljesen le lett rombolva.

– Nemcsak maga az oktatás, hanem a tanárok és oktatók szerepe is le lett csökkentve. Az elmúlt években a tanárképző intézményekbe alig néhány hallgató iratkozott be. És akkor ki fogja holnap tanítani a gyerekeinket? Hogyan lehet helyettesíteni ezer olyan tanárt, akiket elbocsátással fenyegetnek, fizetésüket csökkentik, egzisztenciális minimumra kényszerítik őket, hogy visszatérjenek az osztálytermekbe, és teljesítsék azt, amit az állam elvár? Egyszerűen nincs annyi tanár, hogy mindezt pótolni lehessen. Ezért van ma különösen nagy súlya annak, hogy mi arra tanítsuk a gyerekeinket, hogy szabadon, kritikusan és elemzően gondolkodjanak – mondta a szabadkai Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola tanára.

Milica Marković, a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola hallgatója hangsúlyozta, hogy a szabadság olyan, mint a levegő, az étel és a víz, elengedhetetlen létfeltétel.

– A tanárok bátran léptek be ebbe a harcba, félelem nélkül a következményektől. Ők teljesítették történelmi és erkölcsi kötelességüket. Most nincs helye a csendnek. Ezért felszólítok mindenkit, aki csendben támogatja a mi zajunkat, hogy csatlakozzon hozzánk, és együtt írjuk be magunkat a történelembe – mondta. Kiemelte, a történelem az élet tanítómestere. – A történelem feladata, hogy emlékeztessen bennünket, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat, de ha mégis megtörténnek, tudjuk, hogyan kezeljük őket, mert a történelem mindig ismétli önmagát. Ahhoz, hogy végigvigyük ezt, és megszabaduljunk a korrupt élősködőktől, abszolút egységre van szükségünk. De a harc nem állhat meg. Dr. Zoran Đinđić mondta: nem szabad elaludnunk, mert ugyanaz a hatalom térhet vissza. Hallgassunk rá ezúttal, és a győzelem után valóban ne engedjük meg, hogy ez az aljas garnitúra valaha is ismét szót kapjon. Soha többé ne omoljon le egyetlen előtető sem, és soha többé ne veszítsen életet senki az ő hanyagságuk miatt – szögezte le a fiatal tüntető.

Vedran Peić, a tüntetések egyik fő szervezője megköszönte a Szabadkai Egyházmegye papjainak, hogy nyíltan és egyértelműen támogatták a tiltakozásokat.

– Ugyanakkor felhívással fordulunk az ortodox papsághoz is. Nézzenek testvéreik szemébe, és jelenjenek meg itt közöttünk! Ez nem csak a papság felé szóló felhívás, ez mindenkihez szól, aki felismeri, hogy ez a harc a józan észért zajlik. Ez az emberek harca egy hatalmas gépezet ellen. Nem adhatjuk nekik a hitünket, nem adhatjuk nekik a gyermekeinket, nem adhatjuk nekik a lelkünket – ez a lényeg – mondta beszédében Vedran Peić.
A beszédek után a tüntetők 16 perces csenddel tisztelegtek az újvidéki tragédia áldozatai előtt.