2024. október 3., csütörtök

Hidrokultúrás növénytermesztés A-tól Z-ig (51.)

Zöldségnövény-termesztés
Többször felmerül a kérdés, miért eszünk évtizedekig néhány megszokott zöldségnövényt, és az új vagy számunkra ismeretlen, de tápértékben hasznos zöldségféléktől miért idegenkedünk.

Visszatérünk a péterrévei uborkanapokra, ahol étkezési szokásaink rovására ez is meg lett említve. Kevés spárgát, articsókát, bimbóskelt, padlizsánfajtát, salátafajtát eszünk, és még sok egyéb hasznos zöldségnövény csak mutatóban jelenik meg a piacokon. A termelők azzal érvelnek, hogy nem lehet eladni az újat, a vásárlók pedig, hogyha nincs a piacon, nem lehet megvenni és kipróbálni.

Vegyünk egy példát az ismert zöldségnövények közül. Mindenki ismeri és fogyasztja a padlizsánt. A piacon hányféle padlizsán kapható? Talán kétféle, melyek színben nem, de alakban különböznek. Nálunk is beszerezhető a magokat forgalmazó cégektől bármelyik padlizsánfajta. A termelők mégis a megszokott kétféle fajtát ültetik kitartóan.

A padlizsán hidrokultúrás termesztéssel egész évben terem és folyamatosan hozza termését. Legegyszerűbb a konténeres vagy vödrös termesztési technológia. Közegnek az agroperlit, agyagkavics, cseréptörmelék, kókuszrost és tőzeg is használható. A gyökér pontos tápoldatozással megkapja a növény fejlődéséhez szükséges tápanyagokat a megfelelő mennyiségben, és ezért a padlizsánt több ágon is lehet növeszteni. Ezáltal több és megfelelő nagyságú termésünk lesz. Ez is a hidrokultúrás termesztés előnyeihez tartozik. Olcsóbb megoldásnál elfolyós rendszert kell kialakítani. A visszaforgatós és tápoldatot összegyűjtő rendszert a későbbiek folyamán is megépíthetjük, ha már a termésünknek biztos piacot találtunk hosszabb távon is. Öntözhetjük a paradicsom számára közölt tápoldat-összetétel szerint.

Sohasem árt egy kis ismertető: melyik zöldségnövény miért hasznos az étrendünkben, és honnan származik?

A padlizsán késő őszig az első fagyok beálltáig terem. Vadon élő fajtáit Dél-Ázsiában kezdték el nemesíteni. Más leírások szerint India az őshazája. Angol és német nevének tükörfordításaként tojásgyümölcsnek is nevezik. A padlizsán fogyasztása cukorbetegek számára különösen ajánlott. Vérképző, bélgyulladást gátló, vizelethajtó és emésztést fokozó hatása van. Gyomorfekélyben és túlzott gyomorsav-termelődésben szenvedőknek nem ajánlott a fogyasztása. Az antocianin (festékanyag) -tartalma segíti a C-vitamin hasznosítását a szervezetben. Szerepet játszhat a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében, valamint a rákbetegség kezelésében is. Csökkenti a koleszterinszintet és serkentő hatással van az agy működési funkcióira. A gyógyászatban a padlizsán terméskivonatát máj- és epebetegségek kezelésére ajánlják. Az indiai természetgyógyászat szerint ez a zöldségféle idült asztmában és hörghurutban szenvedőknek is jó hatású lehet.

Különböző fajtái ízben és elkészítési módjukban is eltérnek egymástól. Érdekességként meg kell említeni a fehér és a cirmos vagy tarka padlizsánt. A piacon hiába keressük, egyelőre nálunk nem kapható. Talán majd valamelyik vállalkozó termelő próbálkozik vele és ezzel is hozzájárul az étrendünk változatosabbá tételéhez.

A következő zöldségnövény az aszparágusz vagy étkezési spárga.

