Be kell tartani a vetésforgót

Kis területen is lehet szép jövedelmet teremteni. Például paprikatermeléssel a fóliasátorban

A napraforgó cséplésével Vajdaságban megkezdődött az őszi terménybetakarítás. A szerény vetésterület és az alacsony hozamok megbecsültté tették a fontos olajos növényt (akár csak a búzát), s az étolajgyárak tonnánként már 400 euró körüli árat is fizetnek, amivel ugyan nem lesz több nyersanyaguk, de legalább nyereségessé válik a termelés a gazda számára. Ha csak az árakat vesszük alapul, a jelek szerint a kukoricatermelők sem fognak panaszkodni.

– Minden termelési ciklust a bizonytalanság jellemez, rendszerint még a betakarítás kezdetén sem ismerjük a felvásárlási árat, pedig sokszor kértük a szaktárcát is meg a feldolgozókat is, hogy legyen beleszólása a gazdának az árképzésbe, de mindig süket fülekre találtunk. Végre minden haszonnövény értéke elfogadható szintre került, de ennek csak a növénytermesztők örülhetnek, mert a hús- meg tejtermelők még mélyebb szakadékba kerülnek – mondja Savo Popov dreai gazda a napraforgó betakarítására készülődve, de a kezdést ugyancsak elodázta az eső. – Határunkat elkerülte a jégverés is meg a vihar is, növényi betegségek sem károsítottak, jó termésre, hektáronként akár 3 tonnás hozamra is számíthatok. Nagyon jó állapotban van a cukorrépa is, bár a cerkospórás levélfoltosság megakadályozására többször is kellett kemizálnom. Hogy milyen hozamra számítok? Nehéz megjósolni. A csapadékos időjárás kedvez ugyan a gyökér növekedésének, de a cukortartalom biztos, hogy alacsonyabb lesz, mint tavaly, így az ár is, amit a termésnagyság már nem pótol.

– A gazda folytonosan keresi a biztos nyereséget szavatoló haszonnövényt, s ha betakarításkor jól meg is fizetik azt, mint pl. most a napraforgót, a következő évben a vetésszerkezetben az foglalja el a legnagyobb területet…

– Egy-egy haszonnövény vetésterületének növelésével a termelők egymás versenytársaivá válnak, amit kihasznál a feldolgozó az ár visszaszorítására, tapasztalhattuk többször is, éppen ezért legbiztosabb, ha búza, kukorica, cukorrépa, napraforgó, szója is helyet kap a vetésszerkezetben. Persze a birtoknagyság és a körzet agroökológiai körülményei is meghatározzák a vetésszerkezetet. Így nem azt kell számolni, hogy milyen jövedelmet ad egy-egy növényi kultúra, hanem hogy milyen nyereséget valósítottam meg a növénytermesztésben. Megtanultam, hogy be kell tartani a vetésforgót, különben a növényi betegségekkel és kártevőkkel gyűlik meg a bajom. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság elszegényedéséről beszélünk, vallom, hogy a teljes agrotechnika alkalmazása a nyereséges termelés egyik eleme. A szaktárca támogatási modellje egyszerűen rákényszeríti a termelőt a műtrágya használatára.

– Átalakulóban lévő mezőgazdaságunkban gyakori vita tárgya a birtoknagyság. Popov gazda 300 hektárt művel, a növénytermesztéshez nem párosul állattenyésztés…

– Az állami földek bérlésének lehetőségével kerekedett ekkorára gazdaságunk. A növénytermesztő gazdaságok fennmaradását és lassú fejlődését csak a száz hektáron felüli termőföld szavatolhatja. Ezt az irányvonalat követem, mivel megvan hozzá a kellő gépesítés, annak minél jobb kihasználására kell törekedni. Nem szabad lebecsülni a 10-20 hektáros vagy ennél kisebb gazdaságokat sem, hiszen éppen ezekre alapozódik állattenyésztésünk, a zöldségnövény-termesztés, a gyümölcstermesztés. Bármekkora területet is művelünk, azt nem kedvtelésből csináljuk, hanem azért, mert nyereséget szeretnénk megvalósítani. Hogy ebben sokszor fékez bennünket a gazdaságpolitika, arról már nem tehet a gazda.

