Az utóbbi évek legjelentősebb gyümölcsújdonságának számít a tüskementes (népiesen tüskétlen) szeder, holott az egyik legrégebben ismert bogyós gyümölcsű éppen a szeder, de a tüskés változata, aminek, valljuk be, bármennyire is szeretjük, tüskéje mégis nagy ellenségünk, és „fájdalmas” a szüret.
Szúrós növény, amely nyáron a dűlőutak árkaiban, a Tisza-parton nyújtogatja kellemetlen karcolásokat okozó indáit. Aki leszedi a vadon termők apró, fekete bogyóit, kellemes édes-savanykás ízű szedret fogyaszthat. Az augusztusi kánikulában és késő őszi csemegének egyaránt kitűnő.
Mint azt már a többi bogyós gyümölcsű metszésénél is olvashatták, a szedernél is alapszabály, hogy a bokor alakítását a beteg és elöregedett vesszők, hajtások kivágásával kell kezdeni.
Terjed a tüskementes fajta
A kertekbe régebben csak imitt-amott fogadták be a már nemesített, nagyobb gyümölcsöt termő, tüskés fajtáit, de főként nem gyümölcsterméséért becsülték, hanem azért, mert ember és állat számára áthatolhatatlan élősövényt lehetett belőle nevelni. Most, hogy van belőle tüskétlen is, gyorsabban terjed.
Régen többnyire tüskés kúszófajtákat nemesítettek, és ezeket csak kis területen termesztették. A tüskementes szedret keresztezés útján sikerült előállítani, ami nagymértékben elterjedt, és ma világviszonylatban többet termelnek belőle, mint a málnából. A hozzáértők szerint azért, mert nagyon kellemes zamatú gyümölccsel bővíti a gyümölcsválasztékot, ami mellesleg kiválóan alkalmas ipari feldolgozásra is.
Alakítani az első évtől
A kiültetett szedernövény szárait azonnal 20-25 centire vissza kell vágni. Tavasszal és ősszel is lehet telepíteni. Az első évben csak 1-2 hosszú vesszőt hagyjunk meg, de ezeket máris kötözzük a támberendezéshez, hogy minél több napfényt kapjanak. A nyáron fejlődő hónaljhajtásokat július–augusztusban vissza kell vágni, hogy a hónaljrügyek megerősödjenek, mert ezekből indulnak ki a jövő évi termőhajtások.
A szeder bosszú, 4-5 méteres indákat növeszt, ezért a töveket a sorban legalább 2,5 méter távolságra kell ültetni. A hosszú és súlyos indáknak támasztékra van szükségük. Ezért már a telepítés évében ajánlatos támasztékhoz erősíteni, ami lehetővé teszi, hogy az indákat 2 méter magasságig rögzíteni tudjuk. Ennél magasabbra ne hagyjuk, mert nehezen kezelhető, szüretelni és metszeni is körülményesebb lenne.
Elöregedett vesszők kivágása ősszel
Azt is tudni kell, hogy a szeder vesszői csak 2 évig élnek. Letermés után elhalnak, tehát ezeket ki kell vágni. Helyettük a tőből újabb hajtások nőnek. A termő szedertövön legföljebb 5-6 termő (kétéves) és ugyanennyi egyéves hajtást hagyjunk meg, és ezeket legyezőszerűen rendezzük el a támasztékhoz. Az alakítást és a rögzítésüket is folyamatosan kell végezni, mert különben a gyorsan fejlődő indák „kifutnak a kezünkből”.
A letermett vesszőket közvetlenül a talajszint fölött kell visszametszeni. Ez októbertől időszerű.
Az elöregedett hajtások eltávolítása után a fiatalokat haladéktalanul osszuk el egyenletesen a támaszték mellett, és kötözzük hozzá. A fiatal hajtásokon található oldalhajtásokat a legfölső erős rügyig vágjuk vissza.
A támrendszer mellett nevelt szederbokrok letermett vesszői tavaszig elszáradnak: ezeket kell rügyfakadás előtt tőből kimetszeni. Ezt akkor végezzük, ha ősszel nem vágtuk ki az öreg, letermett vesszőket, ugyanis nem késő a kora tavaszi kimetszés sem!
Piros bogyók
Egy olvasónk azt panaszolta, hogy az egyébként fekete bogyójú szeder termése kifejlődik, de piros marad, vagyis nem érik be, nem színeződik feketére, hanem elszárad.
Ezt a tünetet a szürke penész (tudományos nevén Botrytis cinerea) penészgomba fertőzése okozza. Esős, hűvös, nedves évben a bogyókon vastag, szürke penészpárna látható, így könnyen felismerhető. Viszont az ideihez hasonló száraz évben a piros bogyók elszáradnak.
A fertőzés a virágzás idején történik, ezért már a fehér virágok kinyílásakor kell permetezni a bokrokat: Orthocid, Ronilan, Rovral vagy Quadris nevű gombaölő szer előírásos oldatával.
