Tájainkon több mint százéves múltja van a szövetkezeti mozgalomnak, amit a mezőgazdasági nagyüzem dédelgetésével és favorizálásával sem sikerült megsemmisíteni, így napjainkban Vajdaságban alig akad földműves-szövetkezet nélküli település. Annak ellenére, hogy termelésszervező és -értékesítő szerepük mellett a gazdák érdekvédelmét is szolgálniuk kellene, ez utóbbira többségük már erőtlen. Nyugati példákra hivatkozva előszeretettel emlegetjük az új típusú, a termelők tulajdonát képező és irányítása alatt álló szövetkezetek, szakosított társulások alapításának fontosságát, mint a kisgazdaságok fennmaradásának szavatolóját, akadnak is példák az ilyen szövetkezésre. A feldolgozóknak és a viszonteladóknak kiszolgáltatott szajáni gazdák mintegy hét évvel ezelőtt alapították meg a hús- és tejtermelőket tömörítő RÓNA Állattenyésztői Szövetkezetet, nem zárkózva el a növénytermesztőkkel való együttműködéstől sem.
– Volt valamikor földműves-szövetkezete a falunak, de a mezőgazdaság átszervezésével, a privatizációval elhalt, magunkra maradtunk. Szaján mindig jelentős állattenyésztőközpont volt, szövetkezet híján gondot okozott a termény és a vágóállatok értékesítése, így a viszonteladókra szorultunk, s amikor néhány gazdával kiszámoltuk, hogy azok, akik egy dinárt sem fektetnek be a termelésbe, többet nyernek egy-egy hízott sertésen vagy növendékmarhán, mint a földműves, a különben is szerény jövedelem elvándorol a faluból, egyértelművé vált az összefogás szükségessége. Nem is jönnek azóta kupecok a faluba, annál inkább a szomszédos települések: Tiszahegyes, Padé, Tiszaszentmiklós, sőt még Nagykikinda gazdái – mondja elégedetten Benyócki János, a szövetkezet elnöke, maga is gazdálkodó. A falu állattenyésztésének szintjéről a következő adatok is tanúskodnak: a napi tejtermelés jóval meghaladja a 6000 litert (ezért több feldolgozó is verseng), a RÓNA szövetkezet évente mintegy 1200 növendékmarhát értékesít. – Néhány év alatt megbízható, fizetőképes feldolgozókat találtunk, sajnos a terményárakat továbbra sem a földműves és a valós termelési költségek alakítják, hanem a piac olykor kegyetlen kereslet-kínálat törvénye.
– Az állattenyésztés, maga a hús- és tejtermelés agráriumunk legbizonytalanabb pontja, a szajániak mégis ezt az ágazatot szorgalmazzák…
– Egy kicsit a kényszer terhe alatt tesszük, ugyanis a falut övező szántók a legnagyobb jóakarattal sem mondhatók kiváló minőségűeknek, pusztán növénytermesztésből itt nem lehet megélni. A szűkös termést, a kaszálók szénáját állattenyésztésen keresztül értékesítve jobban megtaláljuk számításunkat, bár most a kukorica- meg a napraforgó-termelők lehetnek elégedettebbek.
– Szaján mintegy 6000 hektáros határának felét legelők képezik, tálcán kínálva a juhtenyésztés lehetőségét, amivel nem élnek a falubeliek…
– Valamikor a legelőre járt a csorda, de a belterjes tejtermelés, az új, a nagy tejhozamú fejőstehenek már kötött tartásmódot követelnek. Volt itt 6-7 juhász is, valamennyien több mint háromszáz birkát számláló nyájjal járták a pusztát. Kiöregedtek a pásztoremberek, senki sem lépett a helyükbe, s meglehet, hogy egyik következő lépésként megpróbáljuk újjáéleszteni a juhtenyésztést, de ehhez előbb biztos piacot, majd vállalkozó kedvű fiatal termelőket kell találnunk, a legelők továbbra is adottak – vallja Benyócki János.
