A hagymán kívül a torma a másik zöldségnövény, amely akaratlanul is könnyet csalhat a szemünkbe. A gyökerek ugyanis kéntartalmú illóolajat tartalmaznak, ami csípős ízt ad a növényne.
A mustárolajhoz hasonló anyagnak köszönheti a torma, hogy étvágygerjesztő és serkenti a vérkeringést, valamint a veseműködést. Ez utóbbi hatása kifejezetten előnyös a zsíros ételek fogyasztásakor, nem véletlen tehát, hogy régen a disznóvágások idején tették az asztalra az ecetes reszelt tormát. Mostanra a húsvéti sonka mellett maradt meg, szintén zsíroldóként. Ráadásul C-vitaminban is gazdag, és ez ugyancsak fontos a téli hónapokban. A nyáron nagyra nőtt leveleket pedig a savanyúságok készítésekor használták régen, mert a benne levő anyagok kiválóan tartósítanak.
Nálunk szinte kizárólag a gyökerét fogyasztják. Ma már nagy választékban kapható az üzletekben az ízesített tormakrém. A frissen reszelt gyökerek zamata azonban mindegyiket felülmúlja. Az otthoni elkészítésekor számolni kell azzal, hogy „megkönnyezzük”. A megpróbáltatásokat enyhíti, ha reszelés előtt hideg vízbe áztatjuk vagy hűtőbe tesszük a gyökereket.
A torma szinte egész Európában előfordul vadon, nálunk is a legtöbb veteményesben megtalálható. Évelő, télálló növény, így többnyire elegendő csak egyszer ültetni, mert a rendszeres szedéssel is mindig marad annyi gyökér a talajban, amiből a következő tavasszal kihajt. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a 3 évesnél idősebb gyökerek már veszítenek ízükből, „erejükből”. Célszerű 3-4 évenként megújítani a töveket. Az időnkénti megújítás azért is előnyös, mert azzal megakadályozhatjuk, hogy túlságosan elburjánzonak a tövek. A torma egyéves vetésforgóban is termeszthető – nagyüzemi termesztésben így nevelik –, de ilyenkor körültekintően fel kell szedni a gyökérmaradványokat, mert gyomosít.
Ősszel és tavasszal is lehet telepíteni. A tavasziból ősszel szedhető, az ősziből pedig már tavasszal.
Évelőként nevelve legjobb kerítés, kút vagy komposzttelep mellé ültetni, ahol nem zavarja az évközi munkákat. Szereti a vizes környezetet, ezért valaha tengeri reteknek és orratekerő tormának is nevezték.
Mélyen lazított, nem túl kötött talajban fejlődnek a legszebb gyökerek, ezért az ültetés előtt jó mélyen ássuk fel az ágyást. A 20-30 centis dugványokat olyan mélyen állítsuk a földbe, hogy csak 4-5 centi maradjon a felszínen. A kiálló rész felé húzzunk bakhátat, így könnyebb lesz a szedés. Az igazán jó torma a bakháton terem. A töveket körülbelül fél méterre ültessük egymástól, hogy legyen elegendő helyük a lomb és a gyökerek kifejlesztésére.
A párás, nyirkos területet szereti a torma, a száraz talajon a gyökerek fásodnak, és kellemetlenül csípősek lesznek. Fénykedvelő, de árnyékban sem senyved. Igénytelen, ám a bőséges vizet meghálálja. Talajban sem válogatós.
A gyökerek a talajban télállóak. A levelek is csak mínusz 4 foknál hidegebb időben fagynak el. A hideget és a meleget egyaránt jól tűri. Nyáron még a szárazságban is nagy lombot nevel, mert gyökere mélyre hatol, és onnan elegendő nedvességet húz fel.
A több évig azonos helyen hagyott tövekről bármikor szedhetünk gyökereket, az egyévesekről pedig október–november a betakarítás ideje. Nedves homokban egész télen eltarthatók pincében: a tárolás alatt se száradjon ki, mert különben nehéz reszelni, és csípősebb is. A tavaszi ültetéshez most előkészített ceruzavastagságú talp- vagy oldalgyökereket is homokban vagy tőzegben kell tárolni. A 4-5 centi átmérőjű gyökerek a legértékesebbek.
