A tápoldatkészítés boszorkánykonyhája

A gazdasági válság és a munkanélküliség arra kényszeríti az embereket, hogy a föld felé forduljanak és a kertészettel, mezőgazdasággal próbálkozzanak valamilyen megélhetéshez jutni. Többségük nem végzett kertész, és a kémiai ismereteik is szerények. Főleg ezeken a termelőkön szeretnénk segíteni, hogy hatékonyabban tudjanak termelni, jövedelmet biztosítani a megélhetésükhöz.

A Magvető több új olvasója jelentkezett hasonló kérdésekkel. Lényege, hogy az alapoktól magyarázzuk el a tápoldat összeállítását, a pH- és EC-mérést, valamint a különböző tápanyagok (nitrogén és kálium) arányának szerepét. Ezzel a kéréssel jelentkezett U. Endre bácsszőlősi, P. Robert adai, K. Zoltán kanizsai és még néhány új olvasó.

Nézzük a növények tápoldattal szembeni igényeit. A legegyszerűbb hasonlat a következő lehet. Béla a jó uborkasalátát ecet nélkül és kevés sóval szereti, Pista gyengén ecetesen és kevés sóval, Karcsi pedig sok ecettel és sóval kedveli inkább. Ahány ember, annyi ízlés és kívánság a saláta iránt. Hasonlóak a növények is, ha a tápoldatról van szó. Egyes növények a semleges (mondjuk ecet nélküli), mások a gyengén savas, némelyek kivételesen az erősen savas tápoldatot kedvelik. Ugyanez vonatkozik a sóra is. Egyes növények kevés sóval (tápanyaggal), mások pedig nagyobb mennyiségű sóval kedvelik a tápoldatot. A növények ilyen furcsa kívánalmait pontosan be kell tartani, ha azt szeretnénk, hogy vitaminban gazdag, bő termésünk legyen. A tápanyagok összetételének szempontjából az is fontos, hogy a növény milyen növekedési stádiumban van. A kisgyermek egészen mást eszik, mint egy kamasz vagy egy felnőtt ember. Így van ez a növényeknél is. Palántakorukban gyengébb, hígabb tápoldatot igényelnek, majd ahogy elkezdenek növekedni, egyre töményebbet. A tápelemek összetétele is növénytől függően változó. Általánosságban a nitrogén a vegetatív növekedést segíti, míg a kálium a termésképződést. A foszfor a gyökér és a virágképződésben játszik fontos szerepet. Később mindezekről részletesen is szó lesz.

Próbáljuk talán az ecetes uborkasaláta példáján keresztül megérteni a savasság, illetve a pH fogalmát és annak mérését.

A savasság fő okozója a hidrogénion. Minél több van belőle egy oldatban, annál savanyúbb vagy savasabb lesz az oldat. Ebből következik, ha mérni szeretnénk a savasság fokát, akkor a hidrogénionok mennyiségét kellene valahogyan lemérni. Erre lett kitalálva a pH, mely valójában a hidrogénionok koncentrációjának a mutatója. Számítások nélkül is megérthetjük a lényeget. Egy 0–14-ig terjedő skálán ábrázoljuk a pH-értéket. Ennek a közepe a 7-es szám, mely a semleges, se nem savas, se nem lúgos közeget jelenti. Héttől lefelé haladva, minél kisebb a szám, annál savasabb lesz a mért közeg. Felfelé haladva, minél nagyobb a szám, annál lúgosabb, bázikusabb lesz a közegünk. Másképpen fogalmazva, a 6-os pH-érték gyengén savas közeget jelent, az 5-ös érték már tízszer savasabb, mint a 6-os pH. Hagyjuk a matematizálást, és fogadjuk el, hogy két pH számérték között tízszeres a különbség.

Van még egy fontos szempont, ami miatt mérni kell, és pontosan be kell állítani a tápoldat pH-értékét. A növények is, mint ahogyan az emberek a salátát, különböző savasságú tápoldatot kedvelnek. A mi célunk, hogy a növény gyökértérségében biztosítsuk a számára megközelítőleg ideális feltételeket. Ha megfelelő pH-értékű és töménységű, valamint összetételű tápoldatot adunk a növénynek, akkor a termés mennyisége és minősége sem marad el. A táblázatból láthatjuk, hogy mennyire különböző pH- és EC-értékű a tápoldat egyes virágok és zöldségfélék számára.

Egyes növények eléggé széles határok között elviselik a pH és EC értékének változását, míg mások ragaszkodnak a pontos savassági fokhoz. A tápoldat sómennyiségének szempontjából is eléggé szélesek a határok. Vannak kevés sót kedvelő, és vannak, amelyek a tömény, sok sóval készített tápoldatot kedvelik.

