A szülőházam már nincs meg, mert újjáépítették. Emlékeimben azonban élesen kirajzolódik a kiskonyha, a paraszti vályogház végében kialakított helyiség, ahol a családom a napjait töltötte, főként nyáron. Sajnáltam is édesanyámat, mert ki sem látszott a munkából, itt zajlott a nagymosás, máskor meg főzött. Fejés után ide hozta a tejet. Élete jelentős részét itt töltötte. Aztán jöttek a hetvenes évek, a lakáskultúra kezdett megváltozni tájainkon is, s a nyári konyha kezdte veszíteni szerepét. Felépítette édesapám a szép nagy, tágas téglaházat, ahol már nem is volt szükség ilyen helyiségre, mert a nagymosást és a tisztálkodás szerepét átvette a fürdőszoba. Egyszóval az élet átalakult. Nagylányként átszoktam az új épület adta kényelembe, nem is vettem észre, hogy a kiskonyha varázsa eltűnt az életemből.
Aztán férjhez menten, s a sors úgy hozta, hogy lehetett saját házunk, nem új, akkortájt ez a tény nagyon zavart. Fürdőszobánk is volt, de a vályogház az sohasem lehet téglaház. Azután megszoktam a jómódú nagyutcai parasztházat a melléképülettel, a „kisházzal” a nagyház bejáratával szemben. Most erről a kiskonyháról szeretnék írni.
Az idő hozta, vagy az élet nehézségei, de mind jobban tudom értékelni azt, amim van. Így vagyok ezzel a kiskonyhám tekintetében is. Arra törekszem, hogy amint csak lehetséges, minél korábban, a fűtési szezon végén a nagykonyhámból kiköltözködjek az udvar szemközti pontjára. Kimeszelem szép fehérre, s élvezem a tisztaságot, mer a vályogban rejlő sár, szalma mind emberi verejtékkel készült. A mész mint természetes anyag épül rá, hogy a tisztaságot, a paraszti egyszerűséget sugallja. A szomszéd Mariska néni háza árnyékában ez egy valódi oázis. A férjem szúnyoghálót szerelt a két ablakra, meg a bejárati ajtóra, ami levegőssé tette a helyiséget. Valahol az az érzésem, hogy régen egy jómódú parasztcsalád lakhatott itt. Még megvan a külső, udvari kemence helye, mintha hívna bennünket a felújítás lehetőségére. Lebontottuk a falait, mert befészkeltek az egerek, és a felismerhetetlenségig romos volt a belseje. Azóta nagyon sajnálom. A napokban a férjem szerzett egy építészmérnök ismerősünktől tervrajzot. Külső kemence és füstölő egyben. Erre van szükségünk. Néha lelkileg eleresztem magam, és képzeletben elvonulok, kisütöm a kenyeret a kiskonyhában. Télen levágjuk a disznót, melyet természetesen tavasztó télig kerti hulladékon felneveltünk, nem néhány hónap alatt fújtunk fel, mint a vágóhidakra kerülő jószágokat. Kiakasztom a füstölőbe a sonkát, szalonnát, kolbászt, hurkákat, svarglikat, majd behúzódok kis családommal a nagy házba, hogy úgy mint a régi öregek, bevárjam a karácsonyt, az új évet. Ha gyermekeimnek kedve lenne, akár faluturizmussal is foglalkozhatnánk. Nagyon kevesen tudnak manapság kenyeret dagasztani, rétest nyújtani, igazi galuskát, gombócot barátfülét főzni. Lehet, hogy ezek csak álmok, de ha néha előveszem a kis háromlábú széket, mert ezen tudok csak igazából pihenni, leteszem a kiskonyha elé, az egész környezetemből egyfajta nyugalom sugárzik. A hely maga adja a lehetőséget, csak ki kell használni. Letűnt kor kiskonyhája vonul el előttem, igazolva a jelen rohanásának, modernitásának túlzásait. A többféle szerepkör, mely hozzá tartozott. Előttem van az az aprócska néni, aki korábban itt lakott. Ünnepekre bejglit sütött, abroszba csavarta, és a kisszoba ajtaja mögé rejtette. Fejés után erre az asztalra hozta be a tejet, a sajtárban, itt szűrte le az erre a célra szolgáló frissen mosott vászondarabon. Ide érkeztek a kuncsaftok is. A malacok moslékához is itt melegítette a vizet, szerencsésebb esetben, ha tésztát főzött a tésztalét használta fel moslék készítésére. A krumplit is itt főzte meg a sertések etetéséhez. A kiskonyha másik használója, a gazda, ha befejeződött az istálói munka, itt vetette le piszkos ruháját, lábbelijét, a konyha bejáratánál hagyta, majd a mosdóhoz lépett, s itt mosakodott meg étkezés előtt. Szegény háziasszonyra rengeteg takarítanivalót hagyva. Mindez álom és múlt egyben, Teréz anya mondta egyszer valahol: „…az élet álom – tedd valósággá!”
Baráti üdvözlettel
Kertész Katinka
