A búza ára folyamatosan csökken. Könnyen megtörténhet, hogy kilónként hamarosan mindössze 11,5 dinárba fog kerülni, ennyi ugyanis az ára a környező országokban.
A búza ára folyamatosan csökken. Könnyen megtörténhet, hogy kilónként hamarosan mindössze 11,5 dinárba fog kerülni, ennyi ugyanis az ára a környező országokban. A magas ár miatt a kivitel teljesen leállt, többletkínálat van, a kereslet elenyésző, így történhetett meg, hogy röviddel az aratás után drasztikus csökkenés következett be. S most ismét feltehető a kérdés, ki járt jobban, vajon az, aki azonnal az aratás után eladta kilónként 16 dinárért a búzát, s aránylag olcsón vehetett árán eurót, vagy az, aki tárolta, s várta a 18-20 dinárt? Most minden számítás vízbe esik, mert ismét megváltoznak az árarányok. Mindinkább körvonalazódik, hogy a tények jelenlegi állása szerint a 16 dináros ár nagyon jó. Már azért is, mert a hozamok kitűnőek voltak, de azért is, mert egy ilyen tranzíciós országban, a pénzt, ha kínálják, azonnal el kell venni. Mert lehet, hogy már holnap késő lesz.
A Köztársasági Árutartalékok Igazgatósága javíthatna a helyzeten, mert ezt az intézményt elsődlegesen azért alapították, hogy egyensúlyozza a nagyobb áringadozásokat. Vagy legalábbis ez lenne a feladata. De a gyakorlatban nem így van. Az árutartalékok eddig mindössze 40 000 tonna búzát vásárolt fel, s még ennyire van kilátás, mert ennyire van pénz. Ezt Slobodan Milosavljević, volt mezőgazdasági, újabban kereskedelmi miniszter jelentette ki, mert szerinte mindössze 650 millió dinárt különítettek el a költségvetésben erre a célra. Hozzáfűzte még, hogy az igazgatóság nem szociális intézmény, s nem vásárolhatja fel az össz kenyérgabona-felesleget. Régi nóta, bárki tudja. Csak az a furcsa, hogy éppen a kereskedelmi miniszter tartja magát illetékesnek ez ügyben, míg a mezőgazdasági tárca új vezetője nagy bölcsen hallgat, inkább erdőtüzek után kutat, s azzal fenyegetőzik, hogy minden olyan parasztot beperel az állam, aki a földjén felgyújtja a növényi eredetű szármaradványokat.
Ismeretes, hogy a kormányban a minisztériumok között nincs világosan elhatárolva kinek mi a dolga. Így történhet meg, hogy az egyik tárca a másik dolgába avatkozik. Az iménti példa is ezt igazolja.
Nem is olyan régen még azt lehetett hallani, hogy az állam is bekapcsolódik a búza felvásárlásába, mintegy 400 000 ezer tonnát vesz majd meg a termelőktől, méghozzá piaci áron. Csak most derült ki, hogy tavasszal az árutartalékok 50 000 tonnát vettek meg kilónként 23,5 dináros áron a hazai piacon. Történt ez éppen akkor, amikor a nyilvánosság elé azt tálalták, hogy a búzát külföldről importálta Szerbia, az említettnél jóval alacsonyabb áron.