A pH-érték szerepe

Ez eddig a növény szempontjából jogos elvárás, de van egy másik gond is. A kémia is beleavatkozik a munkánkba. Különböző pH-értékek mellett a makro- és mikroelemek gyökéren keresztüli felszívódása is változó. Itt, sajnos, eleget kell tenni mindkét feltételnek, a növénynek is és a kémiának is. Nézzük meg az elemek gyökéren keresztül történő hasznosítását különböző pH-érték mellett. Az elfogadható pH-érték 6-7-ig terjed. Ez alatt és fölött valamelyik elem felszívódása kevésbé hatásos, és ez hiánytünetekhez is vezethet.

Mindezekből láthatjuk, hogy a savassági fok vagy a pH értékének ismerete nagyon fontos a tápoldat készítésénél. Ha eddig eljutottunk, jöhet a következő kérdés. Mivel mérjük a pH-t? Erre több lehetőség is van. A legbiztosabb, ha erre a célra megfelelő kézi pH-mérő műszert vásárolunk. Ez a drágább, de biztosabb megoldás. A másik, egyszerűbb lehetőség, ha pH-mérésre alkalmas tesztcsíkokat vásárolunk. A tápoldatba mártva a tesztcsík elszíneződik. Ezt a dobozán levő színskálával összehasonlítva leolvassuk a megfelelő pH-értéket. Ilyen tesztcsíkokat patikában vagy akváriumi kellékeket árusító boltban vásárolhatunk. Műszer vásárlásánál győződjünk meg, hogy van-e mellékelve a beállításhoz, kalibráláshoz szükséges pufferfolyadék. Ez néha egy kis tasakban van, melynek tartalmát pontos mennyiségű desztillált vízben kell feloldani, és ezt követően alkalmas a műszer időnkénti beállításhoz, kalibrálásához.

A tápoldatok pontos pH-értékének a beállítását lehetőleg salétromsavval végezzük. Beszerezhető több vegyi anyagot forgalmazó cégnél 30 kg-os ballonokban, megközelítőleg 40 Din/kg-os áron. Veszélyes sav, óvatosan bánjunk vele, kesztyűben és szemüvegben szabad önteni. A páráját nem szabad beszívni, mert nagyon erős méreg. Hasonlóan kell vele bánni, mint egy erősebb permetszerrel. Kénsav és sósav semmiképpen sem felel meg a pH- érték beállítására. Végszükség esetében főleg a virágkertészek citromsavat és ecetsavat is használnak, de ez sem ajánlott. Vajdaság vizeinek a pH-értéke átlagosan 7,5–8,5 közötti, lúgos vagy bázikus kémhatású. Ezért van szükségünk savra, hogy ezt a bázikus kémhatást semlegesítsük és savas tartományba vigyük az oldat pH-értékét.

A folytatásban az EC, illetve a vezetőképesség fontosságáról és méréséről lesz szó.

A földieper tápoldatozása

Most van a frigós földieper-palánták beszerzési és ültetési ideje. A kezdő, illetve indító tápoldatozással kapcsolatban is voltak kérdések.

Már korábban szó volt a frigós palánták ébresztéséről. A tudományos kísérletek szerint a legjobb eredményt ültetés előtt 40 fokos vízben kétperces áztatással érték el a kutatók. Ezt elég nehéz megvalósítani, marad hát a hagyományos ültetés. Amint lehetséges, el kell kezdeni a tápoldat-adagolást. A termesztésre használt közeget fel kell tölteni megfelelő tápoldattal. A megfelelő tápoldat-összetételt láthatjuk a táblázatban. Az értékek grammban 1000 liter vízre vonatkoznak. Az oldat pH-értékét 5,8-ra kell beállítani.

Ehhez még az általános mikroelem-keveréket kell adagolni. Beszerezhető bármelyik mezőgazdasági boltban.

Általános szabály, hogy a kalcium-nitrátot a legvégén kevés vízben, előre feloldott állapotban, állandó keverés mellett kell a tápoldathoz adni. Erre azért van szükség, hogy megakadályozzuk az esetleges vízben oldhatatlan kalcium-szulfát kicsapódását. Előidézheti a tápoldatozó-rendszer eldugulását is, és akkor már nagy a baj.

Az augusztusban elültetett frigós földieper 5-6 hét alatt érik be. A tápoldatok összetételét kéthetenként kell változtatni. Első két hétben az indító, majd két hétig a virágzó, legvégül az érésnek megfelelő tápoldattal öntözzünk.