A szelídgesztenye – Castanea sativa, Fagaceae család honosságával és későbbi elterjesztésével kapcsolatban némileg egymástól eltérő szakirodalmi adatok is léteznek. Megbízható források szerint Dél-Európában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában élő, a Kárpát-medencében is őshonos, a 20–25 m magasságot is elérő, 200–300 évig elélő, repedezett kérgű fa. Az információk tömkelege valószínűsíti, hogy Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik.
Azonkívül, hogy díszfa – erdőállományokba, parkokba csoportosan, és elsősorban tarka levelű fajtáit szoliterként is ültetik –, ehető termése miatt elterjedtek gyümölcsnek termesztett fajtái is. (Ne tévesszük össze a vadgesztenyével vagy bokrétafával – Aesculus hippocastanum.) Tagolatlan levelei fogazottak, porzós virágai barkákban, termős virágai pedig kevert barkában találhatók. Egylaki, elsősorban rovarporozta növény. Idegen beporzású, ezért termékenyülési viszonyai állományban sokkal hatékonyabbak. Termése sötétbarna színű makk, melyet tűszerű tüskékkel sűrűn borított kupacs vesz körül. Káliumban gazdag, mészmentes, üde talajt igényel. Meleg- és fénykedvelő, de a nedves klímájú (évi 700 mm körüli csapadék) és magas páratartalmú élőhelyeken fejlődik optimálisan.
Szaporítása érés utáni magvetéssel történik – ősszel. Az októberben érő és a földön megszáradt magot begyűjthetjük. A vetésig 5–7 °C-on, nedvesen kell tárolni – a túlmelegedés megakadályozása érdekében gyakran forgassuk át. Ennél biztonságosabb a szabadban történő tárolás. A magréteget árnyékos helyen, 5–10 cm vastagon elterítve szalmával, kukoricaszár-kévékkel vagy lombbal takarjuk. Óvni kell a kiszáradástól és a rágcsálóktól. Még ősszel, 4-5 cm mély barázdákba vetünk, és a sorokon 10-15 cm magas bakhátakat alakítunk ki. Kora tavasszal a bakhátakat lebontjuk, hogy a magvak felett 4-5 cm takaróföld maradjon. A magvetést csalétek kihelyezésével védjük a rágcsálóktól és a madaraktól. A szelídgesztenye gyümölcstermő fajtáit oltással szaporítjuk, ami történhet üvegházi párosítással vagy kecskelábékezéssel. Az oltás végezhető rügyfakadás idején szabadföldön, 3–5 cm átmérőjű, a talaj felett 5 cm-re visszavágott alanyra is. Faiskolai nevelésével csak azokban a régiókban lehet eredményesen foglalkozni, ahol erőteljes, egészséges termő fák léteznek, mert éghajlati és talajigénye meglehetősen speciális.
A szelídgesztenye a számára kedvező termőhelyen gyorsan nő. Fejlődésének metszéssel történő szabályozását minimalizáljuk. Az átültetést rosszul tűri, 8-10 cm-es törzskörméret esetén földlabdával átiskolázható vagy állandó helyre ültethető. (A bükkfélék családjába tartozó nemzetségek fajai a gyökérzónájukban élő szimbionta mikroorganizmusok miatt csak földlabdával ültethetők át eredményesen.) A magról kelt növények csak 12–15, míg az oltványok 5–8 éves korukban fordulnak termőre.
Léteznek hagyományos gesztenyeünnepek. Magyarországon októberben, Madeira szigetén október-november fordulóján Currel des Freiras faluban, Erdélyben pedig Nagybányán tartanak gesztenyeünnepet.
A szelídgesztenye termésének felhasználási lehetőségeire számos recept létezik. Maghéját levágva, nyílt tűzön pirítják, megtisztítva kandírozzák, főzés után készítenek belőle pürét, amivel süteményeket, mártásokat ízesítenek. A tejszínhabbal tálalt gesztenyepüré és gesztenyetorta kiváló csemege. További lehetőségek: gesztenyés gyöngytyúkleves, fűszeres minitortilla, gesztenyés töltött karaj, pikáns szűzpecsenye gesztenyével, nyúlgerinc gesztenyével, gesztenyegolyók, fiatalító saláta, gesztenyetorta, gesztenyével töltött pulyka, gesztenyepuding, gesztenyés omlett, gesztenye cukorszirupban stb.
A szabványos szelídgesztenye-csemeték jelzése: PF FL = parkfa, földlabdás, DL 1xi, 2xi stb. = drótlabdás, egyszer iskolázott, kétszer iskolázott stb.
A csemeték beszerzési lehetőségeiről tájékozódhatunk pl. a nálunk havonta megjelenő Dobro jutro lap hirdetéseiben, vagy Magyarországon, Szombathelyen.
