A különféle, körmönfont megfogalmazású rendeletek megírása helyett inkább cselekedni kellene és valós jogkörökkel fölruházva cselekvőképessé kellene tenni a monopóliumellenes bizottságot. Vagy kirakatszervnek hozták létre évekkel ezelőtt?
A köztársasági költségvetés átütemezéséről szóló múlt heti hírekben hallani is lehetett valamit arról, hogy mit kíván tenni a kormány. Valószínűleg a tejtermelői ágazat támogatására is jut majd valamennyi a többletforrásokból – derült ki Mirko Cvetković kormányfő nyilatkozatából
A szerb kormány eltökélt harcot folytat a gazdasági életet fojtogató monopolisztikus viszonyok és a titkos megegyezéssel konszernbe tömörülő földolgozók ellen. Erről szeretnének meggyőzni bennünket a hangzatos miniszteri kijelentések. A valóság azonban mintha éppen ennek az ellenkezőjéről tanúskodna. Ki engedte meg például, hogy a tejgyárak magánosításakor egyetlen vállalat kezében összpontosuljon a szerbiai tejföldolgozó kapacitás több mint fele? Ez is a kormányszervek döntése volt.
Hasonló a helyzet a műtrágyapiacon is, ahol az agrártárca, Saša Dragin miniszterségétől fogva, életbe lépő gyakorlata alapján évek óta mindösszesen két haszonélvezője van az állami műtrágya-támogatásnak: a Victoria Group keretébe tartozó palánkai Fertil és a pancsovai műtrágyagyár. Olyan föltételekkel írták ki ugyanis a versenypályázatot, amit a kisebb műtrágyagyártóknak és forgalmazóknak lehetetlen volt teljesíteni.
Saját téves lépése következményeivel szembesült a nyáron jelentkező és mai napig tartó tejhiány kapcsán a szerb állam, s az erre adott válasz, a kommunista idők tervgazdálkodását idéző, nemrégiben meghozott rendelet aligha jelent megoldást. Állami parancsszóval, hogy a földolgozott nyerstejnek legalább 40 százaléka friss és tartósított tejként kerüljön forgalomba, nem lehet orvosolni egy ilyen összetett, hosszú évek elhibázott mezőgazdasági politikája miatt létrejött helyzetet.
Egyesek azt is vitatják, hogy valódi tejhiány áll a tejválság mögött, de ha valóban fennáll ennek a ténye, amint azt a fölvásárlók és a termelők egybehangzóan állítják, akkor teljesen egyértelmű, hogy hosszú távú megoldást – a monopolisztikus viszonyok megszüntetésén túl – csakis az jelenthet, ha célzatos támogatáspolitikával új életet lehelnek a tejtermelői ágazatba. Ez jelenleg elképzelhetetlen az állam hathatós közreműködése nélkül.
A köztársasági költségvetés átütemezéséről szóló múlt heti hírekben hallani is lehetett valamit arról, hogy mit kíván tenni a kormány. Valószínűleg a tejtermelői ágazat támogatására is jut majd valamennyi a többletforrásokból – derült ki Mirko Cvetković kormányfő nyilatkozatából. Érdemes odafigyelni a megfogalmazás módjának a változására. Szeptemberben még ez állítás volt Saša Dragin mezőgazdasági miniszter szájából, aki arra hivatkozott, hogy megegyezett a kormányfővel. Ma már csak egy feltételes módban elhangzó, lehetőségként számba vehető kijelentés. Ezek után joggal vetődhet föl bennünk a kérdés, hogy marad-e belőle valami, mire megszületik a végleges döntés a költségvetés módosításáról.
Ha lesz is valami a támogatásból, annak csak mellékesen lesznek haszonélvezői a kistermelők. Pedig a jelenlegi viszonyok között ők jelentenék a megoldás kulcsát. Gyorsan orvosolni a kialakult helyzetet a kisebb tejtermelő gazdaságok megsegítésével lehetne, hiszen köztudott, hogy ők képesek a leggyorsabban alkalmazkodni.
Ennek sajnos az ellenkezője is igaz. Ők a legsérülékenyebbek, akiket a legkönnyebb tönkretenni. Végleges csapás lesz sok hazai kistermelőnek, ha a kormány engedve a tejgyárak nyomásának az intervenciós tejbehozatal mellett döntve próbál véget vetni a tejhiánynak.
