A nagyközönség előtt szombaton nyitotta meg kapuit a 76. Újvidéki Nemzetközi Mezőgazdasági Vásár. A május 16-ig látogatható rendezvényen mintegy 1600 kiállító vesz részt.
Amikor külföldön valaki be akarja mutatni az Újvidéki Vásárt, akkor a következőket mondja róla: Közép- és Délkelet-Európa legnagyobb és legrangosabb mezőgazdasági-élelmiszeripari rendezvényének különös jelentőséget biztosít Szerbia CEFTA tagsága, amely több mint 30 millió fogyasztót felölelő piacot jelent, valamint Szerbián keresztül közvetve, a szerb–orosz szabadkereskedelmi egyezménynek köszönhetően, újabb nagyszámú fogyasztót felölelő piac is elérhetőbbé válik. Ennek az állításnak úgy látszik van súlya, hiszen a külföldi kiállítók száma igen magas. A bemutatkozásra pedig minden alkalmat ki kell használni, még akkor is, ha gazdasági válság van.
Az elmúlt évek során sokszor lehetett hallani, hogy elmúlt már az effajta kiállítások ideje. Azok az újságírók azonban, akik rendszeresen látogatják a mezőgazdasági kiállítást, azt tapasztalhatják, hogy az újvidéki vásár évről évre sikeresen szervezi a térség legjelentősebb rendezvényét, hiszen mindenki, aki valamit jelent a mezőgépgyártásban, jelen akar lenni. Egyfajta presztizskérdés ez, másrészt pedig vetélkedés is a kiállítók között, ki rendezi be szebben a standját, ki csalogatja oda a látogatókat ötletes tartalmakkal, apró ajándékokkal. Még az sem jelent akadályt a cégek számára, hogy 15 000–20 000 eurót kell legombolniuk a vásárnak az egyhetes bemutatkozásért.
Többféle magyarázata lehet annak, hogy az emberek évről évre eljönnek, még akkor is, ha a belépőjegy méregdrága. Az egyéni belépő 550 dinár, a 15 főnél több tagot számláló csoportok részére 440 dinár, akárcsak az általános és középiskolások és az egyetemisták szervezett látogatására vásárolt is. A gyermekeknek 12 éves korig és a nyugdíjasoknak 250 dinár. Sok ami sok! Különösen akkor, ha valaki családosan jön, akkor bizony már komoly tétel a jegy és a napi egyéb költségekre kiadott pénz.
De vajon megéri-e? Ha valaki csak szemet gyönyörködtetni akar, akkor nem. Mert a vásáron az elmúlt években nem sok újítást tapasztalhattunk. Kivéve természetesen az új Master központot, melynek alapvető rendeltetése a külföldi befektetők idecsalogatása. Évek óta ugyanis tartanak a találgatások, mi lesz az újvidéki vásár sorsa. Eladják, vagy pedig marad az állam, azaz az önkormányzat tulajdonában. Eddig már többféle változat látott napvilágot, s ahogy változtak a politikai garnitúrák, úgy változott a stratégia is. Minek eladni valamit, ami jól működik és ami profitot hoz, tették fel a kérdést sokan.
A vásár az a hely, ahol az emberek találkoznak. Ez volt a markertingszlogenje az újvidéki vásárnak. Valójában ebben az állításban rejlik a rendezvény sikerességének titka is. Nem pedig abban, hogy a bemutatásra kerülő gépeket sebtében odaparkolják a kiállítók, vagy az, hogy évről évre egymásra hasonlítanak a jószágbemutatók. Azok számára pedig, akik vásárolni akarnak, kitűnő alkalom a kiállítás, hisz tudjuk, az eladók, azaz kiállítók 5–10 százalékos vásári árengedményt is jóváhagynak a rendezvény ideje alatt.
