Többen tenyésztenek nagyban is japán fürjeket, papagájokat és egyéb díszmadarakat. A japán fürjeket a tojáshozam érdekében megfelelő összetételű és tápértékű takarmánnyal kell etetni. A szép tollú díszmadarak is igénylik a fehérjében is gazdag tápanyagokat. A bolti magvak és egyéb madáreledelek ára elég nagy kiadást jelent a madártenyésztőknek, ezért többen saját maguk állítják elő a megfelelő zöldtakarmányt.
Kicsiben néhány madár eledelének elegendő a csíráztatótálban termeszthető eledel is.
A magvakat elültetve és tiszta vízzel öntözve 10 cm magasságig megnő a friss, zöld levél. Ehhez még van elegendő tápanyag a magvakban és a vízben. Tovább növesztve a zöld leveleket, már gyenge kis tápoldatra lesz szükségünk. A gyökérfejlődés is elindul, és a fotoszintézis is erőteljesebb lesz. Megvilágításra elegendő egy fluoreszcens cső fénye is. A környezeti hőmérséklet 18–22 fok között az ideális. Alacsonyabb hőmérsékleten lassúbb lesz a növekedés, 20 fok felett valamivel gyorsabb. A több fény zöldebb színű, a kevesebb világosabb levelek képződését eredményezi. Madarak részére a 15 cm-es levélmagasság elegendő. Ezután az egész tömeget, gyökerestől együtt apróra kell darálni, és így a madarak számára tápanyagokban gazdag táplálékot kapunk. Az így nyert zöldtakarmányt frissen kell felhasználni. Hűtőszekrényben hosszabb ideig is tárolható. Ha van megfelelő eszközünk, szárítva több hónapig is tárolhatjuk.
Nagyobb mennyiségű eledel előállítására már több felszerelésre lesz szükség. A magokat műanyag tálcákban, vagy az erre a célra szerkesztett csatornákban lehet csíráztatni. A csatornák készülhetnek műanyagból vagy rozsdamentes fémlemezből, melyet fóliával kell beborítani. A csatornák méretei széles határok között mozognak. A mélység 4-5 cm, szélesség 10–50 cm, a hossz a helytől függően lehet 0,5–5 méter is. A magvak rétegvastagsága ne legyen több 3–5 cm-nél. A nagybani termelők teljes automatizált ellenőrzés mellett ettől nagyobb rétegvastagsággal termesztenek. A csírázás előkészítő műveletei megegyeznek az előző számban leírtakkal.
A zöld levél 10–15 cm-es hosszúságát 5–7 nap alatt el lehet érni, ha a környezeti tényezők megfelelőek. A levegő nedvességtartalma is fontos, és lehetőleg magas, 60% fölött legyen. Ha ez nem lehetséges, naponta kell párásítani, vagy nagyon apró szemcséjű öntözővel nedvesíteni a leveleket. A termesztőedényben levő magvakat az első három napban csak tiszta vízzel kell ellátni. Ha nagyon pontosak akarunk lenni és ideális feltételeket szeretnénk biztosítani, akkor az öntözővíz pH-értékét 6,0-ra kell beállítani foszforsav segítségével. A foszfor serkenti a gyökérképződést, és ezáltal a későbbiek folyamán erőteljesebb lesz a tápanyag-felszívódás, ezzel együtt pedig a növekedés is. A harmadik nap után már szükséges a tápoldat használata. A magban levő tápanyag lassan elfogy, és zöld tömeg további növekedéséhez biztosítani kell a tápanyagokat. Megfelel a palánták indító tápoldata is vagy a Starter műtrágyák közül bármelyik. Készítsünk 0,05%-os oldatot, vagy ha van EC-mérőnk, akkor azzal be tudjuk állítani a 0,8–1,2-es mS/cm EC-értéket. A felhasznált víz EC-értékétől függ, mennyi tápanyagot lehet feloldani, hogy ne haladja meg a vezetőképesség az 1,2 mS/cm-t.
Az egész termesztőrészleget össze lehet szerelni egy fém- vagy nedvességálló szekrényben. Egy kisebb helyiség polcokkal felszerelve tökéletesen megfelel a követelményeknek. Gyártanak erre a célra kifejlesztett, rozsdamentes anyagból készült termesztőszekrényeket. Ezek el vannak látva a tápoldatozás és a hőmérséklet teljes automatizálásával. Egy ilyen szekrény ára 10 000–30 000 euró. Ennyit nem tud befektetni egy díszmadártenyésztő, ezért az olcsó házi megoldás a járható út. Ha ismerjük a technológia lényegét a többi kellék beszerzése már saját ötlettel fűszerezve nem okozhat gondot. A lehetőségek szélesek, itt csak néhány megoldást ismertetünk, melyek birtokában bárki megvalósíthatja a termesztést kicsiben és nagyban is. Fontos tudnivaló, hogy 1 kg gabonából kb. 4 kg zöldtakarmányt nyerhetünk a madarak számára.
