Magyar nyelven használatos a bio-, öko-, természetes és az organikus termesztés elnevezés. Többnyire a biotermesztés elnevezés terjedt el. Mit is takar valójában az organikus vagy biotermesztés?
A biogazdáknak nincs szükségük mesterséges rovarirtó szerekre, gyomirtó szerekre, műtrágyára, szennyvízre, genetikailag módosított termékekre, antibiotikumra és sugárkezelési eljárásra ahhoz, hogy zöldséget termesszenek és állatokat tartsanak. Előfordul, hogy országonként különböző az organikus gazdálkodás minősítésére vonatkozó szabvány. Nem egységesek az álláspontok a pontos meghatározásban. Mind a kistermelői, mind az ipari biogazdálkodás bizonyítottan járható lehetőséget kínál a vegyszermentes és az ipari gazdálkodásra. A Greenpeace a biogazdálkodásról a következőket állítja: „A fenntarthatóság egyik legbonyolultabb és legkomolyabb jövőképe és az egyik legígéretesebb munkahelyteremtő eszköze.”
Az organikus gazdálkodás nem jelent veszélyt a biológiai környezetre, a rovarokra, a madarakra, a mikróbákra és az emberekre sem. Ez persze nem mondható el a mind erősebb vegyszeres gazdálkodásra. A rákos betegeknek gyakran azt tanácsolják, hogy álljanak át az organikus élelmiszerek fogyasztására. A bioélelmiszer jobb az egészségre és a természetre nézve is. A vegyszeres mezőgazdálkodás nemcsak azoknak jelent veszélyt, akik fogyasztják, hanem azoknak a kistermelőknek is, akik permetezik a földeket. Európában az eső olyan mennyiségben tartalmaz rovarirtó szereket, ami jóval túllépi a víz ihatóságának elfogadott mértékét. Amerikában egy felmérés szerint 23 különböző növényvédő szer maradványt találtak az átlagos otthonokból vett pormintákban. A mezőgazdaságban használt vegyszerek beszennyezik a vizeinket, a földünket és az élelmiszereinket, azonban erre létezik mindenki számára elfogadható és megfelelő megoldás.
Figyelni kell a világban végbemenő változásokat, és lehetőségeinkhez képest mielőbb lépni a felzárkózás érdekében. Egyes előrejelzések szerint az európai mezőgazdaság 30 százaléka, 2010-re organikus művelésű lesz. Jelenleg az osztrák mezőgazdaság több mint 20 százaléka organikusan művelt. Ausztria egyes vidékein már 50 százalékban organikus gazdálkodás folyik, Dánia ezt 2010-re akarja elérni, országosan. Az organikus gazdálkodás az egyik leggyorsabban fejlődő szektor Ausztria mezőgazdaságában és az egyetlen növekedő szektor Angliában. Itt 1998-ban 140 kérelem érkezett az első fél évben az organikus gazdálkodásra való átállásra vonatkozóan, és ma már több mint 500 organikus gazdálkodású farm található szerte Angliában és Walesben. Több mint száz organikus farmer van Magyarországon, akik a termésük 90 százalékát Ausztriába exportálják. A svájci mezőgazdaság 8%-a organikus. Az USA-ban, Franciaországban, Japánban és Szingapúrban, évi 20 százalékos, Angliában 40 százalékos, szerte a világban pedig 30 százalékos éves növekedést mutat az organikus szektor. A bio-mezőgazdaság a 2008-as előrejelzések szerint több mint 100 milliárdos piacra fog nőni. Az angol organikus piac 1998-ban meghaladta a 300 millió dollárt és 2000-re elérte az egy milliárdot. Dániában néhány organikus termék teljesen átvette a piacot, számos más pedig 50 százalékban. Azt jósolják, hogy Új-Zélandon az organikus kivi exportálása a négyszeresére fog emelkedni az elkövetkező négy évben. Egyes brit kutatók olyan eseteket jegyeztek le a fejlődő országokban, ahol a földművesek megduplázták vagy megtriplázták a terméshozamot, a modern organikus gazdálkodás módszereivel. A világ szegényei egyedül ezen a módon tarthatják fent az élelmiszer-készleteiket, és védelmezhetik meg önmagukat a technológia veszélyeitől.