Nem lehet tudni pontosan, hogy Ázsiából vagy Európából származik-e. Már több ezer éve termelik és hasznosítják ezt az igen értékes évelő növényt. Ma már az egész földkerekségen termesztik. Európában főleg a Földközi-tenger vidékein folyik nagybani termesztése. A görögök legalább 2500 évvel ezelőtt ismerték a spárgát. Ennyi év sem volt elegendő, hogy nálunk is meghonosodjon. Mintegy tíz nemesített fajtája ismert. A növény erős gyökérzettel rendelkezik. Lassan fejlődik, de később nem igényel különösebb gondozást. Gumós gyökérzetéből minden tavasszal újra fakadnak a hajtások és a húsos levelek. Étkezésre a fiatal hajtásokat használjuk. A spárga az egyik leghasznosabb növényünk, melyet ajánlatos nyersen fogyasztani. Túlságosan értékes ahhoz, hogy főzéssel elvegyük gyógyító hatását. A nyers spárgalé vesetisztító, mert kimossa a veséből a homokot és a kisebb köveket. Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, káliumot, nátriumot, A-, B- és C-vitamint. Nyomelemekben gazdag és ónt, molibdént és szilíciumot is tartalmaz. Fogyasztása jó hatással van számos belső elválasztású mirigyre, főleg a mellékvesére, az agyalapi-, a pajzs- és a tobozmirigyre. Jótékony hatással van a májra, a szívműködésre, a hasnyálmirigyre, a lépre, a tüdőre és a bőrre is. Lúgos tartalma miatt fontos és értékes növény a szervezet sav-bázis egyensúlyának szabályozásában. Ezt az asparagine nevű lúgnak köszönheti, melyből nagy mennyiséget tartalmaz. Egészségünk megőrzése szempontjából ennek kiemelten fontos szerepe van. Főzve sokat veszít az értékéből, ezért érdemes nyersen fogyasztani. Vértisztító hatása is van, és ennek folytán bőrtisztító is egyben. A kerti növény virágkötészeti alapanyag is lehet, friss hajtása vagy levélzöldként ágai is jól hasznosíthatók.

Amint láthatjuk a spárga egy kimondottan hasznos gyógyhatású növény. Nálunk a nagybani termesztése még várat magára.

Hidrokultúrával könnyedén bármilyen közeg, agyagkavics, perlit, homok és apró cseréptörmelék is alkalmas a termesztésére. Pontos tápoldatozással egész évben termeszthető. Csatornában vagy kanálisban földben leásva, vagy akár asztalon is termeszthető. A megfelelő termesztőközeg mélysége 30–40 cm. Konténeres termesztéssel legalább 20 literes műanyag edényre van szükségünk. Kísérletezők felhasználhatják a 20 literes festékes edényeket erre a célra.

A virágkertészek számára a dísznövényként ismert aszparágusz a liliomfélékhez tartozik. Rövid hajtásainak köszönheti páfrányszerű alakját. Könnyű nevelni, fény-, hő- és öntözési igénye könnyedén kielégíthető. Nincs szüksége párás környezetre. Az idősebb példányok rendszeresen virágoznak. Termése piros, borsó nagyságú bogyó. Szobanövényként jól mutat cserépben, függőkosárban egyaránt. A kertészetben zöld, rövid hajtásait, leveleit használják csokrok díszítésére. A levéltetvektől, a takácsatkáktól és a pajzstetvektől óvni kell. Kisebb 2-3 literes műanyag cserepekben perlites közegben termeszthető hidrokultúrás módszerrel. Az aszparágusz az alacsony sótartalmú tápoldatot igényli. Az EC-érték 1,2– 1,8 mS/cm-t, a pH-érték 6,0–6,8 között ajánlott.

A következő hidrokultúrával termeszthető növény az articsóka. A piacon keresgélve néha található, de nagybani termesztése még várat magára. Az articsóka a meghatározás szerint fészkes virágzatú zöldség- és gyógynövény. Népszerű zöldségféle, Afrikában őshonos, de Európában is nagyban termesztik. Magas termetű évelő növény. Látszatra szúrósnak tűnik, de szőrös levelei puhák, kellemes tapintásúak. A második évben hozza bíborpiros, ökölnyire megnövő virágait. A húsos csészeleveleket még bimbós állapotukban szedik. Főzés, párolás, sütés, savanyítás után ehető. Sokféleképpen elkészíthető, és nem hiányozhat a francia és olasz konyhából. A bimbók vastag sziromlevelei zöldségként fogyaszthatók. Gyógyhatása is régóta ismert. Leveleit a gyógyszergyártás és a népi gyógyászat is felhasználja. Serkenti a máj szöveteinek a regenerálódását, csökkenti a koleszterinszintet, segíti az emésztést és epehajtó. Ajánlják vérnyomás és érelmeszesedés csökkentésére. Ezenkívül cukorbetegség és hólyagbántalmak ellen is hatásos. Gyökere antibiotikus hatásúak.

