Az őszi terménybetakarítással évi munkájának gyümölcsét gyűjti be a gazda, az új gazdasági év beköszöntével, a búzavetés optimális idejének kezdetével pedig reménykedve tekint előre. Az évi eredmények összegezésére bőven van még idő – bár Vajdaság egyes körzeteiben a szélsőséges időjárás: a belvizek, a vihar és a jégverés idő előtt elvégezte a számadást –, most az a legfontosabb, hogy mielőbb biztos helyre kerüljön a termény, meg persze, hogy a gazda mielőbb megkapja az érte járó, az újabb befektetésekhez szükséges pénzt. A jónak mondható terményárak ellenére is óvatosan tervez a földműves, nem esik kísértésbe, hogy pl. a napraforgó jelenleg tonnánkénti 380–400 eurós felvásárlási ára miatt jelentősen növelje majd a vetésterületet (a szerény termés miatt három évvel ezelőtt is ennyit fizettek a fontos olajos növényért, hogy a következő évre megfelezzék az árat), inkább a több lábon állást választja. Ez jellemzi a telecskai termelők gazdálkodását is.
– Az egy holdon termesztett dohány egy része már beszáradt a pajtákban, de még szeptember második felében sem fejeződött be a szüret…
– A jégverés alaposan megtépázta az alj- és az anyaleveleket, de a csapadékos időjárásnak köszönhetően nagyon szépen kifejlődtek a hegylevelek, a minőséggel sincs baj, érdemes volt begyűjteni. Az igaz, hogy sok kézi munkaerőt igényel a dohánytermesztés, de biztos az értékesítés, és a jövedelem sem marad el.
– Sokszor nem is a költséges termelés jelenti a gondot, hanem inkább a termény ára, az értékesítés. Néhány évvel ezelőtt, az átállási időszakot követően, a tanúsítvány megszerzésével ezért fordultunk mi is a biotermelés felé, s fűszerpaprika, kukorica meg szója kerül a vetésszerkezetbe – fűzi hozzá Mészáros Kornélia. A termelésből kizárták a vegyszereket és a műtrágyákat, a szárítást is a természetre, a nap sugaraira bízták. – A kiadós esők ellenére sem jelentkeztek növényi betegségek és kártevők, annál inkább kellett a gyomok ellen védekezni, nem is tudom, hányszor kapáltuk meg a parcellát. Zúzás, majd őrlés után a német piacra kerül a fűszerpaprika. Többen is foglalkozunk biotermeléssel, s most látjuk igazán, hogy csak összefogással érvényesülhetünk a piacon.
– Az eredményes termelés meghatározója a termelési technológia és az agrotechnika, a tudomány vívmányainak alkalmazása…
– A szakmai összejöveteleken, a szakirodalmat lapozgatva nagyon sok értékes információhoz jut a korral haladni kívánó termelő, de itt van a lassan munkaeszközünkké váló számítógép is. Gazdasági helyzetünk nem engedi meg, hogy máról holnapra a legkorszerűbb, drága erőgépeket és kapcsolható eszközöket szerezzük be, de a régi gépekkel is lehet jó munkát végezni – vallja Csikós Dezső.
Amikor pedig az egyre növekvő termelési költségek kerülnek szóba, határozottan állítja: – Ezek úgy is csökkenthetők, hogy ne menjenek a termés kárára. Itt van pl. a műtrágyázás. Találomra, és állítom, hogy szükségtelenül szórjuk évtizedek óta a tápanyagot, pedig a talajelemzés pontosan kimutatja, hogy mely tápanyagokra van szüksége a szántóknak. Élek a lehetőséggel, hogy elvégeztessem az ingyenes talajminta-vizsgálatot, és annak eredménye alapján történjen a tápanyag-visszapótlás. A másik nagyon fontos követelménye az eredményes termelésnek a talajművelés. Évről évre azonos mélységben tárcsázunk vagy szántunk, nem csoda, hogy bekövetkezik a talajtömörödés és jelentkezik az ún. „eketalp”, a vizet, a nedvességet csak nagyon nehezen vagy egyáltalán át nem eresztő talajréteg. Az ilyen művelés is hozzájárult, hogy az idén a bőséges csapadék nem tudott leszivárogni az altalajba, sok körzetben megsemmisítette a vetéseket. Három-négy évenként altalajlazítást végzek, ezt legjobb a búzatarlón megtenni, nincs is gond a talaj nedvesség- meg levegő-háztartásával! S még valami: amikor őseink még lóval művelték a földet, nagy jelentőséget tulajdonítottak a sorközi művelésnek, a többszöri ekekapázással állandóan lazán tartották a felső talajréteget. Gazdaságunkon a vetésszerkezetben a kukorica foglalja el a legnagyobb területet, s bár vegyszerezéssel megoldom a gyomirtást, többször is végzek sorközi művelést.
– Megkezdődött a kukoricatörés, de nem telnek a górék aranyló csövekkel…
– Ez nem a szerény termés következménye, hanem mert évek óta szemes állapotban takarítom be a kukoricát. Kizárólag a jó nedvességleadó középkorai és középkései hibrideket termesztem, 13-14%-os nedvességtartalommal betárolható a termés. Nem panaszkodhatok a hozamra, ami hektáronként 10 tonna körül alakul. Hogy most jó az ára a kukoricának is? De milyen volt tavaly, s ki szavatolja, hogy ilyen lesz jövőre is?
– A jól gépesített gazdaságon bőségesen akad tennivaló. A munkamegosztás?
– Szót ejtettünk a terményárakról, elégedett lehet a növénytermesztő gazda, de ez már nem mondható a hús- meg tejtermelőkre.
– Nem használjuk ki a tejtermelés lehetőségét, mint ahogyan nem használtuk ki a libahizlalás, a libamájtermelés lehetőségét sem – fűzi a gondolatot Makó Erzsébet, és (mivel a faluban a tej fölvásárlását is végzi) mutatja az adatokat: az utóbbi hónapokban 1300-ról mindössze 600 literre apadt a napi tejmennyiség, ami részben a visszafogott takarmányozás, részben pedig a törzsállomány csökkenésének a következménye. – A feldolgozók mostoha viszonyulása miatt bekövetkezett a régen emlegetett tejhiány. Jogosnak tartom a tejtermelők társulásának követelését, hogy 35 dinár körül alakuljon a nyerstej literenkénti ára, de árnöveléssel sem lesz több tej, ehhez nagyobb állomány szükségeltetik. Talán célszerű lenne fölvetni egy kis tejüzem működtetésének gondolatát, hiszen nem is olyan régen egy tájjellegű füstölt sajtot készítettünk itt Telecskán, ami eljutott a horvát tengerparti városokba is, föl lehetne újítani és más tejtermékekkel bővíteni a kínálatot, de pénztelenek a gazdák, nincs erő a beruházásra, meg a szövetkezés sem az erősségünk. A gazdaságpolitika nem kényezteti a mezőgazdaságot, a parasztembert, s ha fenn akarunk maradni, mégis egymásra leszünk utalva…
