A tetanusz (tetanus) vagy farkasgörcs, dermedés, szarvasgörcs sebfertőzéses betegség, amelyet a Clostridium tetani nevű anaerob (oxigén nélkül fejlődő) spórás baktérium idéz elő. A bántalom fertőző jellegű, de nem ragályos. Ez azt jelenti, hogy a beteg állatról vagy emberről a kór érintkezés útján nem terjed tovább az egészségesekre.
Tetanuszban a háziállatokon (pl.: ló, sertés, juh, kutya stb.) és a vadon élő kérődzőkön kívül az ember is megbetegedhet.
A kórokozók jelen vannak az ember és az állatok bélcsatornájában, és nagymértékben elszaporodnak. Amikor a bélsárral a külvilágba kerülnek, kifejődnek a spórák (csírák), amelyek nagyon sokáig élet és fertőzőképesek maradnak. A tetanuszbaktériumok vagy spórák a trágyázott talajban 40–50 százalékos gyakorisággal mutathatók ki. Ez az oka annak, hogy a földműveléssel foglalkozó lakosság körében a közelmúltig foglalkozási betegségnek számított, és különösen gyakori volt a mezítláb járó gyerekek között.
A kórokozó vagy annak a spórája valamilyen külső vagy belső (pl.: emésztőszervek, szülőutak) sérülésén, seben keresztül kerül a szervezetbe. A földdel, porral, szövetdarabokkal, szálkával vagy más idegen tárggyal a sebbe jutott mikroorganizmusok gyorsan elszaporodnak, különösen ha gennykeltő baktériumokkal társulnak, és ezek oxigénhiányos környezetet teremtenek nekik.
Az izomgörcsökben megnyilvánuló betegség úgy fejlődik ki, hogy a szaporodó kórokozók toxinja (tetanospazmin) a mozgató idegsejteket támadja meg, és fokozottan ingerlékennyé teszi őket.
Ez a nagyon erős méreg a sérülés helyén nem okoz elváltozást, de az idegpályák mentén a központi idegrendszerbe jut, és azt károsítja.
A sertések leggyakrabban az ivartalanításkor (herélés) és nehéz ellés alkalmával fertőződnek tetanuszbaktériumokkal.
A lappangási idő 4–20 nap, vagy még ennél is több, átlagosan 1-2 hét. A lappangási idő után fokozatosan kifejlődik a rágóizmok merevgörcse. A beteg sertés nem tudja rendesen kinyitni a száját, és csak nehezen szürcsöli a moslékot. Később kifejlődik a szájzár (trismus), ebben az állapotban már képtelen kinyitni a száját. A merevgörcs lassabban vagy gyorsabban továbbterjed a fej, nyak és a test többi izmaira. A beteg állat mereven áll. Az állása a fűrészbak állására emlékezet, a füle és a farka is meredten áll. Túlérzékeny a fényre, hangra, érintésre, a legcsekélyebb ingerre is fokozott görcskészséggel reagál, ezért sötét, hűvös helyen kell tartani. A rohamok alkalmával, különösen a légzőizmok görcsei miatt, nagyon nehezített a légzés. A szívizom is károsodik, működése szabálytalanná válik. Végül az elgyötört állat az oldalára dől, és ebben a helyzetben éri el a fulladásos halál. A hulla lábai mereven hátrahúzott helyzetben vannak.
Általában véve a tetanusz kórjóslata kedvezőtlen, a beteg állatok nagy része a gyógyítás ellenére is elhullik.
A túl heveny formájú betegség csak néhány napig tart, és a merevgörcs a test összes izmain gyorsan kifejlődik, gyógyítása kilátástalan.
A heveny forma kialakulására kb. egy hét szükséges, kórjóslata bizonytalan.
A félheveny lefolyású betegség 2-3 hét alatt fejlődik ki. Ez esetben már jobbak a gyógyítás esélyei.
Általában a tetanuszban megbetegedett sertések 75%-a elhullik.
A kényszervágott állatok izmai elfajultak, szürkés vagy sárgás színűek. Az izmok közötti kötőszövet sávosan beivódott. A szívizom zsírosan elfajult, és az állatok elvérzése hiányos.
A főzőpróba alkalmával émelyítő, édeskés szag észlelhető.
Maga a húsban levő tetanotoxin az ember egészségét nem veszélyezteti, mert az a gyomor emésztőnedveinek a hatására fölbomlik, és föl sem szívódik.
A felsoroltak miatt azonban a tetanuszban megbetegedett állat húsa emberi fogyasztásra alkalmatlan!
A beteg állatok gyógyítása az esetek többségében reménytelen, ezért a leghatásosabb védekezés a megelőzés:
• A sebészeti beavatkozásnál ügyelni kell a műszerek, a kéz tisztaságára, és arra, hogy a seb se szennyeződjön.
• A sebet állandó felügyelet alatt kell tartani, nem szabad megengedni, hogy elgennyesedjen.
• Azon a vidéken, ahol gyakori a tetanusz, a sérülések és a sebészeti beavatkozások alkalmával tanácsos tetanusz-antitoxint tartalmazó vérsavót alkalmazni.
• A penicillin a már meglevő toxinra nem hat, de megöli a kórokozókat, és így gátolja a további toxinképződést.
A sertéseknél a megbetegedések száma a minimumra csökkenthető, ha az elletést és az ivartalanítást az állatorvos felügyelete alatt végzik.