– Nemcsak a szajáni, vagy mondjam inkább: a bánáti termelők veszítenek azzal, hogy nem használjuk ki ezeket a legelőket, amit intenzív gazdálkodással fel lehetne javítani, hanem a társadalom is. A szerkezetváltáson is el kellene gondolkodni, azon, hogy a valamikor olyan jelentős és szép jövedelmet szavatoló dohány- meg gyógynövénytermelés miért fejlődött vissza? Éppen a feldolgozók viszonyulása miatt én sem folytatom szüleim hagyományát, gazdatársaimhoz hasonlóan inkább a klasszikus növénytermesztést és a tejtermelést párosítom – kapcsolódik a beszélgetésbe Fodor József gazda, de amikor a jövedelmezőségre terelődik a szó, keserűen mondja: – Csökkenteni kényszerültem az állományt, részben a gyönge lucerna- meg kukoricatermés miatt, részben a nyerstej ára miatt. A feldolgozók nagylelkűen 10%-os áremelést jelentettek be, de 20 dináros kukoricával, márpedig ez az alaptakarmány, képtelenség 21-22 dináros tejet előállítani. Csak az árarányokat kellene meghatározni, s máris megoldódna minden gond. Jogos a tejtermelők követelése, hogy 32–35 dinár legyen a literenkénti felvásárlási ár, bár a takarmány folyamatos drágulása már ezt az értéket is megkérdőjelezi, ne a tejüzem fölözzön le minden hasznot, jusson belőle nekünk is. Most tíz fejőstehénnel kevesebb van a portán, ami évente legalább 35–40 000 liter tejjel kevesebbet jelent a feldolgozónak. Persze hogy nem számolom fel teljesen az állományt, mert az előbb utóbb negatívan hatna a növénytermesztés eredményére. Meg azután a tejtermelés olyan ágazat, hogy legalább 4 évre, meg jelentős tőkére van szükség, hogy beinduljon a termelés, de időközben újra csak mélypontra kerülhetünk! Azt hiszem, hogy nem túlozok, amikor azt állítom, hogy csak a folyamatos termelés tarthatja fenn a kisgazdaságot.
– Ezzel a kérdéssel sarkalatos ponthoz érkeztünk: a birtoknagysághoz. Az elöregedő falu és földműves-társadalom, a földművelés iránti érdektelenség egyfajta rétegeződést indított el, ami egy-egy gazdaság megművelhető termőterületén tükröződik. Van-e optimális birtoknagyság?
– Az az optimális birtoknagyság, ami szavatolja a meglévő gépállomány teljes kihasználását, egy-egy ágazata biztos megélhetést nyújt a családnak – állítja határozottan Szabó János, aki 110 hektáron gazdálkodik. – Ha csak növénytermesztéssel foglalkozik a gazda, márpedig ilyen példa nem igen akad Szajánban, legalább 100 hektárt kell művelnie. Egybevontuk az állattenyésztést, azaz a tejtermelést és a növénytermesztést, s ennek megfelelően alakul a vetésszerkezet is. Huszonöt hektárnyi lucerna, ugyanennyi napraforgó, 35 hektár kukorica, a fennmaradó területbe pedig kalászos gabona kerül, a termés nagyobb részét tejen és vágómarhán keresztül értékesítjük.
– Erőgépekből, kapcsolható eszközökből nincs hiány a gazdaságon, de felújításra szorul a gépállomány…
– Két évvel ezelőtt vásároltunk használt kombájnt, nyolc éve meg új traktor került hozzánk. Persze hogy szeretnék én is klímaberendezéses, kényelmes traktorban ülni, de nem gondolok új gép vásárlására. Az igaz, hogy viszonylag kedvező kamat mellett bankhitelt igényelhetnék, aztán itt van a Jótállási Alap pályázata is, de nem jellemzője a parasztembernek az eladósodás. Az igaz, hogy most nem panaszkodhatunk a terményárakra, de kérdés, hogy meddig lesznek ilyen árak, hogy az időjárás megtizedeli-e a hozamokat, mint az idei belvizek, a bankot pedig nem érdekli, hogy miként teremtem elő egy-egy részlet értékét. Legbiztosabb önerőre támaszkodva araszolgatni, karbantartani a régi gépeket. A szakmai előadásokon, a kiállításokon megismerjük az új termesztési technológiákat, a legkorszerűbb gépeket, be kell érnünk ennyivel – mondja Szabó János.
– A tudomány, az újdonságok legalább részleges alkalmazása nélkül elképzelhetetlen az eredményes termelés. Nagyon jó, hogy szövetkezetünk szakelőadásokat szervez, de itt vannak a szakkönyvek, a szakmai folyóiratok, első kézből értesülünk az új vetőmagvakról, a növényvédő szerekről, a gépvásárlási lehetőségekről – vélekedik a mintegy 20 hektáron gazdálkodó Szabó József. Annak idején nem azért iratkozott a mezőgazdasági szakközépiskolába, hogyegy napon saját gazdaságán kamatoztassa az ott szerzett tudást,de hiába kilincseltmunkahely után birtokokon és szövetkezetekben, így jobb híján munkahelyként maradt a termőföld és az állatállomány. – Időközben meg is szerettem ezt az életformát, s most látom igazán, milyen jelentősége van a termelésben az elméleti tudásnak. Napjainkban még nem számít, hogy van-e legalább középiskolai végzettsége a fiatal gazdának, annak is örülni kell, hogy akadnak fiatalok, akik a mezőgazdaságot választják hivatásul, de az lenne az igazi, ha – akárcsak a nyugati országokban – nem kényszerből lenne valaki élelmiszertermelő, hanem szakmai tanulmányait követően válna gazdálkodóvá. Azt hiszem, hogy a képzett termelők többet tehetnek majd a mezőgazdaság, de a gazdák megbecsüléséért is – vallja meggyőződéssel Szabó József.
