Az őszi terménybetakarítás, valamint a búzavetésre készülődés áll a gyújtópontban, meg persze a (jónak mondott, már nyereséget is szavatoló) terményárak. Nemcsak a nagy területen termesztett haszonnövények begyűjtését kell mielőbb elvégezni, a gyümölcsösökben és a (Vajdaságban még mindig szerény területű) szőlőültetvényeken is elérkezett a szüret ideje. Feketicsen a neves Lódi-pincészet 7 holdas ültetvényén szeptember 20-án kezdődött a szüret, de nem hallik a munkát könnyítő vidám nótaszó, hogyan is hallana, amikor lassan, nehézkesen telnek a puttonyok aranysárga vagy éppen fekete fürtökkel. Ebben az évben nem volt kegyes az időjárás a szőlőtermelőkhöz sem – erősíti meg Lódi Miklós , miközben körbejárjuk a szőlőskertet, ízlelgetjük a magukat kínáló bogyókat.
– Kicsit fanyar még az íze a kékfrankosnak, egyébként ezzel kezdődött a szüret, de a cukorfok jóval meghaladja a 20-at, így nem várakozunk, hogy melegebb, napos, a cukorfokot esetleg tovább növelő napok következzenek. Ebben az évben nem volt kegyes az időjárás a szőlősgazdákhoz, talán fél termést takarítunk be, s már azt is látjuk, hogy nem lesz csúcsminőségű a 2010-es évjáratú bor – mondja a tekintélyes szőlész-borász, majd sorolja is a termést alaposan megvámoló okokat: – Kedvező időben történt tavasszal a metszés, de úgy látszik, hogy az utána érkező hideghullám megsemmisítette a termőrügyeket. A szálvessző élt, kihajtott, buja lombozatot nevelt, de virág, illetve fürt mutatóban sem akadt a tőkéken. Nem volt tökéletes a megtermékenyülés sem, amit most az elszáradt fürtök, illetve fürtvégek is bizonyítanak. A töppedt bogyók egyszerűen lehullottak. A tenyészidő során sorozatban érte a stressz az ültetvényt, hiszen a hőmérséklet-ingadozás olykor több mint 20 Celsius-fokot is kitett, ez is megviselte a növényzetet. Az ismétlődő esők többszöri kemizálást követeltek, ami ugyancsak megnövelte a termelési költségeket, hiszen míg más években 6-8 permetezéssel megvédjük a lombozatot a pusztító peronoszpórától és a fürtrothadástól, ezen belül is a szürkerothadás vagy botritiszes rothadás a legkellemetlenebb, az idén 12 alkalommal kellett permetezni. Kissé csalódottan kell mondanom, hogy az idén nem volt szükség fürtritkításra, kb. 2 kg a tőketerhelés, ezt elvégezte helyettünk az időjárás. Attól függetlenül, hogy csak fél termést takarítunk be, nem hanyagolhatjuk el a növényvédelmet, mert az már a következő évben, de hosszabb távon is megbosszulhatja magát. Most azzal is elégedett vagyok, hogy a vesszők szépen beérnek, ez talán a jövő évi jobb terméshez is hozzájárul.
– Kékfrankos, olasz- és rajnai rizling, chardonnay, a jól ismert világfajták fürtjéből sajtolják a bársonyosan halványzöld vagy éppenséggel vérvörös nedűt. Fajtától függően különbözik az erjesztés, illetve az érlelés…
– A vörös fajtákat a bogyózást és zúzást követően „héján” erjesztjük, amire azért van szükség, hogy elnyerje az ízvilágot a must, illetve kiázzon a héjból az értékes festékanyag. A fehérborok esetében a reduktív eljárást alkalmazzuk.
