Néhány évtizeddel ezelőtt jószerével elképzelhetetlennek tűnt fügefákkal ékesíteni kiskertünket.
A csemeték fejlődését a zordabb telek és az enyhébb nyarak is hátráltatták volna. Viszont ma már divat lett az édes és laktató gyümölcs házi termesztése, s vannak, akik már az aszalásával is megpróbálkoztak. De honnan és mikor érkezett tájainkra ez az egzotikus finomság húsos belével, krémes állagával?
A fügét (Ficus carica) már az Ószövetség is említi: Ádám és Éva történetében, emlékezzünk, milyen kitüntetett szerep jutott a fügefalevélnek! De a római mitológiában is megjelenik – Romulus és Remus e nemes gyümölcsök árnyékában szürcsölte magába a farkasanya tejét. A rómaiak olyannyira rákaptak, hogy a bor és kenyér mellé, útravalóul fügének is jutnia kellett.
A szobai fikusszal és az eperfával legközelebbi rokonságot ápoló ínyencség őshazája a Földközi-tenger partvidéke. Ma is e térségben termesztik leginkább. (Lásd táblázatunkat!)
A történelmi Magyarország vidékére a 14. században, az Anjouk uralkodása idején olasz kapcsolatok által kerül. Később a törökök barbárságának köszönhetően honosodik meg, tudniillik Allah hívei megtiltatván a szeszes italok fogyasztását a hegyoldalak szőlőseit kiirtották, s fügefákat ültettek a helyükre.
Magyarországon a legöregebb fügefák a Gellért-hegy déli lejtőin hoznak termést a török kor óta egyfolytában! A bő húsú, rubinszínű zamatosság gondos kezek alatt hűvösebb klímájú vidékeken is megél: az anliai Sussexben, II. Henrik király gyümölcsöskertjében igen gyakran vette az irányt fügefái felé. A Bódeni-tó közepén, a kicsiny Mainau szigetén is áll 6 fácska, melyet még 1827-ben ültetett Esterházy Miklós, s amelyek még ma is teremnek az osztrákok örömére.
Vajdaság éghajlata egyre inkább megfelel a fügetermesztésnek: forró nyarak, párás levegő, rövidülő telek. Igaz a decembertől februárig terjedő időszakban tanácsos betakarni fácskáinkról a gyümölcsöt. Lilás-barnás termésre júliusban és késő ősszel számíthatunk. A kicsiny fügék már májusban kiülnek az ágakra („fügét mutat” nékünk a fa), hogy a járókelők sóvárgó tekintetében fürödjenek.
Egy kifejlett, 3-4 méter magas, terebélyes fa 20 kg gyümölcsöt is terem. A körte alakú fügét fogyasztás előtt tanácsos megfosztani zöld köpenyegétől, mert abban tejszerű és -színű folyadék kering, mely maró hatású, enyhén mérgező. Vajdaságban az Adriai fügével érdemes próbálkozni a 4 fajta közül, mert míg a Capri- , a Smyrna-féléhez fügedarázs kell, a San Perdohoz meg még nagyobb hőség igényeltetik, emehhez minden adott hazánkban.
Remélem, a leírtak kedvet teremtenek a fügézéshez, legalábbis a fügézéshez mindenképp, mert a forró nyári nap estelén mi is eshetne jobban, mint pár szem füge, mézes lágyságú mediterráni fügeborral leszorítva?
A nagyvilágban 2005-ben 1 millió 57 ezer tonna fügét termesztettek. Ez annyi, hogy ha mindezt a vajdaságiak fogyasztották volna el, 528 és fél kilogramm füge jutott volna az asztalra fejenként. A termesztésében Törökország jár az élen, leginkább Aydin, Izmir és Mugla vidékei dúslakodnak fügében, évi 285 ezer tonnával. A második a sorban Egyiptom, majd Irán következik.
