A bimbóskel táplálkozási értéke mindegyik káposztaféléét fölülmúlja, gazdag C-vitaminban, karotinban, sok rostot, fehérjét, kalciumot és vasat tartalmaz. Gazdag téli vitaminforrás. Ahhoz, hogy a rügyek „meghízzanak”, most szeptember derekán tetejezni kell, hogy leálljon a hosszanti növekedés, és csak a bimbókba kerüljön a tápanya.
Gazdag téli vitaminforrás
Tápanyagban gazdag téli zöldségféle. Nálunk is egyre gyakrabban látható télen a piacokon és a bevásárlóközpontokban. Magas C-vitamin-tartalma szinte nélkülözhetetlen táplálékká teszi, különösen a téli időszakban, amikor a friss zöldségfélékből korlátozott a választék.
A levelek hónaljában fejlődő zárt kis levélrózsákat fogyasztjuk, amelyek fagyás után még zsengébbek és ízletesebbek lesznek. Párolva köretként vagy főzelékként egyaránt ízletes.
A bimbóskel fagytűrő, akár mínusz 10-12 fokot is elvisel, ezért egész télen a kertben maradhat, és folyamatosan szedhető.
A szokásos gondozáson túl a bimbóskel különleges ápolást is igényel, ez a tetejezés. A tetejezés a növény felső csúcsi hajtásának a visszacsípése. Ezzel ugyanis leállítható a hosszanti, felfelé növekedés. A növény a tápanyagot nem a szár nyújtásába és erősítésébe szállítja, hanem a bimbók hizlalására, növesztésére. Így a fogyasztásra szánt levélrózsák erősödnek meg.
A tetejezést már szeptemberben végzik
A rövid tenyészidejű fajtáknál a tetejezést már szeptember közepén el kell végezni, hogy a szedésig a bimbók kellően megerősödjenek. A hosszú tenyészidejűeknél ezzel még várhatunk a hónap végéig, de érdemes ezeknél is minél előbb visszacsípni a csúcshajtást. Minél előbb lecsípjük, annál hamarabb szedhetjük a kelbimbó termését. A leszedett kis bimbókat nem lehet hosszan tárolni, ezért lehetőleg azonnal fogyasszuk el vagy tegyük mélyhűtőbe. Fajtától függően szeptembertől márciusig szedhető. A bimbók lentről felfelé szedhetők. Mindig az alsó, már kemény rózsák a jobbak, érettebbek. A tövüknél csavaró mozdulattal szüretelhetők. A rendszeres szedéssel a száron maradtak gyorsabban nőnek, mert több tápanyaghoz jutnak. Ősszel érdemes kitámasztani a növényt, mert a nehéz bimbóktól megdőlhet, főleg, ha csapadékos télen elázik a talaja. A letermett növények szárát és leveleit tövestől kihúzva a komposztba dobhatjuk.
A bimbóskel nagy helyet foglal el, ezért a kertben a jobb térkihasználásért rövid tenyészidejű zöldséget, például salátát vagy hónapos retket ültethetünk közé tavasszal, sőt ilyenkor ősszel. Csak arra kell ügyelni, hogy egymást ne akadályozzák a fejlődésben.
A legtöbb káposztafélénél hosszabb a tenyészideje, ezért már március–áprilisban vetik. Ez ősszel már szedhető. A téli szedésre a legalkalmasabb a május eleji vetés. A korán letermő zöldségek után még június derekáig palántálható. Mivel hidegtűrő, a tavaszi hűvös napokban sem sínylődik, ezért korán szabadföldbe kerülhet. Sekély vetőbarázdába magja egymástól 15-20 centire kerüljön. Ha friss fogyasztásra már ősszel szeretnénk szedni, akkor a kis, 5–8 centis növénykéket palántáljuk át 1×1 méteres sor- és tőtávolságra. A mélyhűtésre alkalmas kisebb bimbójú fajtákat elegendő fél-fél méteres sor- és tőtávolságra ültetni.
Nyáron az öntözésén és gyomláláson kívül a bimbóskellel nincs különösebb munka. Júliusban kell a legtöbb víz. Ha – a helykihasználás miatt – más növényt is termesztünk közötte, akkor legyünk óvatosak a tápanyagpótlással. Saláta, hagyma, hónapos retek vagy más rövidebb tenyészidejű zöldségfélét termelve a sorközökben, a köztes növény fejtrágyázására figyeljünk, mert a bimbóskel nagyon érzékeny a túltrágyázásra. Ilyenkor csak laza kis rózsákat fog nevelni. Ez főleg a túlzottan trágyázott homoktalajokon fordul elő. Ha mégis trágyázott talajban kell termesztenünk, akkor alacsony fajtákat válasszunk, és tegyük lehetővé a jó vízelevezetést, ritkábban öntözzük. Kötöttebb vályogtalajon szeret a legjobban. A bimbóskel nehezen viseli a növekedés leállását, megrekedését. Ahhoz, hogy tömött, egymás mellett növekvő bimbók rügyezzenek, a növénynek folyamatosan és egyenletesen kell fejlődnie, különösen ősszel. Jó minőségű talajba, lehetőleg hibrid magot vessünk. Ezek mutatós és ízletes bimbókat nevelnek. Tápdús talajon a köztes növényeket fejtrágyázás nélkül termesszük.
Ősszel a sárguló leveleket tanácsos leszedni, mert ezzel elkerülhető a gombafertőzés. Az egészséges, zöld leveleket azonban hagyjuk a száron, hogy védjék a bimbókat.
