Új gazdasági év kezdődött, s a növénytermelő gazda, bár be sem fejeződött az előző termelési ciklus, a vetésterv készítésekor fölveti a kérdést: megmaradnak-e hosszabb távon a (most) nyereséget szavatoló terményárak, netán aratáskor vagy az őszi betakarításkor érheti meglepetés, így inkább az esetenként állattenyésztéssel kiegészített változatos vetésszerkezet jelenti számára a biztonságot.
– Az előrelépéshez pénzre van szükség, amiből pedig egyre kevesebb van. Adorján, némi társadalmi támogatással a helybeli emberek összefogásával fejlődött, ehhez pedig a helyi járulék szolgált alapul. A helyi közösség működtetéséhez is kevés lenne már ez az összeg, nem az ütemes fejlesztéshez, így csak a pályázatokon nyert pénzzel tehetjük otthonosabbá településünket – vallja Borsos Csaba, a helyi közösség elnöke, és azt is elmondja, hogy egyre kevesebb az ingázó, a pl. Kanizsán dolgozó, így a mezőgazdaság valamely ágazata jelenti a lakosság számára az egyedüli munkahelyet és a jövedelem forrását. Borsos Csaba jól ismeri agráriumunkat, ezen belül is az üveglábakon álló állattenyésztést, hiszen állatfelvásárló és -forgalmazó céget működtet, maga is termel, így, akárcsak az állattenyésztő gazdák, ő sem mentesül a piac szeszélyétől.
– Sertésközpontú állattenyésztésünk a legbizonytalanabb ágazat, itt a legkifejezettebb a hullámzás. Annak ellenére, hogy napjainkban is 120–140 dinár között alakul a hízott sertés kilogrammonkénti ára, hullámvölgy felé tart az ágazat. Látszólagos túltermelés jelentkezett, de csak azért, mert megcsappant a kereslet a tőkehús meg a hústermékek iránt, ami kihat a vágóállat értékére. Mint ismeretes, sertéstenyésztésünk a kistermelőkre alapozódik, s hiába folyamatos a farmokon a termelés, ha az 1-2 kocát tartó gazda nem talál számítást a hizlalásban, ha kevesebb munkával is, biztos nyereséget szavatol a kukorica, a napraforgó vagy a búza, mint történik az napjainkban, hátat fordít az állattenyésztésnek. Nem emlékszem, hogy megtörtént volna az utóbbi évtizedben, ami napjainkban, hogy betakarításkor az újkukorica ára is 20 dinár körül alakuljon! Hiába fizetünk 120-130 dinárt a hízott sertésért, az alaptakarmány árának vetületében már ez is az önköltségi ár alá szorult, s talán a 170-180 dináros értékesítési ár szavatolná, hogy a kistermelő is kitartson az állattenyésztés mellett.
– Bár céget vezet, gazdag állatállománnyal is dicsekedhet…
– Szép területen gazdálkodom is, így egyesítem a növénytermesztést az állattenyésztéssel. Most lehet, hogy extra nyereség van a növénytermesztésben, s ez csökkenti a hús- vagy tejtermelés iránti érdeklődést, de hosszabb távon megbosszulja magát az egyoldalú gazdálkodás, hiszen egyre kevesebb szerves trágya kerül vissza a szántókra, csak műtrágyázással nem pótoljuk a mikroelemeket, az ásványi anyagokat. Bár a sertés és vágómarha-felvásárlásban jegyzem a legjobb eredményeket, a juhokat kedvelem leginkább, több mint 200 birkát számlál a nyáj, s egyaránt megtalálható benne az őshonos cigája, a merinó és a vittenbergi fajta is. Adorján határában nincs legelő, így a zárt tartásra kényszerülök. A juhtenyésztés mindig nyereséges ágazata volt az állattenyésztésnek, kár, hogy nem használjuk ki a bánáti legelőket, de még a szomszédságban, az Oromhegyes környékén elterülő pusztát sem – mondja Borsos Csaba.
– Jómagam is azt vallom, hogy a növénytermesztésnek, bármilyenek is legyenek az árviszonyok, minden időben együtt kell járnia az állattenyésztéssel. Bikahizlalással foglalkozom, s most is 40 növendékállatot tartok, bár az 1,5 euró körüli felvásárlási ár nem valami kecsegtető – veszi át a szót Bábinszki Zoltán, akinek egyre sokasodik a munkája, hiszen nemcsak a gazdag állatállományt kell ellátni naponta, hanem a határban is sok a tennivaló. – Elfogadható most valamennyi termény ára, mégis azt mondom, hogy a vetésszerkezetet nem a terményárnak, hanem az agronómiai szempontnak kell alakítania. Érdemes lesz monokultúrában napraforgót termeszteni, ha a szádor vagy a phomopsys vámolja meg a termést, vagy a kukorica esetében a kukoricabogár teszi tönkre a növényzetet, a búzánál meg a futrinkával és a növényi betegségek sokaságával kell viaskodnunk? Hiába lesz jó ára egy-egy terménynek, ha nem tudunk mit fölkínálni a piacnak. A búza, kukorica, napraforgó meg a fűszerpaprika termesztése köt le.