A gazdák kétkedve tekintenek a biotermesztésre, de a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy az organikus piac nagyobb haszonnal jár. Ha egy organikus gazdálkodás nagyobb nyereséget hoz a hagyományos vetésforgós gazdálkodásnál, azt a következő tényezőknek köszönheti: alacsonyabb előállítási költség, nagyobb nyereség és vakmerő bátorság. A vásárlók szerte a világban hajlandók magasabb árat fizetni az organikus termékekért. Egy régebbi kimutatás szerint 1995-ben például az organikus kukorica átlagos kistermelői ára 35 százalékkal volt magasabb, mint a hagyományosan termesztett amerikai kukoricáé, 1996-ban 44 százalékkal, 1997-ben 73 százalékkal. 1995 és 1997 között az organikus, tisztított szójabab ára (az a fajta, amit Japánban a tofu előállításához használnak), több mint kétszer volt magasabb, mint a hagyományosan termesztett szójababé.
Bármennyire is jövedelmező és külföldön is piacképes lehet a biotermék a biogazdákat egyenlőre nem támogatja kellőképpen az állam, de reméljük, hogy ez a helyzet változni fog.
Ma már számos európai ország támogatja az organikus gazdálkodást. Dánia törvénybe iktatott egy támogatási programot. Információs és gazdálkodási támogatást és anyagi segítséget is nyújt az organikus gazdálkodásra való átállás időszakára. Svédország, Németország, Norvégia, Finnország, Ausztria és Svájc is hasonló politikát folytat. Amióta ezekben az országokban elindultak a programok, drámai fellendülést mutat az organikus mezőgazdasági szektor. A brit kormány bejelentette szándékát, miszerint 40 százalékkal megemeli az organikus kistermelők támogatását. Mi a helyzet nálunk ezen a téren? Jó lenne ha az illetékes elvtársak nyilatkoznának ebben a témában is.
Óriási a lehetősége annak, hogy az organikus mezőgazdaság jó irányba terelje a vidékfejlesztést, a munkaerőpiac bővülését, az emberek egészségi állapotát és a környezet ápoltságát.
Röviden tekintsük át, miért jobbak a bio- a hagyományos műtrágyás és vegyszeres termesztés által előállított terméktől.
– Kevesebb rovarirtó szert tartalmaznak. A nem organikus gazdálkodásban megengedett 450 rovarirtószer közül mindössze hét használható időszakosan az organikus gazdálkodásban. Ezek gyorsan lebomlanak, és ritkán marad bármennyi maradék is az organikus élelmiszeren. Ezzel szemben rendkívül mérgező összetett maradványok találhatók sok nem organikus gyümölcsön és zöldségen, és a rovarirtószer-maradványok az első három kockázati tényezők között rangsorolhatók a rák kialakulásával kapcsolatban, de összefüggésbe hozhatók a születési rendellenességekkel és egyéb, kevésbé komoly tünetek sokaságával;
– Tápanyagban gazdagabbak. A tápanyagszint a gyümölcsökben, zöldségekben és a gabonaszemekben manapság alacsonyabb, mint 60 évvel ezelőtt, és az összetett tápanyaghiány emelkedik, amely hosszú távon növelheti a hajlamot a komolyabb betegségekre. Bár átlagosan minden tápanyag szintje magasabb az organikus termékekben, ez különösen jelentős a C-vitamin, a magnézium, a vas és a foszfor vonatkozásában;
– Kevesebb adalékot tartalmaznak. Bizonyos adalékanyagokat és összetevőket összefüggésbe hoztak olyan rendellenességekkel, mint a szívbaj, a csontritkulás (osteoporosis), az asztma és az idegrendszeri zavarok. Ezek az anyagok tiltottak az organikus feldolgozás folyamán. Körülbelül 30 adalékanyag engedélyezett az organikus feldolgozásban, és csak akkor, amikor szükséges, szemben azzal a több mint ötszázzal, amelyet a hagyományosan feldolgozott élelmiszereknél használnak;
– Kevesebb nitrátot tartalmaznak. A nitrát olyan károsabb anyagokká alakítható, amelyeket összefüggésbe hoztak a rákkal az állatok esetében. A műtrágya alkalmazásáról ismeretes, hogy magasabb nitrátszintet eredményez a nem organikus terményeknél.
– Növényi tápanyagokban gazdagabbak. Ez természetes módon a növényekben fordul elő, és a betegségektől és a kártevőktől védi őket.
Mindezeket figyelembe véve komolyan át kell gondolni a biotermesztés lehetőségeit, és mielőbb munkához kell látni minden szinten.
A hidrokultúrás termesztésnek komoly esélye van arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül áttérjen az organikus termesztésre. Földi termesztés esetében legalább három évig kell pihentetni a földet. Hidrokultúránál steril közegek alkalmazásával és a megfelelő környezeti tényezők biztosítása mellett rögtön el lehet kezdeni az organikus termesztést. Jelen pillanatban úgy érezzük, hogy megértek a föltételek Vajdaságban is erre az egészségesebb és jövedelmezőbb termesztésre.