Termesztése magról vagy palántáról lehetséges. Ha palántát ültetünk, már az első évben lesz termésünk. Vízigényes növény, de kis sótartalmú tápoldatot igényel. Az EC-érték 0,8–1,8 mS/cm, a pH 6,5–7,5 között ajánlott. Érdekességként meg kell említeni, hogy a semleges 7 pH fölötti gyengén lúgos tápoldatot is szereti. Ez azt jelenti, hogy normál kútvízben kevert tápoldathoz nem kell savazás. Ettől eltekintve a pH-értékre oda kell figyelni, mert más, létfontosságú tápelem felszívódása nem tökéletes a bázikus tartományban.

A másodvetés fontosságát is kihangsúlyozzák a szakemberek minden előadáson. Vidékünkön ezek a lehetőségek is csak elvétve vannak kihasználva. A hidrokultúrás növénytermesztésben, ha felállítottunk egy technológiát, annak egész évben működnie kell, mert csak így lehet gazdaságos. Konténeres termesztésben is előfordul, hogy egy növény termesztése csak tavasszal és nyár elején kifizetődő. Utána mást kell ültetni, jöhet az úgynevezett másodvetés. A bimbóskel vagy kelbimbó földi és hidrokultúrás termesztésben is ideális növény a másodvetésre. 15–20 literes műanyag konténerben termeszthető perlites, agyagkavicsos és kókuszrostos közegben. Előnevelt palántát ültessünk, így gyorsabb lesz a növény fejlődése. Vízigényes növény, sok öntözést kíván. Tápelemekben gazdag oldattal kell öntözni, melynek pH-értéke 6,5, az EC 2,5–3,0 között ajánlott. Több káliumot és kevesebb nitrogént igényel. A túlzott nitrogéntartalmú tápoldattól a bimbók kinyílnak és lazák lesznek. Termése a minikáposztára hasonlít, magas tápértéke miatt nagyon hasznos a késő őszi és a téli zöldséghiányos hónapokra. Könnyen fagyasztható, és így tárolása is biztosított. Szára méteresre is megnőhet. A levelek tövében nőnek a kis dió nagyságú káposztához hasonló bimbói. Egy tövön akár 100 db is nőhet. Nagy lombozata miatt 50×50 cm-es, vagy a magasabb fajtáknak 70×70 cm-es helyigényük van. A leszüretelt bimbóskel után visszamaradt szár és lombozat összevagdalva tehenek etetésére használható, növeli a tejhozamot.

A bimbóskelnek elég sok kártevője van. A kis palántákat a nyári száraz, meleg időszakban gyakran támadják meg a földibolhák. Később a káposzta-bagolypille hernyója rágja a lombot, levéltetvek telepednek meg rajta, késő ősszel pedig a meztelencsigák lepik el.

A tápértéke az összes káposztafélék között a legmagasabb. 7% szénhidrát, 4,5% fehérje (inkomplett) tartalma mellett, C-vitaminból a napi 100 g szükséglet másfélszeresét tartalmazza. Karotin, E-vitamin és 1,4 g élelmirost-tartalma – hasonlóan a többi zöldség- és fõzelékféléhez – a daganatos betegségek kockázatának csökkentésében játszik szerepet. A fentieken túl nem elhanyagolható a B1-, B2-, kálium- és vastartalma sem.

Láthatjuk, hogy a mindennapjainkban használt és megszokott zöldségféléken kívül számos más tápanyagban értékes növény is létezik. A vállalkozó termesztők számára ötletadónak szolgálhatnak az információk, a felhasználók számára pedig hasznos lehet a beltartalmi értékek ismerete.

A következő számban tovább bővítjük a konyhában felhasználható növények sorát, valamint az ehető virágokról és azok hidrokultúrával történő termesztéséről lesz szó.