A Katinka és a Katalin nem ugyanaz a név, de mi már megszokásból együtt ünnepelünk az édesanyámmal.
– Köszöntelek benneteket névnapotokon – köszöntött bennünket édesapám –, jó egészséget! A mai napon a konty alá is öntsetek, hogy ki ne száradjatok. Ha nem esik nehezetekre, süssetek, főzzetek, mert mi férfiak – tekintetével a férjemre és a fiúkra nézett – ilyenkor jó kosztot remélünk. Étellel, itallal ünnepeljünk?
– No, csak ne olyan hevesen, mert jól tudja azt maga édesapám, hogy egy háziasszonynak nincs pihenője. Hogyan szokta mondani a saját névnapján?
– Serényen készülődjetek, mert most én ünnepelek. Ajjaj! ti nők, csak az a baj veletek, hogy mindenre emlékeztek – válaszolta apám.
– Édesanyám, nekem azaz érzésem – jegyeztem meg csöndben – ha a Magyar Szó Jó reggeltje mellett nem állna a kis kakas, nem írná, mikor milyen névnap van, talán a férfinépség el is felejtené. Mit ír a mai napra?
– Azt, hogy – olvasta édesapám – Katalin napja van. A görög katharosz szóból származik, jelentése: (mindig) tiszta. A magyarba a német Katharina vagy a latin Catharina forma közvetítésével került. Ez igen, de mik is történtek ezen a napon? Ezt írja a továbbiakban: 1921-ben a mai napon született Pilinszky János költő, 1867-ben pedig Alfréd Nobel szabadalmaztatta a dinamitot. Ez igen, ezért vagytok ti ilyen tüzes, csípős nők.
Ebből aztán ennyi elég volt. A dolgunk után néztünk, mert azért titokban az volt a vágyunk, hogy megetessük a férfinépséget. Az étkezés öröm! Főképp akkor, ha azt baráti társaságban fogyasztjuk el. A névnapozás most ezt a lehetőséget kínálja. Siettünk is, mert alig kerülünk kettőt, már meg is érkeznek a vendégek. Közben eszembe juttak azok a történetek, melyeket magyar nemesek lakomáiról olvastam. Megsütötték az ökröt, majd fatányérokkal megterítették az asztalt. Az ökröt szinte felnégyelve rakták oda, kelyhekbe bort készítettek, majd kezdődhetett a lakoma. Ki hogy érte húzta, aztán borral öblítették le a torkukat. Az est végén pedig táncoltak egyet. Hosszú idő telt el addig, ameddig ki nem alakult a mai főzéstudomány. A sütés-főzés az egyik leghősibb tevékenység. A tűz megismerését követően elkezdődött, megtörtént a csoda, ősanyánknak belepottyant a hús, bizonyára először csupa véletlenül, a tűzbe. Aztán mire kikotorta, megsült. Megkóstolta, azóta folyamatosan belejti, de most már készakarva, mert így finomabb. Modern eszközöket is használ, villanytűzhelyet, kuktát, mikrót, hozzá nem kemencében süt kenyeret, hanem kenyérsütő gépben. Ezek a sütési-főzési módszerek számomra nagyon izgalmasak. Ha legközelebb könyvtárba megyek, ilyen tematikájú könyvet fogok keresni, nem tudom, nálunk találok-e ilyen könyvet? Akár a régebbi kiadásokat is szívesen elolvasnám, mert azokban van valami archaikus, és a nyelvezetük is vonzó. Leköt a recept, amikor azt írja, hogy fél órán át kavarjuk, háromszor hajtogatjuk, közben egy-egy órát pihentetjük. Ez mind ahhoz vezetett, hogy a nők szinte az egész napot a konyhában töltötték. Ma erre már nincs szükség, mert a háztartásban a munkánkat megkönnyítik a modern gépek, konyhafelszerelések, a mélyhűtött, konzervipari termékek. Édesanyám is hasonlóan vélekedik minderről, de a modern dolgok hallatán megjegyezte:
– Megkönnyítik, de nem pótolják ezek a korszerű háztartási eszközök a háziasszony ötletességét. Ha abban a receptben az áll, hogy háromszor hajtogatjuk, mint a krémes tésztáját, akkor azt semmilyen modern gép nem pótolhatja. Sőt az idővel sem spórolhatunk. Kivéve akkor, ha készen szerezzük be. Nekem a kész krémes tészta nem tetszik, mert rágós, s megtörtént már, hogy összeugrott sütés alkalmával. Ha tehetem, saját magam készítem el.
Most már készülődjünk hozzá a főzéshez, mert megjönnek a vendégek. Édesapámnak fognak hinni majd, amikor azt mondja, a kontyuk alá öntöttek, azért nem kész még az ebéd.
Búcsúzóul köszönöm a születésnapi jókívánságokat. Üdvözlöm a honlap olvasóit is.
Baráti üdvözlettel
Kertész Katinka