– A legegyszerűbb hektárokban beszélni, megcsodálni a drága erőgépeket, annak alapján határozni meg egy-egy gazdaság életképességét, de nemcsak a nagy földterület szavatol többet a fennmaradásnál, hanem az is, hogy miként teszi pénzzé munkáját, ötleteit a földműves. Egy holdnyi termőterületünk is szavatol szerény megélhetést a családnak – veszi át a szót Horváth Lajos, aki a közelmúltban még karbantartóként dolgozott a Mezőgazdasági Kombinátban, de váltott, s ezt nem kényszerből tette. – Aki nem fél a munkától, a kertészkedésben megtalálhatja számítását. Elégedetten mondhatjuk, hogy úttörői voltunk a zárt térben történő termelésnek, kíváncsiak is voltak az emberek, mire jutunk, a faluban csak nekünk vannak mintegy 1000 négyzetmétert beborító fóliasátraink, melyekben egész évben akad munka. Paprika, paradicsom, uborka, saláta, retek kerül innen a közeli falvak piacaira. Minél korábban jelenünk meg a kifogástalan minőségű zöldségnövénnyel, annál jobb áron értékesíthetjük azt.

– Milyen gondokkal kell megküzdenie a zárt térben történő termelés során?

– A zárt térben könnyebben ellenőrizhető a termelés, mint a szabadföldi termelés során, és az időjárástól sem függ az eredmény. Az idei forró napok erre egy kicsit rácáfoltak, mert, mivel nincs megoldva a hűtés, a palástra árnyékoló hálókat kellett borítanunk, így mérsékelve a hőséget, amit szerencsére nem éreztek meg a növények. A fóliás termelésben is fontos a vetésváltás, a megfelelő talajművelés. Az egészséges, jó kondícióban lévő palántáról fejlődő növények ellenállnak a betegségeknek, az intenzív, tápoldatozással történő öntözés kedvez ugyan a gombás betegségek megjelenésének, de ez talajtakarással visszafogható, elhagyható a vegyszerezés, s mondhatom, hogy az organikus termelés határán mozog a munkánk.

– Eddig csak zöldségnövény-termeléssel foglalkoztunk, de most a virágtermelés is előtérbe került. Szépen fejlődnek a fólia alatt a krizantémok, a törpekrizantémok pedig már kikerültek onnan – kapcsolódik a beszélgetésbe Horváth Ildikó, a háziasszony, akit a gondosan rendezett udvar is dicsér. – Ha falun élünk, nem azt jelenti, hogy elhanyagoljuk környezetünket, sokkal jobban érezzük magunkat, ha rendezett a ház és a fóliasátrak környéke, jobb kedvvel dolgozunk ott.

– Nem okoz gondot a termény, a virágok értékesítése, ami alapul szolgálhat esetleg a termelés bővítésére?

– Önerőből építettük az első fóliasátrakat, de tavaly a Tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap hitelpályázatán sikerrel jártunk, s abból a pénzből építettük meg ezt a kéthajós fóliasátrat. Nagyon kedvező feltétellel jutottunk hitelhez, aminek törlesztése csak most kezdődik, s ha lefizettük az adósságot, újra pályázunk. Jó lenne megduplázni a területet, mert látjuk, hogy igényli a piac a jó minőségű, friss zöldségnövényt, a szépet szerető falusi asszonyok a virágot.

– A falu fogalma kiegyenlítődött a mezőgazdasággal, az élelmiszertermeléssel. Hajlamosak vagyunk a kis települések alkonyáról beszélni, de akik ott élnek nem adják fel olyan könnyen…

– Tíz éve sincs annak, hogy Dreát is „leírták”, a kihalás útján járó faluként emlegették. Az itt élők rácáfoltak, amit a rendezett utcák, takaros házak is megerősítenek, meg a közösségi életet szilárdító hagyományőrző művelődési egyesület tevékenysége. S hadd dicsekedjem, az idei tanévet nyolc első osztályos kisdiákunk kezdte – mondja Boja András, a helyi közösség elnöke, aki egyébként az óbecsei községi önkormányzat mezőgazdasági felelőse. – Sokat jelent a falunak, hogy az állami földek bérlési lehetőségét többen is kihasználták, és több mint 700 hektárral „bővült” az egyébként szerény határ. A kis települések jövőjét sokan munkahelyteremtő vállalkozások, kis feldolgozóüzemek működtetésében látják. Nekünk az élelmiszer-termelésre kell alapoznunk, esetleg szerkezetváltást sugallni a kistermelőknek, és sürgetni az összefogást, a szövetkezést. Ha ezt a gazdaságpolitika, illetve az agrárpolitika is támogatná, nem kellene azon siránkozni, hogy nem vonzó a mezőgazdaság, hogy az elnéptelenedés fenyegeti falvainkat…

Be kell tartani a vetésforgót

A falu életerejéről és a gazdaság életképességéről – Beszélgetés a dreai termelőkkel