Nem hivatalos adatok szerint összesen 4000 parcellán halad át a vezeték, tehát a kár tetemes. Tény, hogy a kifizetést szeptemberben megkezdték. Legalábbis ilyen hír érkezett a pirosi termelőkhöz, akik még szeptember folyamán felhívták a nyilvánosság figyelmét, hogy a Transnafta saját részéről nem adott semmilyen biztosítékot arra vonatkozóan, hogy milyen mércék alapján és mikor téríti meg a kárt. A termelők ugyanis nemcsak a tönkretett vetésért kértek kártérítést, hanem a nehéz erőgépek által ledöngetett termőföldért nehezebb megmunkálásáért, valamint az alsó, agyagos földréteg felszínre juttatásáért.
Október folyamán egy küldöttség érkezett Pancsováról Pirosra. Ebben a küldöttségben volt a vállalat jogásza, és egy másik alkalmazott, aki azzal próbált magyarázkodni, hogy a Transnafta más problémákkal is küzd, nem csupán a kártérítés a dolga. Azt mondta, örülhetnek a termelők, hogy egyáltalán szóba állnak velük, hogy drága idejüket inkább a munkahelyükön kellene tölteniük, nem pedig magyarázkodással. Elhangzott számtalan érv, melynek azt kellett volna igazolnia, hogy a vállalat jogosan halasztgatja a kártérítést. A termelők hittek az elhangzottakban, s úgy döntöttek, hogy várnak. Mert ki mer szembeszállni a hatalmasokkal, az állammal, kinek van annyi pénze manapság, hogy törvénykezzen? Várnak hát mindmáig. S ki tudja még meddig?
Tekintettel arra, hogy a termelők betakarították a termést, s most már nincsenek tárgyi bizonyítékai annak, hogy mekkora kár keletkezett a kapásnövényeken, nem követelhetik a bíróság közbelépését. Talán még a mezőgazdasági felügyelőség léphetne. De nem tudni, milyen eredménnyel. Marad hát továbbra is a közvélemény, a sajtó, amelynek tudnatnia kell az emberekkel, hogy ha hasonló eset történik meg velük, akkor azonnal fogadjanak ügyvédet, forduljanak a bírósághoz, ne higgyenek a könnyeknek.