– Munka és tőkeigényes vállalkozás a szőlészet-borászat, szerencsére sokat segítenek a gépek…
– Gépek nélkül nem győznénk a munkát a hétholdas ültetvényen. Nemcsak a sorközművelésben és a permetezésben vette át az ember szerepét a gép, hanem a hegyelésben, majd a feldolgozás egyes szakaszaiban is. Motoros bogyózó választja le a kocsányról a szőlőszemeket, pneumatikus prés sajtolja a mustot, amit pumpa segítségével juttatunk az erjesztőtartályokba. Őseink kocsányostól préselték a fürtöt, így a csersav nem kívánatos mennyisége is a mustba került, rontott a bor minőségén. Mondom, az idei termésből közepes minőségű bort remélünk, de a pincében zajló tevékenység, a kezelés teszi rá a pontot az íre…
– A régi szőlősgazdák kizárólag fahordókban tárolták a bort, de a kádárszakma kihalásával egyre inkább előtérbe kerültek a rozsdamentes acélból, valamint műanyagból készült tartályok. A Lódi-pincészetben azért megtalálhatók még a tölgyfahordók is.
– A rozsdamentes acélból vagy műanyagból készült tárolóedényeket könnyebb tisztán tartani, mint a fahordókat. Azonban a vörös bort továbbra is kizárólag tölgyfából készült hordókban érlelem, tárolom. A pince higiénájához hozzátartozik a hordók karbantartása is. Nem vártuk meg a szüret kezdetét, minden hordót alaposan kimostunk, szódáztunk, és előírásosan kéneztünk, majd a szárítás következett, így tiszta edénybe kerül a vörösbor. Egyébként három évenként szétszedjük a hordókat, lecsiszoljuk az időközben lerakódott borkövet és a dongákat újraégetjük. A vörösbor az érlelés során így nyeri el a barique-hatást, a jellegzetes ízt.
– A feketicsiek ősei a Kúnságból hozták magukkal a szőlőművelés és a borászat tudományát, s bizonyos följegyzések szerint több mint 350 holdon termesztettek szőlőt, napjainkban ennek már 10%-át sem teszi ki a szőlőültetvények területe, bár vannak új telepítések is.
– A falu északkeleti határrészén, lankás területen voltak a szőlőültetvények, s az 1900-as évek elejéig mintegy 80 hektár összefüggő ültetvény alkotta a hegyközséget, hegyőrrel! A körülárkolt, bekerített területre egész éven át csak gyalogosan járhattak be a tulajdonosok, a nagykaput csak a szüret idejére nyitották ki, amikor szekerekkel mehettek parcelláikhoz a szőlősgazdák. Komolyan foglalkoztat a hegyközség újjáélesztése! Esedékes a határrendezés, a tagosítás, így már javasoltam a köztársasági szaktárcának meg a községi vezetőségnek is, hogy mérjük fel: milyen igény mutatkozik szőlőtelepítésre, a borászat újbóli föllendítésére, s ennek alapján jelöljünk ki egy megfelelő területet a Szőlőskertek határrészben a majdani szőlősgazdák számára. Gazdaságunk a szőlészetre, illetve a borászatra épül, s szeretnénk legalább kétszeresére növelni a területet. Jobban föl kellene készülnünk az EU-s csatlakozásra a szőlőültetvények területének növelésével, mert utána már kevés lehetőség nyílik a bővítésre. Kár, hogy nem használjuk ki nagyobb mértékben a mezőgazdasági minisztérium meg a tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap kedvező hiteleit szőlőoltványok beszerzésére, telepítésre. Nemcsak a borszőlő termelésében, illetve feldolgozásában látok jövőt, hanem a csemegeszőlő termesztésében is. Elgondolkoztató, hogy a csemegeszőlő 70%-át importáljuk, de jelentős mennyiségű bort is hozunk be az országba, állítom, hogy szükségtelenül. Megvan a lehetőségünk, a kedvező éghajlati- és talajadottság, hogy bebizonyítsuk: nem csupán a történelmi borvidékeken terem jó bor, hanem tájainkon is. A földrajzi eredetvédelem is hozzájárulhatna a kis gazdaságok borainak népszerűsítéséhez. Jó lenne, ha már nemcsak a lehetőségekről beszélgetnénk, hanem azok kihasználásáról is – vallja Lódi Miklós bácsfeketehegyi szőlész-borász.
