Mi legyen a szármaradvánnyal: a földbe visszaforgatva értékes tápanyagforrásul szolgáljon-e a növényzetnek a következő termelési ciklusban, vagy pedig begyűjtve fűtésre alkalmas brikett készüljön belőle?
A régi jó öreg gazdák nem véletlenül hangoztatták: a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek elválaszthatatlan egységet kell alkotnia. A terménnyel mázsaszám távozott a termőföldből a tápanyag, mégsem romlott a szántók tápanyagháztartása (a föld szerkezete sem!), hiszen a bőséges istállótrágyával mindig több makro- és mikroelem került vissza a talajba, mint amennyi a búzával, kukoricával, répával stb. távozott. Az állatállomány megcsappanásával csökkent a szerves trágya mennyisége, az egyoldalú műtrágyázással képtelenség pótolni a kiaknázott tápanyagmennyiséget, a termőföldek egyre szegényebbek szelénben, magnéziumban, cinkben stb. A szármaradványok visszaforgatásával értékes tápanyag kerül vissza a termőföldbe, csakhogy megoszlanak a vélemények: mi legyen a szármaradvánnyal: a földbe visszaforgatva értékes tápanyagforrásul szolgáljon-e a növényzetnek a következő termelési ciklusban, vagy pedig begyűjtve fűtésre alkalmas brikett készüljön belőle, tehát energiaforrásként hasznosítsuk.
Bármelyiket is választja a gazda, még mindig jobb megoldás, mintha a termény-betakarítást követően „füstként és koromként” távozna az érékes szerves anyag a tarlóról. A hagyományos termelésben is fontos a termőtalaj tápfenntartása, szerkezetének megőrzése, még inkább fontos az organikus gazdálkodásban, amely gazdálkodást akár a jövő ágazatának is nevezhetnénk, bár Szerbiában szégyenlősen növekszik az ilyen gazdálkodásra bejegyzett és ellenőrzött terület, pedig a szintetikus növényvédő szerek kizárásával termelhető meg az egészségre ártalmatlan élelmiszer.
– Annak ellenére, hogy törvény tiltja, főleg a nagy mennyiségű zúzott kukoricaszárat perzseli föl még mindig sok növénytermesztő, mondván, hogy az így letakarított tarló megkönnyíti a talajművelést, a szántást. Pedig többszörös kár származik az égetésből: megsemmisül a talajélet, azaz a mikroorganizmusok sokasága, a növény számára még nehezebbé válik a meglévő mikro- és makroelemek fölvétele. Szerencsére egyre nagyobb teret hódítanak a mikrobiológiai trágyák, s az ún. szárlebontók, a körültekintő gazda alkalmazza is valamennyit – mondja Nagy Tibor, aki maga is gazdálkodik meg mikrobiológiai trágyákat is forgalmaz, majd hozzáteszi: – Ha a szármaradványokat négy éven keresztül folyamatosan visszajuttatjuk a talajba, ez egy szerényebb szervestrágyázással is felér, értékes tápanyaghoz jut a szántó. Persze a nagy terméshozamok eléréséhez nem elegendő csupán a szármaradványok tápanyagmennyiségére hagyatkozni, műtrágyázással kell pótolni az esetleges hiányzó mikro- és makroelem-mennyiséget. Nitrogénműtrágyázással meggyorsul a szármaradványok lebomlása is.
– Gyakran fölmerül a kérdés: szükség van-e, és milyen mértékben van szükség műtrágyázásra, ugyanis hivatalos adatok tanúsítják, hogy amennyiben még a szármaradványokat is mellőzve csak műtrágyázással töltik föl a talaj tápanyagháztartását, romlik a talajszerkezet (különösen az intenzíven öntözött területeken), a talajsavanyodással is számolnia kell a gazdának.
– Tévedés, amikor a tápanyag-visszapótlást „gondolom” szerint végezzük, hiszen sok termőtalajban van elegendő foszfor, kálium, talán még mikroelemek is, csakhogy ezek a növény számára nem fölvehető formában fordulnak elő. Ha huminsavalapú készítménnyel, ami fölvehetővé alakítja a mikro- és makroelemeket, valamint szárlebontó baktériumokkal kezeljük a tarlót, s nyomban visszaforgatjuk a szármaradványokat, tápanyagban gazdag, kifogástalan minőségű termőtalajt alakíthatunk ki. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de néhány éven belül akár el is hagyható a műtrágyázás, anélkül, hogy az terméscsökkenéssel járna.
- Mindezt alátámaszthatja-e legalább kísérleti eredményekkel?
– Nemcsak kísérleti, hanem gazdálkodási gyakorlatom eredményeivel is. Zöldségnövény-termesztéssel foglalkozunk, s parcelláinkon 11 éve (!) kizárólag szármaradványok visszaforgatásával, mikrobiológiai trágyákkal, pontosabban szárlebontó baktériumokkal, újabban pedig huminsavas kezeléssel biztosítjuk a teljes tápanyagpalettát. A terméshozam nem csökkent, s ami a fogyasztók számára nem mellékes: tetszetősebb, ízletesebb sárgarépát, zöldséget, céklát, paprikát kínálhatok föl. A vegetáció során fontos, hogy a növényzet erőteljes gyökérzetet fejleszt, több tápanyag felvételére képes, ily módon ellenállóbbá válik a betegségekre, a stresszre is.
- Kiegészítő növénytáplálás, azaz lombtrágyázás?
– A korszerűnek nevezett növénytáplálásban a lombtrágyázásnak is egyre nagyobb a szerepe, ehhez algaalapú szert használhat a gazda, s különösen az organikus termelésben látja hasznát. S ha már az organikus termelést említettük, ezek a szerek Európa-szerte engedélyezettek, hiszen természetes alapúak, szermaradványt nem mutatnak ki a terményben. Amikor az egészségre ártalmatlan élelmiszer előállításáról esik szó, akkor ne arra hivatkozzunk, hogy a termelő gazdasági ereje nem engedi meg, hogy műtrágyát szórjon, szintetikus növényvédő szereket használjon, hanem a talajélet följavításával, egészséges növényekkel biztosítson kifogástalan beltartalmú gabonát, zöldségnövényeket. Már ez is egy lépés lehet az organikus gazdálkodás felé – hangsúlyozza Nagy Tibor.
