Nálunk is évszázadok óta ismerik, a kínaiak pedig már több mint 5 ezer évvel ezelőtt termesztették és ízesítették vele ételeiket. Az ősi írásokban is fellelhetők gyógyhatásának tapasztalatai: a piramisok építői és a vikingek bérük egy részét fokhagymában kapták, hogy biztos fogyasztásával megelőzzék a gyomorbántalmakat.
Hidegtűrő, de szereti a meleget!
A magas fehérje- (6-8 százalék), ásványianyag-tartalma és baktériumölő hatása mellett jelentőségét a fűszerező képessége adja. Ilyen tekintetben a magyar konyha számára nélkülözhetetlen. Termesztésével többnyire a magángazdaságok foglalkoznak, és természetesen a háztáji kertben mindenütt van belőle néhány sor.
Hőmérsékletigénye szerencsésen egybeesik az éghajlatunkra jellemzővel. Kezdetben jól tűri a hideget, a gyökeresedéshez mindössze 5–10 fokot igényel, de a tenyészidő második szakaszában, különösen az érést megelőző időszakban, kifejezetten sok meleg kell, akár 20–25 fok is. Nagy termésre csak olyan fokhagyma esetében számíthatunk, amely vetőanyaga, azaz gerezdje úgynevezett jarovizációs hőmérsékleten esett át. Ez 4-5 fokot jelent, vagyis, hogy ilyen hideg helyen kellett tárolni vagy jó korán ültetni. Vízigénye is kicsi, többnyire öntözetlenül is jól terem, de száraz években csak szerény termésre számíthatunk.
Tápanyag- és talajigénye is kicsi. A vetésforgónak olyan szakaszában ültetik, amelyben nem használnak szerves trágyát, rendszerint a nagyobb tápanyagigényű növények, mint a paprika, a paradicsom, az uborka vagy a káposztafélék után. Kerülni kell azokat az előveteményeket, amelyek a talajlakó kártevők elszaporodásának kedveznek, pl. a gyökérzöldség és más hagymafélék után semmiképp se ültessünk fokhagymát. A betegségek és a gyakori kártevők miatt 4-5 évig ugyanarra a parcellára ne kerüljön vissza. Legjobban a középkötött vályogtalajon (se túl laza, se túl kemény) fejlődik. A szükséges tápanyagot csak műtrágyával érdemes adagolni. Az alapműtrágyát a talaj-előkészítéssel kell bedolgozni. A sok nitrogén hatására az eltarthatósága romlik, akárcsak a túlöntözött ágyásból szedetté.
Melyik a jobb: az őszi vagy a tavaszi?
Nálunk 2 szaporítási idő terjedt el: őszi és tavaszi. Ennek megfelelően vannak őszi és tavaszi fajták. Többnyire az őszi fajták erősebbek, magasabb a lombjuk, és nagyobb a hagymájuk. Ennek előnye, hogy kora tavasszal gyorsabban megkezdődik a fejlődése. Mégis a 2 héttel hosszabb tenyészidejű tavaszi fajták a keresettebbek, legalábbis a kereskedelem és a piacok szempontjából. Azért értékesebb, mert a tavaszinak magasabb a szárazanyag-tartalma, és ezért tovább tárolható, meg a fűszerező hatása is erősebb, jobb az őszinél.
Tavasszal, amint a talajra mehetünk, megkezdhetjük az ültetést. Március első felétől időszerű. Az őszi fajtákat pedig legkorábban szeptember végén duggathatjuk, egészen október végéig, amíg nem fagyos a talaj: nálunk általános az október közepi szaporítás. A túl korai ültetésnél a fagyokig nagy lombot fejlesztő növény télen elfagyhat. A késői duggatásnál pedig a gyenge gyökérképződés miatt nagy a felfagyás veszélye. A fokhagyma magot is érlel, de a fej szétbontásával nyert gerezdeivel a legegyszerűbb a szaporítása. A bontással azonban ne siessünk, mert a szétszedett gerezdek rosszul tárolhatók. A 2-3 grammos gerezdeket a talaj kötöttségétől függően 3–6 centi mélyre ültessük. Érdemes betartani az ültetési mélységet, mert könnyen a felszínre tolják magukat, és könnyen kidőlnek. Ültetés után ezért hengerrel vagy taposással tömörítsük a talajt. Sortávolságnak jól bevált a 28–30 centi, míg tőtávolságnak a 8-10 centi. Egy négyzetméterre 10-12 deka gerezd kell, és ebből 40-50 fokhagyma fejlődhet. Azt is jó tudni, hogy a külső gerezdekből lesznek a legszebb fejek, a belső apró, lapos gerezdeket nem érdemes elültetni, abból csak kicsi fejek fejlődnek. A gerezdeket gombaölő szerrel tanácsos csávázni ültetés előtt.
Környezetbarát növény
A biodinamikus szemlélet szerint a szamóca közé ültetett fokhagyma elűzi a csigákat, egyben védi a penészgombás betegségtől is. A liliomtól és a rózsától pedig távol tartja az egereket. Régen is szívesen használt fűszer volt, de ezenkívül gyógyhatású is. Sokan „mindent gyógyítónak” tartják, de ha nem is, az kétségtelen, hogy gyógyhatással bír, ezt az orvostudomány is igazolta. A rendszeres fogyasztása késlelteti az érelmeszesedést, gátolja a baktériumok és gombák okozta betegségek kialakulását. Bebizonyították, hogy a zsíros ételek fokhagymával vagy annak kivonatával könnyebben emészthetők. Rendkívül érdekes, hogy a fokhagyma kedvező élettani hatása a hőkezeléssel, pl. sütéssel és főzéssel sem szűnik meg.
