Múlóban a nyár és a nyári rendezvények. A különféle kisebb-nagyobb fesztiválok, táncversenyek, főzőversenyek, táborozások teszik mozgalmasabbá az „uborkaszezont”. A folklórszerű aratóverseny és az új kenyér ünnepe sem maradhat ki a rendezvények sorából. De a nagy „gazdapukkasztó” rendezvény az idén sem maradt el, mármint a búza fölvásárlási ára körüli vita.
A búzának és a búzát termelőknek a helyzetét és társadalmi megbecsülését jól szemlélteti egy minapi, a búza fölvásárlási áráról tartott értekezlet. A megbeszélésre azok az illetékesek, akiknek igazán ott kellett volna lenniük, el sem mentek!
A termelők (vérmérsékletüktől függően) elmondták a búza termesztésével és fölvásárlási árával kapcsolatos gondjaikat.
Szó esett az értekezleten arról is, hogy vidékünk új földesurai, nábobjai nemcsak nagy gabonatermelők, de fölvásárlással, forgalmazással és exporttevékenységgel is foglalkoznak. A vitának ez a része talán érthetővé teszi, hogy miért olyan kaotikus a fölvásárlási ár körüli helyzet. De nem csak a búzával van gond, a többi növényi kultúrával és az állattenyésztéssel is hasonló a helyzet.
Régi mondás: nincs semmi új a Nap alatt! A megváltozott időben és a megváltozott körülmények között a történelem ismételi önmagát. A mezőgazdaság 19. századvégi és 20. századeleji gondjai és eseményei mintha ismétlődnének a 21. század körülményei között. Akkor az uzsorakamatok, az áruuzsora és a dömpingáron behozott gabona tette tönkre és tette földönfutóvá az embereket. Százezrek, sőt milliók vándoroltak, tántorogtak ki Amerikába a jobb élet reményében.
Mi a helyzet ma? A magas kamatok és a bizonytalan értékelési lehetőségek miatt kockázatos a mezőgazdasági beruházás. Beruházás és fejlesztés hiányában csökken a gazdálkodók versenyképessége és előbb-utóbb még a fönnmaradásuk is veszélybe kerülhet. Különösen vonatkozik ez az őstermelőkre. Az újratermeléshez szükséges anyagok aránytalanul magas ára szinte uzsora jellegű, áruuzsora!
A mezőgazdaságban nálunk is megindult a diferenciálodási folyamat, amely eredményeként a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. Nagyon sokan végül teljesen tönkre is mennek. Ez a folyamat nem új, a fejlett országokban már régebben lejátszódott. A nagy különbség az, hogy a fölszabaduló munkaerő ott el tudott helyezkedni az iparban és a szolgáltatásokban. Nálunk a gyáripar tönkrement, az új munkahelyek pedig egyelőre inkább csak a tervekben léteznek.
Több mint száz évvel ezelőtt az akkori Magyarországon a gazdálkodók úgy próbáltak magukon segíteni, hogy hitelszövetkezeteket alapítottak, amelyek kedvező föltételek mellett nyújtottak kölcsönt a tagjaiknak. Terményeik értékesítésére, földolgozására, forgalmazására és kivitelére pedig megalapították a Hangya szövetkezetet. A szövetkezet által sikerült kiiktatni a közvetítőket a termelési láncból.
A jól működő mezőgazdasággal rendelkező országokban a szövetkezés, a vertikális integráció valamilyen formája rendezte a gazdálkodás helyzetét. Ez a termelési és szervezési forma tette lehetővé, hogy az élelmiszertermelés egész folyamata, a termőföldtől a fogyasztó asztaláig, egy gazdasági érdekeltségbe kerüljön.
Nálunk is hasonló szervezési forma változtathat az áldatlan helyzeten. A változásért való küzdelmet az érdekelteknek egyedül önmaguknak kell megvívni. Kudarc esetén az új búzából készült kenyér minden évben keserűbb lesz!
