Az NS rana 5-ös lassan kivonul a termelésből és várhatóan két-három év múlva az Európa 90-es búzafajta is. Továbbra is a legnagyobb hozamokkal a Pobeda és Renesansa, valamint a Dragana és Simonida fajták dicsekedhetnek. Denčić professzor külön kiemelt két új fajtát, az NS 40S és az Arija nevűt, melyeknek nagyobb területeken való termesztése még nem indult be. A tritikálé fajtáknál az Odisej nevű, a durumbúzáknál a Durumko, Dolap és NS-Dur, a kekszgyártásban használatos Bambi, míg az árpánál az NS 525-ös és Amazon 565-ös a menő
Az újvidéki magnemesítők hagyományosan az aratás előtti napokban szoktak ünnepelni. Pontosabban a kalászosok nemesítésével foglalkozó osztály szakemberei. A rendezvényt az idén is megtartották a Római sáncokon lévő mintaparcellákon, ahol a termelők, üzleti partnerek nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tudnivalókat is hallottak, elsajátítottak.
Az esemény még egy szempontból nagyon fontos. A szakemberek ugyanis az aratás küszöbén adják meg a várható hozamokra vonatkozó meglátásaikat, s egy-egy gondolat elhangzik arról is, hogy mennyibe kellene hogy kerüljön az újbúza. A magnemesítők nem szívesen bocsátkoznak előrejelzésekbe, mert az elmúlt évek során többször megsütötték magukat, amikor a felvásárlási árral kapcsolatban kellett nyilatkozniuk újságírói vagy termelői kérdésre. Ezért az idén sem mondtak a felvásárlási árral kapcsolatban semmit sem.
Mégis akadt egy ember, aki úgy látta, hogy tisztsége ebben a kérdésben megszólalni. Ez nem más, mint Saša Dragin mezőgazdasági miniszter volt, aki felhívta a malmok, felvásárlók figyelmét. A miniszter képletesen beszélt:
– A búza felvásárlási árának megszabásakor olyan számot határozzanak meg, amely nagyobb annál a számnál, amely mind a két kéz tíz ujjánál több.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a miniszter a kilogrammonkénti 10 dinárnál nagyobb felvásárlási árat szorgalmazza. Egyelőre még nem tudni, hogy ez csak jelképes gesztus volt-e, mint ahogyan az elmúlt években történt, vagy a minisztérium gyakorlati lépéseket is foganatosít majd a felvásárlás terén. Például azt, hogy utasítást ad a köztársasági, illetve tartományi árutartalékoknak a termés felvásárlására. Becslések szerint 150–200 ezer tonna felvásárlását kellene az államnak nyélbe ütni, hogy a búza ára az aratáskor sem legyen megalázóan alacsony. Tovább gombolyítva a fonalat ez azt jelentené, hogy az állam hitelek, valamint az államkasszából elkülönített pénz révén serkentené a felvásárlást, emiatt megnövekedne a kenyérgabona iránti kereslet, és persze az ár is magasabb volna. Így nem történhetne meg, hogy aratáskor körülbelül 9 dináros ár kerekedjen ki, hogy azután néhány hónap múlva a búzáért már 14–15 dinárt fizessenek a kereskedők. Vagy még ennél is többet.
De térjünk vissza az eseményhez. Dr. Petar Sekulić, az intézet vezérigazgatója a megnyitóbeszédében röviden csak annyit mondott, hogy a magnemesítők gondolnak a termelőkre és saját magukra is. Arról is beszélt, hogy az újvidéki magnemesítők a folyamatos tudományos munkára fektetnek nagy hangsúlyt.
Az igazgatónál jóval többet mondott dr. Srbislav Denčić búzanemesítő, aki elárulta, hogy az intézet 30 millió eurót fektetett be legkorszerűbb felszerelésekbe, melyek lehetővé teszik a világszínvonal kísérését ezen a területen. Denčić akadémikus beszélt arról is, hogy milyen volt az időjárás és általában a termelés feltételei a kalászosok szempontjából. Hangsúlyozta, a búzát tavaly a termelők 80–85 százaléka optimális időszakban vetette el. Hiányosságként emelte ki, hogy elmaradt az alaptrágyázás és közvetlenül a vetés utáni hengerelés, melynek jelentőségét a termelők közül sokan nem fogják fel. A tél nagyon kedvezőtlen volt, mint mondotta, kevés volt a csapadék, azaz a hó, és a száraz fagy igen ártott a kalászosoknak. Tovább folytatta a gondolatát: a tavasz is rosszul befolyásolta a növények fejlődését, hiszen szárazság volt, Újvidék környékén négyzetméterenként mindössze 2 milliméter eső esett, ami egyenlő a nullával. A termelőket és magnemesítőket is nagyon elgondolkodtatta a májusi kánikula, valamint a fokozott légmozgás. Hiszen a talaj nagyon kiszáradt, voltak helyek, ahol 50 centiméteres mélységig kiszáradt a talaj, mondta Denčić. Összegezve: vannak búzák, amelyek jól néznek ki, de régiókként nagyon eltérnek a vetések. Szerémségben például kitűnőek a parcellák, míg Észak-Vajdaságban silányak.
Denčić professzor beszélt az új búza- és árpafajtákról is:
– Az NS rana 5-ös lassan kivonul a termelésből és várhatóan két-három év múlva az Európa 90-es búzafajta is. Továbbra is a legnagyobb hozamokkal a Pobeda és Renesansa, valamint a Dragana, Simonida és Rapsodija fajták dicsekedhetnek. Külön kiemelt két új fajtát, az NS 40S és az Arija nevűt, melyeknek nagyobb területeken való termesztése még nem indult be. A tritikálé fajtáknál az Odisej nevű, a durumbúzáknál a Durumko, Dolap és NS-Dur, a kekszgyártásban használatos Bambi, míg az árpánál az NS 525-ös és Amazon 565-ös a menő.
Összegezésként elmondhatjuk, hogy az idén az újvidéki magnemesítők sokkal szerényebben ünnepeltek, mint az előző évek folyamán. A vendégek között nem lehetett látni külföldit, lehet, hogy a világválságból, lehet, hogy más okból kifolyólag. Mégis a búza-, és most legújabban olajrepcenapot megtartották, ami a legfontosabb.
