Nemcsak mutatós, de a méhészet szempontjából is nagy jelentősége van az evódiának. Az elhúzódó, akár egy hónapig is tartó virágzásnak köszönhetően egy család mintegy 7-8 kg mézet is tud gyűjteni
Az 5-6 méter magasra növő fa Koreából származik, ezért koreai akác néven is ismert. Virága fehér, kellemes illatú, június végétől augusztusig ontja a nektárt. Egy kifejlett fán több százezer vagy akár egymillió nektárkehely is kifejlődhet. Több fa telepítése esetén a kezdő virágzás között akár 2-3 hét is lehet, azonos körülmények között. Ez különösen kedvez a méheknek, hiszen hosszú ideig ki tudják használni a virágok nyújtotta nektárt. Az evódia ágai végén hozza a kettőezernél is több bimbóból álló virágfürtöket. Egy-egy fürt több napig is virágzik. Virágzás után piros színű magfürtökben érleli a magjait.
Szaporítása nem igényel különösebb szaktudást. A késő ősszel összegyűjtött magokat tavasszal, néhány órás áztatás után 1-2 napig fagyasztóba kell tenni, hogy a mag kemény külső héjja szétpattanjon, így segítve a csírázást. A magokat célszerű virágcserépbe ültetni, 1-2 cm-es mélységre, 5-6 cm távolságra egymástól. Már április végén, május elején előbújnak az első növények. A 60–150 cm-es magasságot elért facsemetéket ősszel a végleges helyükre lehet ültetni. Nem igényel nagy nedvességtartalmú talajt, telepítésekor kerülni kell a mocsaras területeket. A csemeték telepítése után 4-5 év múlva kezd virágozni.
Mivel érzékeny az alacsony hőmérsékletekre, megtörténhet, hogy a fiatal facsemete a tél folyamán kifagy, azonban tavasszal a gyökeréről új hajtás fejlődik.
Többfunkciós, gyorsnövekedésű fa, erdőtelepítésre is megfelelő. Csomómentes, sima a törzse, így a faiparban is feldolgozható. Illatos virágainak, piros magfürtjeinek és sötétzöld lomblevelének köszönhetően díszfának is alkalmas az utak mentén, parkokban. Magas olajtartalmú magtermése a vadon élő szárnyasok legkedveltebb téli eledele.
Az evódia kedvezőtlen tulajdonsága, hogy a kora őszi hirtelen fagyban az éretlen magbimbók elfagyhatnak. Jellemző, hogy ugyanazon a fán az egyik évben több, míg a másik évben kevesebb a virág. A méhészkedés szempontjából legjobb a kései virágzású Pritzel-evódia fajta, amely még augusztus végén is virágzik, így a napraforgó virágzása után sem áll le a nektárgyűjtés a méhcsaládoknál, ami különösen fontos a telelésre való felkészülésben, megnöveli a fiasítás mézkészletét.
A jó mézhozamhoz a kedvező időjáráson kívül szükség van minél több nektárra és hosszú nektárhordási időre. Mindkét feltétel adott az evódia esetében. Telepítése után az évenként szaporodó virágzás a növekvő méztermelést biztosítja.
Növényvédelem szempontjából az evódia lombozatát és virágát gombabetegségek, férgek, rovarok, levéltetvek, de még az amerikai szövőlepkék hernyói sem támadják a levelek riasztó illata miatt, így nem igényli a növényvédő szerek használatát sem.
Ennek köszönhetően a különlegesen finom zamatú evódiaméz egyértelműen bioméz.