Ezt a termesztési módszert tovább lehet fejleszteni, és akkor 7–10 nap után akár 6 kg zöldtakarmányt is arathatunk, mely kitűnő táplálék az állatok számára. Szűkebb környezetünkben is kezdenek az emberek felfigyelni erre a lehetőségre is, és hallani vállalkozó zöldtakarmány-termesztőkről. Ha belemélyedünk a gazdasági számításokba, kiderül, hogy a hidrokultúrás zöldtakarmány 80%-al olcsóbb, mint a földön termesztett. Ehhez még hozzájárul a gépi betakarítás energiaköltsége, mely itt teljes mértékben nélkülözhető. Ausztrália, Kanada és Afrika is nagybani zöldtakarmány-termesztő. Érdemes megjegyezni, hogy Ausztráliában pl. lovakat és teheneket etetnek az így termesztett takarmánnyal. Tegyük félre a traktort és a vetőgépet, vegyük elő a ceruzát és számoljuk ki, mennyibe fog kerülni egy kg disznóhús, ha zöldtakarmánnyal is etetünk. Vegyünk alapul egy reális 20 Din/kg-os gabonaárat. Ebből 6 kg takarmány nyerhető. A tápoldat- és az energiaköltségekre egy kg takarmányt le kell vonni, és marad 5 kg késztermék. Ebből a 20/5 = 4 Din/kg-ot kapunk. Ha rossz tenyésztők vagyunk, és 5 kg takarmányból tudunk 1 kg húst előállítani, akkor az 20 dinárba fog kerülni. Ha összehasonlítjuk a reális, 20 dináros gabonaárral, melyből az 5 kg 100 dinárba kerül, akkor van némi különbség, melyen el lehet gondolkodni. Természetesen az állatok etetése sem mindig egyhangú étlapon alapul, de mindettől eltekintve a gazdasági számítás csak nyereséges lehet.
Tekintsük át röviden, hogyan lehetséges nagyban zöldtakarmányt termeszteni állatok részére!
A helyiség lehet egy régi épület vagy akár egy kisebb fóliasátor is. Penészes, nedves falú helyiség nem felel meg. Ajánlatos a meszelés és fertőtlenítés, ha régi épületet választunk. Emeletes rendszerben gondolkodva, fából vagy profilvasból készíthetünk polcokat a tálcáknak, vagy akár a csatornáknak is. A műanyag tálcák mérte 30×40 cm vagy hasonló nagyság lehet. Kézi manipulálásnál számítani kell arra, hogy egy tálcába legalább 4-5 kg magot teszünk. Az ebből elkészült zöldtakarmány súlya 20–25 kg lesz. Ha az egyszerűbb, csatornás módszer mellett döntünk, akkor a következő megoldások lehetségesek. A csatorna anyaga lehet fa, műanyag vagy fóliával borított bádoglemez. A hossza nem lényeges, mert ebből darabonként is ki lehet venni a kész takarmányt.
A polcok egymás közötti távolsága 40–50 cm. Számoljunk azzal, hogy a levelek legalább 25–30 cm-re megnőnek, a gabonamagvak rétegvastagsága pedig 5 cm. A légáramlás és a manipuláció szempontjából az 50 cm előnyösebb. Kényelmi szempontból az 5 sor az optimális, de ha a helyiség magassága megengedi, és a létrától sem idegenkedünk, akkor több sor is elhelyezhető egymás fölött. Folyamatos ültetés és úgymond aratás mellett egy hónap alatt egy négyzetméteren 1,8–2,0 tonna zöldtakarmányt lehet termeszteni. Ezt gabonától függően 300–400 kg magból nyerhetjük. A téli zöldtakarmány-hiányos hónapokban érdemes figyelembe venni ezt az egyszerűen és kevés beruházással megvalósítható hidrokultúrás módszert, hogy az állattenyésztés vagy a tejtermelés gazdaságosabb legyen. Egyes nyugati számítások szerint egy tonna zöldtakarmány előállítási költsége 50 euró. Ez azt jelenti, hogy 1 kg zöldtakarmány ára 4 dinár körül mozog.
Érdemes figyelembe venni, hogy a makro- és mikroelemek mellett a zöldtakarmány 20% fehérjét, 15% keményítőt, 4% zsírt és 11% rostanyagot tartalmaz szárazanyagra átszámítva.
A hús- és tejtermelés gazdaságosabb lehet a zöldtakarmány segítségével. Használjuk ki a világ számos országában sikeresen alkalmazott módszereket, és kezdjük el a termesztést.
A következő számban az organikus hidrokultúrás termesztés lehetőségeiről lesz szó.