Holdanként 80-100 napszámra van szükség, mire a teherkocsira kerül a fűszerpaprika
– Ezekben a napokban még a fűszerpaprika-szüret áll a gyújtópontban…
– A kedvezőtlen időjárás, ami a vetéstől kezdve kíséri munkánkat, késleltette a szüret kezdetét, elmaradtak a termésérlelőnek mondott meleg napok, s eléggé szűkös az első szedés, a legminőségesebb vörös bogyók begyűjtése. Napfény híján lassan pirosodik a termés, a kiadós esők következtében a nedvességtartalom is magas, amit nem szeretnek a feldolgozók, mert, bár utóérlelésre kerül a paprika, nehezen lehet szárítani. Tíz holdon termesztek paprikát, s ha kedvez az időjárás, a három szedéssel, az első fagyokig, több mint 10 tonnás hozamra számítok.
– Vajdaságban évről évre növekszik a fűszerpaprika vetésterülete, s a jó minőségű termés egy része külföldre kerül. A jövedelmezőségre sem volt eddig panasz…
– A termelésben mindig a nyereség a hajtóerő. Most sem a jövedelemmel van gond, hanem az árviszonyokkal. A feldolgozók 25 dinárt fizetnek az első osztályú paprika kilogrammjáért, a kukorica ára meg 20 dinár körül alakult, bár most némileg visszaesett! Vessük csak össze a termelési költségeket, a kézi munkaerőt, s könnyen kiszámíthatjuk, mennyi nyeresége marad a paprikatermelőnek és mennyi a kukoricatermelőnek. Míg a kukoricatermelés teljesen gépesített, egy hold fűszerpaprika 80-100 napszámot igényel! Fogytán a munkaerő, itt Adorjánban meg is csappant a vetésterület. Valamikor szinte minden gazdaságon vetettek fél vagy egy hold paprikát meg palántáztak ugyanennyi dohányt, s megvolt a családnak a munka, de a jövedelem is.
– A bogyók begyűjtése, a szedés igényli a legtöbb munkát, bár a géppel történő szedéssel is próbálkoznak…
– Tavaly a mintaparcellákon géppel takarítottuk be a paprikát, de visszatértünk a kézi szedéshez. Ugyanis a paprikakombájn nem válogat, egyaránt leszüreteli az érett, vörös bogyót, a kormosat és a haragos zöldet is, így a válogatáshoz újra csak kézi munkaerőre van szükség. Ha egyenletesen, minden tőkén azonos időben érne be a paprika, lenne értelme a gépi szedésnek. Valamikor étrelezték, érésgyorsítóval permetezték az ültetvényt, így egy időben ért be a termés, de a szert kivonták a forgalomból, így csak a napsütésre támaszkodhat a gazda.
– Mennyire igényes a fűszerpaprika, milyen termelési technológiát alkalmaz?
– Mint minden haszonnövény, a tápanyagban gazdag, gyommentes parcellát szereti a paprika is. Nagyon fontos az elővetemény, ami rendszerint kalászos gabona, de a kukorica is megfelelőnek bizonyult. Sokan palántázással termesztik a fűszerpaprikát, így előbbre hozható a szüret kezdete, de a palántanevelés is munkaerőt és befektetést igényel. Kizárólag helyrevetéssel termeljük a horgosi nemesítésű édes fajtákat, bár próbálkoztunk magyarországival is. Mint említettem, a paprika szereti a tápanyagban gazdag termőföldet. Mivel bikahizlalással is foglalkozunk, alapműtrágyát nem jutattok a talajba, de holdanként legalább 30-40 tonna istállótrágyával biztosítom a szükséges tápanyag nagy részét. A magas nitrogéntartalmú műtrágya egy részét vetés előtt beledolgozom a talajba, ez hozzájárul az erőteljes fejlődéshez és a gyökérképződéshez, a másik részt pedig a már kikelt növényzetre adagolom. Szükség szerint lombtrágyázással jut tápanyaghoz a növény. Vízigényes a paprika, minden évben többször is kell öntözni, de az idén nem kellett bekapcsolni az öntözőberendezéseket, így némileg csökkent a termelési költség. A fűszerpaprika a munkától nem félő gazdák haszonnövénye, s bár megnövekedtek a költségek, a felvásárlási ár pedig csökkent, nyereséggel zárjuk az évet – mondja magabiztosan Bábinszki Zoltán.
