A statisztikai adatok szerint, habár nem teljesen megbízhatóak, mert több forrásból más-más számok láttak napvilágot, jelenleg az országban 500 000 tonna kenyérgabona-felesleg van. Ezt a mennyiséget legrövidebb időn belül exportálni kellene. Először is azért, mert az állam pénzhez jutna, amiből azután az aratás után az Árutartalékok Igazgatósága búzát vásárolhatna, minek következtében növekedne a kereslet.
Kinek lehetne kiszállítani az említett körülbelül fél millió tonna többletet? A potenciális vevők Macedónia, egyes mediterrán országok és a közel-keleti importőrök, ahol mindig is jól fizettek a vajdasági, azaz az egykori Jugoszlávia termékeiért. Olyan számítások is vannak, hogy sürgősen exportálni kellene mintegy 100 000 tonna kukoricát is, s a bevételt ugyancsak az aratás után búzafelvásárlásra kellene fordítani, amivel az árutartalékok összesen 200 000 tonna búzát vehetnének meg a piacon. A gabonapiac ennek eredményeként felélénkülne, az árak viszont a legrosszabb esetben is, többé-kevésbé maradnának legalább a mostani szinten. A baj akkor jelentkezhet, ha egy átlagos évi termés esetén 2 millió tonna búza teremne (1,2–1,3 millió tonna a hazai szükséglet), azaz további 700 000 tonna felesleg jelentkezne, s a mostani félmillióval az már 1,2 millió tonnát tenne ki.
Hiába állították sokan az elmúlt évek folyamán, hogy az államnak semmilyen szerepe sincs az értékesítés szférájában. De még mennyire, hogy van. S ez újabban is beigazolódik. Hat évvel ezelőtt ugyanis megszakították a kiviteli támogatásokat, ami miatt az exportőrök érdektelenséget mutattak a kivitel iránt, most viszont már hivatalos helyekről is követelik, hogy az exporttámogatásokat az állam állítsa vissza.
A napokban több helyről olyan jóslatokat lehetett hallani, hogy az újbúza kilogrammonként 8–9 dinárba fog kerülni közvetlenül az aratás után. Csak, ha lesz vevő rá. A malmok ugyanis taktizálnak. Óvatosak, mert tavaly megsütötték magukat, kilónként 16 dinárt fizettek a búzáért, a későbbi hónapok folyamán pedig a gabona ára jócskán csökkent, tehát veszítettek, s a lisztet nagyjából a búza felvásárlási árának megfelelő szinten tudták eladni. A malomipar most arra próbálják felkészíteni a nyilvánosságot, a termelőket, hogy van elegendő alapanyaguk, ami konkrétan azt jelenti, hogy már most bejelentették: megtörténhet, a termelőktől egyáltalán nem vásárolnak fel búzát.
Újra tehát meg kell állapítani azt, amit az írásunk elején mondtunk el, lehet, hogy jól jártak azok, akik leadósították magukat, hiszen ha az AN típusú fejtrágya kilogrammjáért 2,5 kilogramm búzát kell visszaadni, akkor jó üzlet volt a cserekereskedelem.
