Becsukódott az idő
Így mondták őseink egykor András-nap táján (november 30.). Régebben a földeken ilyenkor már befejeződött, vagy alig akad munka. Az idén azonban ugyancsak megtréfált bennünket az időjárás, ugyanis az októberi–novemberi esőzés miatt késtek az őszi munkák.
November derekán – ha rövid időre is (ezt a sorok írásakor nem lehetett tudni) tavaszi, 20 fokos nappali hőmérséklet „köszöntött” ránk. Ilyen őszön a gazdának nagyon résen kell lennie, és kellő időben végezni a téli növényvédelmi munkákat, mert a korai takarások alatt felmelegszik a növény, korán kihajthat, ha pedig későn védjük a hirtelen jött hidegtől, elfagyhat...
Téli zöldségtartalék
A veteményesben végérvényesen közeledik az idény vége. A késői zöldségek, mint a zeller, a fehér káposzta és a téli retek, kevésbé érzékenyek a hidegre, de a tartós fagyokat már nem viselik el károsodás nélkül. Ezért ne hagyjuk a szabadban. Korábban már volt szó a zöldségfélék kertben történő takarásáról. A nagy hidegben, a fagyos napokon ne kockáztassunk, ha hirtelen lehűl a levegő és a talaj, a zöldségféléket vigyük védett helyre.
Enyhén nedves homokágyra helyezve, hűvös pincében vagy fészerben több hónapig, akár 8–12 hétig is tárolhatók anélkül, hogy minőségük romlana.
Mit, hogyan a legegyszerűbben tárolni?
A cékla, a sárgarépa és a petrezselyemgyökér telelhet homokágyásban védett helyen. Egy szellős szigetelőanyag alatt gond nélkül kibírnak akár mínusz 5 fokot is.
A rothadás megelőzésére minden elhervadt levelet le kell vágni a tárolás előtt úgy, hogy csak legfeljebb 2 centi maradjon meg a levél szárából.
A tárolásra, a szabadban hagyott zöldségféléket, a céklát, a pasztinákot és a sárgarépát egy ideig a kertben, ágyásukban is hagyhatjuk, ahol szintén 2 centire vissza kell vágni a leveleket, majd az ágyást takarjuk le vastag falevél és szalma keverékével: csak a meghagyott levélszárak maradjanak kint. A szalma helyett használhatunk darabosra aprított évelőmaradványokat vagy más szárított, szecskázott anyagot.
Időszerű teendők
A november végi–december eleji teendőknél fontos, hogy ne a naptárhoz igazodjunk, hanem az időjáráshoz. A fodros kel és a bimbós kel kivételével minden – a szabadban hagyott – káposztafélét szedjünk fel a fagyok beállta előtt.
Az októberben vagy november elején ültetett téli salátát a hónap végén mindenképpen takarjuk le. Persze arra ügyeljünk, hogy ha tovább tart a meleg tavaszias, 10-15 fokos hőmérséklet, akkor nem kell takarni, vagy szellőztetni kell a fóliaházat. A száraz fagy a téli salátát erősen megviseli. A gallyal való takarás is elegendő.
A szőlő téli védelme
A szőlő levele is lehullott a hónap végére. A szőlő fagyérzékeny, a vesszők télen visszafagyhatnak. A fiatalabb hajtásokat oldjuk le a huzalról (lugastámasztékról), fektessük a földre, majd lazán kössük össze, és szalmával tekerjük körbe. Az idősebb hajtásokat fenyőgallyal takarjuk. Ez utóbbit csak a különösen fagyzugos vagy nagyon érzékeny fajtáknál alkalmazzák. Ha a szőlőt alaposan feltöltjük, akkor a következő évben, még ha az összes vessző el is fagy, a tövekről újra kihajt. Mielőtt a szőlővesszőket lefektetjük és becsomagoljuk vagy takarjuk, metsszük meg. Ugyanez vonatkozik a rózsatövekre. Csak akkor takarjuk, amikor már hideg-fagyos időjárást jeleznek.
