Akad most is munka a kertben és a ház körül, mert fákat szeretnénk az idei évben telepíteni. A helyüket már most gondosan el kell készíteni. Családi munkaakciót szervezünk, mert a férjem szerint, a hely előkészítésekor nem szabad takarékoskodni a munkaerővel. Az ültetőgödörnek meg kell adni a maximális nagyságot és a mélységet. A kiásott gödröt tápanygban gazdag földdel kell feltölteni, mert csak így tudjuk biztosítani a bele ültetett fa vagy bokor jövőjét.
Évek óta nézegetjük az öreg diófát az udvarban, de még nem tudtuk rászánni magunkat, hogy kivágjuk. Az idei évben végleg tönkrement. Kitört a már évek óta sárguló középső sudara. A combvastagságú ág közepén talált újjnyi furat alapján rovarkártevőre gyanakszunk. Most azon tanakodunk, hogy mit ültessünk a helyébe. Én azt szeretném, ha feketefenyő kerülne az udvarunkba. Be is terveztem a diófa helyére három fenyőt. A gyerekek és a férjem az újbóli diófaültetés mellett foglaltak állást. A családfő azzal érvelt, hogy az egyre forróbbá és szárazabbá váló éghajlatunk miatt elengedhetetlenné válik a környezetünk fásítása. Ezért esetünkben az udvarunk mikroklímájának beállítása érdekében célszerűbb az újbóli diófaültetés. A fiúk az apjuk javaslatára szavaztak, azzal a magyarázattal hogy, ha fenyőt szeretnék látni, majd elutazok a Zlatiborra, ám miután hazatérek bizonyára jót tudok majd én is hűsölni a diófa árnyékában. Ezenkívül egy másik diófa telepítését is tervezzük az udvar hátulsó részébe, azzal a szándékkal, hogy lombozatuk majd idővel összeér, és az udvar közepső részében a nyári perzselő hőségtől védelmet biztosít majd e két fa. A diófát nemcsak árnyéka miatt szeretjük. Jánoska azonnal rátért a terméséből készülő finom lekváros-diós tésztára is. Ha jól belegondolok, a termés is nagy érték. Csak szeretném majd látni, melyikük fog seprűt, ha az első dér után a diófalevelket össze kell szedni. Magától adódott, hogy az eldugott sarkot a tyúkól és a kapirgálók udvarrésze körül akáccal ültetjük be. Talán hét-nyolc fa is beférne, azzal hogyha elkezdenek nőni, annyit hagyunk meg, amennyi egészséges vastagságban egyenesen az ég felé szökik. Az udvar napos részére helyeznénk el a mostanában oly divatos medencét. A hátteret orgonabokrokkal ültetjük be, a gazdasági udvarrésztől pedig terveink szerint trombitafolyondárral választjuk majd el. A gyönyörű, kicsit agresszív kúszónövény előnye, hogy gyorsan nő, de helyes kezeléssel kordában lehet tartani. Célunk a zöld felület növelése. Az udvarunk első részében, a diófától az utcáig maradna a háron fenyő, melyeket Béla fiunkkal az évek során a karácsonyi ünnepeket követően ültettünk ki. Az egyik már több mint tízéves, a másik kettő két-, illetve hároméves. Jó látni, hogy a nagy fenyő közvetlen közelébe kiültetett kicsinyek milyen erőteljesen növekednek. Amikor a téli hónapokban nekiláttunk a kiültetésükhöz, arra gondoltunk, hogyha megerednek jó, ha nem, akkor legalább megadtuk számukra a lehetőséget. Béla kamaszos zsörtölődéssel dobálta ki a jókora kupac földet, feltúrva vele az egész virágoskertet. Valószínűleg a férjem elmélete akkor is helytálló volt, mert fagymentes, jó szerkezetű földet raktunk a fenyők töveihez, melyet a gödör alján már előzőleg megalapoztunk kavicsokkal, cserépdarabkákkal, hogy a felesleges vizet levezessék. Ide tervezünk most még egy kisebb füves területet, melynek telepítése augusztus dereka és szeptember közepe között meg kell, hogy történjen. A két gyerek ezt is nagy érdeklődéssel várja, ugyanis az itt található, bontásból származó talaj felső rétegből le kell szedni néhány centit, mivel a fűnek is tisztességes talajra van szüksége.
Az elkövetkező hetekben beszámolok majd, hogyan sikerült a facsemeték ültetése, a fűtelepítéssel kapcsolatos tapasztalataimat pedig megosztom másokkal is.
